Gyógyulok.Az arcom letisztult, a hajam nő.Sapkát már nem nagyon hordok. A kezeim még botrányosak. Nehezek a hétköznapok. Nem tudok kilépni a világba, a saját kis körömben mozgok. Ismerős arcok között, akik nem bántanak.
Tegnap a pszichológusnál meg kellett formálnom magam agyagból. Pici emberkét készítettem. Aprót, hogy el tudjon bújni a világ elől. Alig észrevehetőt, hogy ne figyeljenek rá. Ül. Elfáradt. Nagyon nagy a hasi sebe, az egész törzset befedi. Mosolyog, de a szemei szomorúak.
Nem gondoltam, hogy ilyennek képzelem magam, de úgy tűnik mégis. A következő alkalommal elemezzük a kis agyag emberkét. Aki olyan mint én.
Az élet meggyúrta, torz, egy kemoterápiás vén picsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése