Megszenvedtem

 Tegnap voltam hasleszíváson. Tudtam, hogy lesz, mivel a gyógyszerszünetben megint visszatelt a hasam. 

Megjött az orvos. Rutinosan feküdtem az ágyon, felkészülve lelkileg mindnre. Legalábbis azt hittem...

Szokásos előkészületek, azt mondta, hogy több liter folyadék van a hasüregemben, azt szívjuk le. Hát jó. A lidocain fájt, szokás szerint, aztán adott még, mert valahogy nem letten teljesen érzéketlen. Vágott, szúrt. Fájt. Érzékeny helyen volt, jobb alhas. De bent volt. Szívta, és nem jött. Mozgatta, nézte az ultrahangot, szívta, és nem jött. Tanácstalanul néztek egymásra. Kért másik tűt. Újra szúrt, ugyan azon a vágáson. Ez is rossz volt. Vártam. Nézte az ultrahangot, mozgatta, nem jött semmi. Visszakérte a tűt, visszadugta a csőbe, szúrt beljebb. Akkor sem jött semmi. Kihúzta, kész. Eredménytelen leszívás.

Ma vissza kellett mennem. A hasüregem nem bántotta. Egy cisztából szívott lemajdnem 280 ml-t. A lidocain után semmit sem éreztem, hamar végeztünk. 

Beszélgettem az asszisztenssel, míg nem volt bent az orvos. Két új dolog derült ki számomra. Egyik, hogy a tegnapi leszívás talán azért nem sikerült, mert túl sűrű a folyadék a hasüregben. Azt mondta, hogy fel szokott hígulni idővel, lehet mára már jó. A másik, hogy pár emberrel fordul csak elő, hogy pár hónapig visszajár, de aztán mindenki megszabadul a víztől. Valaki elsőre... Remélem egyszer nekem is véget ér ez a mizéria...

Még most is azt mondom, hogy jó ez a gyógyszer nekem. Egyszerűen kell, hogy használjon!