A kórház után ugyan úgy voltam, mint előtte. Reggelente begyógyszerez(t)em magam. Algopirin, rubofen, nospa, cerucal. Így egész jól elvagyok, olyan délután 5 óráig. Hatalmas a hasam, feszül. Gyógyszerrel, vagy anélkül. Mindenhogy rossz, de gyógyszerrel kicsit jobb.
A szent nap egész jól telt. Ebédre mentem Anyuhoz. Összeszedtem a karácsonyfa díszeket, sütisdobozt, nehogy otthon felejtsem. Megebédeltünk, ajándékoztunk, kimentünk a temetőbe, s hazajöttem. Délután 3 órára jött. Hozta a fát :-) Úgy örültem neki. Alig fért be az ajtón, olyan duci. Ő is örült, én is. Befogta a talpba, elhelyeztük az asztalon. Elővettem a díszeket. Adogattam Neki, Ő pedig akasztotta a fára. Nincs túl sok díszem, de elég lett. Afényfűzért is feltette, és az angyalt is a csúcsra. A legszebb fa:
Megajándékoztuk egymást, majd összebújva filmeztünk a kanapén. Nagyon jól éreztem magam.
Másnap reggel hazament, én is készültem a családi karácsonyra. Délre kellett mennem. Csendben, nyugodtan telt. Nem nagyon ettem, mert azt vettem észre, hogy ha nem eszek, nem feszül annyira a hasam. Csak levest ettem és krumplipüréből pár falatot.
Ötre jött. Sajnos nem voltam jól. Beszélgettünk, filmeztünk. Már nyolckor kidőltem, de azért fél 10-ig még beszélgettünk, majd én elaludtam. Hamarosan bebújt mellém az ágyba. Védem a hasam. Nem tud átölelni, mert összerezzenek, hogy olyan helyen ér hozzám, ahol fájni fog. Bántja. Nem tudok mit csinálni. Reggel felkeltünk, evett pár falatot, majd kihisztiztem, hogy menjünk el csavarogni.
Balatonboglárra mentünk. Jó nagyot sétáltunk. Aztán bobozni akart. Mondtam, hogy nekem nem megy, nagy fájdalmaim vannak, nem rángattatom meg magam, nekem az most nem lenne jó. Rosszul esett neki. Azt mondta, úgy érzi magát, mint a kisfiú, akinek elvették a játékát. Én vagyok a játéka. Sajnálom.
Öt óra fele értünk haza. Még kicsit ültünk, beszélgettünk. Semmit nem ettem tegnap. Persze őt megetettem. Azt mondta, nem érti miért nem vagyok már jobban. Nem érti a betegségem. Pedig mindent elmondok neki, hogy mi a helyzet. Úgy csinál, mintha náthás lennék, és várja, hogy elmúljon. Ez azért annál komolyabb. Elrontottam a karácsonyát, mert nem így képzelte el. És döntsem el, hogy elutazzunk-e, mert ez így nem jó. Megbeszéltük, hogy következő nap elmegyek az orvosomhoz, megpróbálok bejutni hozzá, s utána megbeszéljük. Este hazament.
Bebújtam az ágyba, s ennyi.
Magamra maradtam. Már megint.
Csak ültem a kocsiban a parkolóban, és gondolkodtam, mit csináljak. Nem merek enni. Azért nem, mert nem jön ki semmi. De ugye ez nem szorulás vagy ilyesmi, hanem a daganat nyomja a vastagbelem, ezért nem jut át a tápcsatornán az étel. Végül felhívtam Anyut. Van még tápszere, hazamentem, hoztam. Azzal kibírom még 6 napig. Meg majd iszok vizet, vettem joghurtot is.
Fogalmam sincs mit csináljak. Semmit. Az éjféli misén azt mondta az Atya, hogy ne irányítsunk mindig mindent, hagyjuk egy kicsit, hogy Isten irányítson, és meg tudjon érinteni. Asszem, most ezt fogom tenni. A következő napokban mindent elengedek. Enni nem tudok, szedem a gyógyszereket, s túlélek. Vele pedig megbeszéljük az utazást, de szerintem nem megyünk el. Ígyis úgyis csalódást okoztam neki, nem érezné jól magát velem. Jobb ez így.
Megpróbálok tanulni, mostanában nem haladtam azzal sem. Jó lenne lediplomázni.
Csak túlélek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése