Az út még hosszú, de az első lépcsőfok kipipálva! Maradjatok velem továbbra is! 😳
Köszönöm, hogy "rám nyitottátok az ajtót" mikor sírtam, nevettem, dühöngtem, kétségbe estem, sarokba ültem, vagy mikor nem akartam otthon lenni, és velem töltöttétek az időtöket. Nincsenek rá szavak, mennyire sokat jelentett ez nekem! Köszönet, áldás és hála Nektek! 💓
Azoknak is köszönöm, akik elhagytak, barátok, barátnők, társ. Ebből is erőt merítettem! Szép jellemrajz volt.
Szóval puszi, ölelés és kitartás továbbra is! 😘
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése