Ez a fiú fantasztikus. Annyira örülök, hogy összesodort minket az élet.
Pénteken bowlingozni voltam. Nagyon szeretek gurítani, de nem nagyon tudok. Azért élveztem végig, középmezőnyben végeztem kb.
Reggel 7-kor ébredtem, gondoltam bőven van időm. De, nem is értem hogyan, egyszercsak már nem volt időm. Már úton volt értem, mikor még mindig csak az asztal közepére hányva voltak meg a dolgaim. Nagyjából. Kértem, jöjjön fel, mert nem vagyok készen. Jól megölelgettem. Olyan jó volt újra látni őt.
Aztán elindultunk a meseautóval. Először Várpalotára mentünk, mert kinézett nekem valamit. Meg is vette... Ettünk túrógombócot, kávé, s indultunk Simontornyára. A kastély nagyon szép.
Innentől fogva egész nap henyéltünk. Annyira jó volt hozzábújni, érezni az illatát, hallgatni a lélegzését. Más nem is kell nekem. A vacsora katasztrófa volt, teljes csalódás.
Nem aludtunk jól. Egyikőnk sem.
Ezért későn is ébredtünk. Zuhany, néhány ölelés, reggeli. Az legalább jó volt.
Majd kifizettük a méregdrága számlát, s indultunk tovább.
Dégre mentünk a kastélyba, s megtanítottam hintázni. Rákapott :-)
Vacsi Fehérváron a Kertészben. Isteni volt.
Haza hozzám. Picit bejött. Megölelgetett, s már ment is.
Ahogy becsukta az ajtót maga mögött, máris hiányzott. Nem tudom miért. Olyan nyugodt vagyok mellette.
Szükségem van a társaságára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése