Nem sok minden történik velem. A napok ugyanúgy telnek. Próbálok enni, aludni, pihenni. A pihenés sohasem elég, a fáradtság állandó. Bárminek fogok neki, pl. kipakolom a mosogatógépet, annyira kimerülök, hogy tátott szájjal kapkodom a levegőt, és alig várom, hogy visszavánszorogjak a kanapéra és elfeküdjek. Vagyis van ez a félig ülő helyzet, a hátam feltámasztom, a lábaim felhúzom, az a legkényelmesebb. Aztán igyekszem lelassítani a légzésem és megnyugtatni magam.
A füleim szinte egész nap be vannak dugulva. Ilyenkor alig hallok. A saját hangom hallom a fejemben, ami nem jó érzés. Még jó, hogy nem nagyon van kihez szólnom. És még a szívdobogásom hallom ilyenkor. Azt szoktam hallgatni.
A derékfájás most visszatért. Közben társul hozzá ez a végbélnél lévő fájdalom. Ez csak úgy jön a semmiből, először fáj, aztán görcsöl, görcsöl, görcsöl, végül elenged. Még egy pici fáj, aztán van megszűnik, vagy tovább fáj a következő görcsig. Jelegelm. Főleg éjjel fordul elő, így nem alszom.
A tv állandóan megy.
Egyik nap itt voltak Anyuék. Kitakarítottak. Nagyon rossz volt nézni, hogy már nem tudom megcsinálni. Ez a kiszolgáltatottság borzasztó.
Vezetni sem merek már.
Jajj, mikor lesz már vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése