Azt álmodtam, hogy kijöttem a kórházból, rövid hajjal, köntösben. Nagyon sok nő jött még ki az épületből. Mindenki rövid hajjal, köntösben. Nem akartam köztük lenni. Elkezdtem futni. Le az utcán (egyébként szerintem Hévízen van ez az utca). Futottam. És azt éreztem, amit szinte mindig szoktam futás közben, hogy nagyon jó érzés, és én most kifutok a világból, mert sosem fáradok el. Lenéztem a lábamra, futócipő volt rajtam. Felnéztem, és egy igazi futó fiú szaladt velem szemben. Edzős cuccban. És tudtam, hogy én ide tartozom. A futók közé. Nem a beteg nők közé.
És csak szaladtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése