Valahogy nem voltam készen rá. Nehezen szedtem össze magam reggel, és egyébként is mentálisan iszonyú fáradt vagyok. Csak arra tudok koncentrálni, amit éppen csinálok.
Szokás szerint felkeltem, megittam a kávém, összekészítettem magam és elindultam kocsival a vasútra. Végig hiányérzetem volt. A papírjaim otthon maradtak, de nem is kellenek. Én itt vagyok. Kaját, vizet raktam. Töprengtem sokat, de nem jöttem rá.
Útközben bevillant, hogy nem is kocsival kellett volna jönnöm, hiszen Keresztapu jön értem, és hazavisz, így a kocsi a vasúton fog éjszakázni. Na mindegy... Felültem a vonatra, ettem egy banánt, mert nagyon éhes voltam, és zötyögtem Budapest felé. Metró, séta, és már ott is voltam. Elsőre szúrtak vénát, branül bent, megreggeliztem, hogy legyen valami a hasamba (legyen mit hányni), bevettem a gyógyszereimet.
És akkor bevillant. Nem hívtam fel hétfőn a patikát, nem hozattam meg a kemót! Bassza meg! Még a vér is elfelejtett keringeni bennem, leizzadtam. Most mi legyen? Bármihez is késő volt. Sétálgattam az udvaron (2 órát), vártam az orvost. Sirdogáltam. Fáradt voltam, bosszantott, hogy elfelejtettem, nem akartam már többet infúziót, egyszerűen el akartam tűnni. Az egész világból. Aztán megjött a doki.
Bementem. Kicsit vártam, aztán odaszólt, hogy felírta a gyógyszerem, mehetek a patikába... Jah... Mentem. Elmondtam, hogy elfelejtettem, és tök jó lenne, ha mégis lenne. De nem volt. Persze, hogy nem, nagyon drága gyógyszer... Visszakullogtam a dokihoz, nem tudtam mit tegyek. Semmit. Már semmit.
Behívott. Mondtam nincs cyrazma... elfelejtettem megrendelni. Nem tudta, hogy nekem kell szólnom a patikába. Átnézte a leszívásról készült zárómbat, és nem tetszett neki. Amit leszívtak cisztát, van benne bevérzés. Pénteken újabb leszívás. Ha lenne cyrazma, akkor sem adná meg. Amíg szívják a vizet rólam, a vérzékenységem miatt nem kaphatok kemót. Kicsit megnyugodtam, hogy nem teljesen rajtam múlott. Jövő héten már kaphatnék, de elutazunk. Két hét múlva kapok legközelebb.
Kicsit szomorú vagyok, 4 hét, tehát 1 teljes hónap kimarad...
Addig is úgy döntöttem, regenerálódok. Délután saroktól sarokig kitakarítottam a lakást (ha már van erőm), letörölgettem, 2 adagot mostam, elkezdtem összepakolni a nyaralásra. Igyekszem hasznosan tölteni az időt.
Szóval pénteken leszívás, remélem minden rendben lesz. Bár ha őszinte akarok lenni, érzek egy púpot a tű helyén, és fájogat is. Nem tudom mi van.
Azt szeretném, hogy el tudjak menni nyaralni, minden problémát tudjak itthon hagyni, és ebben az egy hétben teljesen Rá szeretnék hangolódni, és be szeretném fejezni a könyvem javítását. A terv ez.
Nagyon bosszús leszek, ha ezt valami keresztülhúzza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése