Ilyen simán még soha nem ment.
Reggel háromnegyed 7-kor érzektem, kb. ahogy szoktam. Találkoztam egy volt szobatársammal. Első ránézésre olyan volt, mint egy törékeny kismadár. A haja ugyan úgy hullott, mint az enyém anno. A feje tetején alig volt pár szál, oldalt megmaradt neki is. Nem viselt parókát vagy sapkát. Vállalta. Vékony volt és fakó a bőrszíne. Kérdeztem hogy van.
Mindkét tüdeje tele van áttéttel. Nem használ a kezelés neki. Most egy másik fajtát kap, ebből 1 adag ment le. Teljesen kiütötte. Nagyon gyenge. Nem lett jó a vérképe. Ha ez sem használ, nincs más, amit adhatnának neki. Sem sugár, sem műtét ebben az állapotban már nem jöhet szóba.
A remény maradt.
Jött a betegfelvevő. Hívott, felvett. Mentem is az osztályra. Hangosan köszöntem. Név szerint ismernek ugyebár. Szokásos szék, felkucorodtam. Rágcsáltam a reggelim és ittam. Jött a nővér. Sokat keresgélt, végül kézfejbe szúrt. Elsőre megvolt. Kérásemre bébitűvel. Bekötötte az átmosót. Folyt. Kicsit feszített a véna, de nem ment mellé. És hamarosan meg is érkezett az anyag. Simán lefolyt. Átmosó. Mire elmentem pisilni készen volt a záróm.
Tíz órakor már a vasúton voltam, mentem dolgozni.
Minden rendben ment.
Következő lépés október 4. CT. Meglátjuk használ-e.
Hogy őszinte legyek, én nagyon reménykedek. Nem érzem azt a folyamatos májfájdalmat, májbizsergést, amit korábban. Ritkán érzem, és nem olyan intenzíven. Na, majd meglátjuk.
Optimista vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése