Tegnap már éreztem, hogy mintha lazulna, vagy kisebb lenne, szinte be tudtam húzni. Este, zuhanyzás után, mikor leültem a kanapéra, hogy alaposan bekenjem a talpaim, azt vettem észre, hogy nem nyomja a gyomrom a hasam. Örültem, lefotóztam, nézegettem. Aztán persze mással foglalkoztam.
Ma reggel ébredéskor, mikor felültem, alig volt pocakom. Nem tudom mi az oka, de szerintem használ a gyógyszer. Hiszem, hogy attól van. Plusz a gyógyító és a manifesztáció. Egész könnyedél öltöztem, hajolok, nem kell megterveznem a leülést, felállást, hogyan fekszem el, hogyan kelek fel, nagyon élvezem.
Persze a talpam nem jó. A bal gyulladt be egyelőre. Még elvagyok vele, sántítok, de nem kell fájdalomcsillapító, és csak az egyik talpam. A második héten járok a gyógyszerrel, szóval még van másfél hét. De ha így haladok tovább, a hasam el fog tűnni! Na jó, nem akarok túlzásokaba esni, de igenis eszembe jutott, hogy esetleg tényleg visszahúzódik. Olyan jó lenne normális embernek kinézni! 47 kg voltam, mikor az összes vizet leszívta rólam a főorvos. Most 48,6 kg vagyok, de tudom, hogy híztam. Ez is egy nagyon jó hír!
Tegnap megint a másik lánnyal volt. Ezt egy kapcsolat sem éli túl. A miénk sem fogja. Keménynek kell lennem (nem vagyok az). Nem akarok több éjszakát végigsírni, pedig ez vár rám. Megpróbálom megbeszélni vele, hogy tudja, mi vár ránk. Szeretnék elutazni, szabit kiírtam, engedélyezve van, akkor pont gyógyszerszünet lesz, és ha minden úgy jön össze még jól is leszek. Addig próbálok nem hisztizni. De utána el kell döntenie, hogy melyikünkkel folytatja az útját. A trófea kell neki vagy a szerelem. Sajnos sejtem a végét. De most megint úgy látom, hogy van esélyem a gyógyulásra, jól vagyok, nem akarok megalázkodni.
De!
Vele szeretnék lenni, élni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése