Sosem voltam jó
autóból. Sokkal egyszerűbbnek éreztem gyalog menni mindenhova.
Tökön-babon keresztül róttam az utcákat. Fél órát simán
gyalogoltam A pontból B-be, mint hogy buszra szálljak. Autó? Na de
minek… Aztán eljött a pillanat, mikor megtudtam. A világ vége
után jobbra kaptam munkát. Busszal átszállással, és egy órás
várakozási idővel jutottam haza. Napi egy órát olvastam a
buszpályaudvaron, köbö egy hónapig. Na nem is az az egy óra
kötelező művelődés, hanem mégis, izéééé. Autót elő!
Hiszen azért van. Na igen, de hamar kiderült, hogy az utakon nem
csak én közlekedem. Egyéb autók is jönnek-mennek! Az első pár
nap nagy stresszben telt! Csak ne öljek meg senkit. Aztán elmúlt
a stressz érzés, és maradt a „ma sem halt meg senki” érzés.
Idővel a garázsba is be tudtam állni, csak egyszer koccoltam le a
tükröt. Egyszer indokolatlanul bekapcsoltam az elakadásjelzőt, és
csak kilométerek után vettem észre, hogy mi az a kattogó hang.
Egyszer pedig a térdemmel lerúgtam a szellőző állítható
fedelét az ajtóról. Nem is tudtam visszatenni. De ezek biztos
elmúlnak, idővel :-)
Eljött az ideje,
hogy felkeressem Kislány szerelőjét. Búgott. Volt egy
totálkárunk, mikor belénk tolattak. Megjavították. De
visszamaradt ez a hang. Elvittem A Szerelőhöz. Gyorsan, jól
dolgoztak, a hang megszűnt, de felhívta a figyelmem egyéb
javításokra. Hát jó. Eljött az az idő is. Bejelentkeztem,
elvittem. És nem tudtam leparkolni! Talán háromszor is
korrigáltam, de nem volt meg az ív. A Srác megoldotta, mondtam
neki, hogy ott hagytam keresztbe az úton. Bezártam…. Elkészült,
elhoztam. A Szerelő mondta, hogy még a tél beállta előtt átnézné
alaposabban. Hát, nyakunkon a november, így felkerestem. Kapott
alvázvédelmet, fékolajcsere, meg ilyen szavak röpködtek a
levegőben. És irányba állva feszített a Kislány, mikor érte
mentem. Milyen figyelmes! Aznap a barátnőmhöz mentem pletyózásra. Sötétben indultam haza. Kinyitottam az ajtót, és lőn
világosság! Napjaim teltek azzal, hogy a kapcsolót babráltam,
hogy világítson már a lámpa, ha beszállok! Nem világított! És
a Szerelő megtalálta a tökéletes szöget, bár nem kértem! Világít! Apróság,
de nekem sokat jelent!
Te vagy a legjobb,
köszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése