Velem van

 Lassan kelek fel. Egy kicsit ücsörgök az ágy szélén, simogatom a térdeim. Jobb tenyerem megtámasztom jobb térdemen, bal tenyerem az ágyra helyezem, és egy nagyot lökök magamon. Hopp, és már  állok is.Egy pillantig nem mozdulok. Jó, minden a helyén. 

Kitipegek a konyhába, bekapcsoloma kávéfőzőt. Érzem, hogy figyel. A dolgozószoba ajtófélfájának hanyagul dőlve, lábát keresztbe vetve a körmeit piszkálja.

- Jó reggelt - mondom, de nem válaszol.

Forró kávémmal bekucorodok a kanapé sarkába, bekapcsolom a tévét. Egyik kezembe a csészét szorongatom, a másikkal a csatornákat váltogatom. Megint semmi. A Spongya Bob a legjobb műsor. Míg hallgatom a szivacs idegesítő nevetését, látom a szemem sarkából, hogy leül a kanapé végére. Karját a háttámlán pihenteti, lábát keresztbe veti, mosolyog.

- Hm - csóválom a fejem. Szürcsölöm a kávém. Telnek a percek. Megéhezek. Kicsoszogok a konyhába, fogja a bokám, a padlón húzom magammal. Kenyeret pirítok. Szellemként tekereg körülöttem. Nem veszek róla tudomást. Talán ez idegesíti, nem tudom. Elmajszolom a vajas pirítóst, s beveszem a gyógyszereimett. Szépen sorba mindet. Kemó, hajvitamin, C-vitamin, gyomorvédő, magnézium.. Fájdalomcsillapító nem kell.

Nem tudom hol van, de a hátamban érzem a tekintetét. Nem törődöm vele. Teszek-veszek, intézem a dolgaim. megy a mosógép, friss levegőt engedek a lakásba, összeszedem a porcicákat (tudnám honnan jönnek), mindent a helyére rakok. Beszélgetek az orchideákkal. 

Húzom a cipőm, veszem a kabátom, fogom a táskám, indulok. Az utolsó pillanatban csusszan ki utánam az ajtón. A liftben ugrándozik körülöttem, gúnyosan mosolyog. Az utcán mögöttem kullog zsebre tett kézzel. A boltban a sorok közül leselkedik utánam. Hazafelé a hátamon ül. Megérkezünk. Míg a hűtőben pakolászok, a bárszéken ücsörög. Nem néz rám, csak akarja, hogy tudjam, ott van. Ebéd után elnyúlok a kanapén. Mellettem ül. Simogatja a fejem, a hajtincseimmel játszik. Elalszom. Fél óra mélyrepülés. Jól ébredek. Körülnézek, nem tudom hol van. Talán elment. Mosolyodom el, persze tudom, hogy mindig velem marad.

Indítok egy filmet, közben kötök. Sálat készítek Neki. A hálóból jön ki, sétálgat a lakásban. Hanyagul, mint aki otthon van. Mindenhova benéz, mintha keresne valamit.

- Segíthettek? - kérdezem türelmetenül kötésem az ölembe engedve.

Rám sem néz, csak turkál tovább a cuccaim között. Próbálok nem foglalkozni vele. Mellém ül, lábit felrakja a kanapéra, az enyém mellé. A talpamhoz ér. Felszisszenek. Kicsit arréb rakom a lábaim, próbálok úgy helyezkedni, hogy ne fájjanak. Nem nagyon sikerül. 

Tél van. A nap gyorsan megy le, rámborul a sötétség.

Megengedem a fürdővizet. Míg a meleg habokban elnyúlva próbálok kikapcsolni, a wc-n ülve néz. Nézi a dudorokat a hasamon, ahogy hozzájuk érek.

- Menj el - kérem, de csak mosolyog.

Elkészítem az ágyam, majd bevackolok a kanapé sarkába. Kapcsolgatok. Elnyúlok. Egy darabig figyel, majd mellém fekszik. Átölel. Tenyerét bal oldalamra helyezve marcangolni kezd. Próbálok helyezkedni. Nem akar elengedni. Kicsit talán jobb. Elalszom.

Nem félek tőled

Energiaitalribanc

 Nem tudom hogy hívják ezt a dolgot. Amikor nyáron dobozos üdítőt veszünk ki a hűtőszekrényből, lecsapódik rajt a pára. Azért, hogy ne csússzon ki a kezünkből, rá lehet húzni egy nemtommit, ami felissza a párát, kényelmesen lehet fogni a dobozt, és úgy inni a finom, hideg üdítőt. 

Párom a barátjával ritkán, de szokott energiaitalt inni. Említette párszor. Így készítettem nekik a nyárra ilyen energiaitalribancot. Több kép is van a neten, de saját kútfőből, méretre készült. Az első nagy kihívás volt. A mellek méretét nehezen találtam el, volt hogy túl nagyra, sikerült, és ahogy felvarrtam, a doboz íve miatt szétálltak. Lebontottam. Lebontottam pár sort. Akkor meg kicsi lett, nem volt ütős ;-) Visszahorgoltam egy sort, és figyeltem, hogy ne tömjem túlságosan keményre, mert akkor megint szerte szét fognak állni. Végül megtaláltam a megfelelő méretet, és a technikát is, hogy hogyan varrjam fel úgy, hogy szép legyen. Ajándéknak tökéletes, aki szereti az ilyesmit. Ő nagyon jót derült rajta. Kíváncsi vagyok barátja mit szól majd, remélem nem haragszik meg, és a felesége sem, mikor hazaviszi...

Horgolt Mézi

 A mézeskalács a karácsony elválaszthatatlen eleme. Nagyon jó mézeskalács receptem van, de rengeteg lesz belőle, így én nem sütök. Hanem horgolok :-) haha

Két kolléganőmnek horgoltam Mézikét, fiúcskát, és nagyon cukik lettek. Még korábban vettem szivecske gombokat, gondoltam jó lesz majd valamire. Hát erre tökéletes volt. 

A minta is tökéletes:

https://amigurumi.blogkb.com/crochet-gingerbread-man-amigurumi-free-pattern/

Karácsony

 Hosszúnak és tartalmasnak érzem az idei karácsonyt. Minden menetrend szerint zajlott. Amiket elterveztem, szépen ki is pipáltam, sorról sorra.

Hétfőn hozta a fát este. Együtt díszítettük fel, kiválasztottuk a megfelelő fényt, és egyszerűen csak örültünk neki és egymásnak. Együtt is aludtunk. 

Kedden mindketten mentünk a saját anyukánkhoz. Jó volt otthon. Ajándék, ebéd, kicsit beszélgetünk. Pepi is kapott új etetőtálat és báránypástétomot. Megvártuk, míg megeszi, jól megdögönyöztem. Most elég jól néz ki, de tényleg megöregedett. Este jött Ő. Rögtön letámadott az ajándékaimmal. Kaptam új vibrit! :-) Örült a martinis poharaknak, tényleg nagyon szépek. Kapott egy levendulás tönkölybúzapehely párnát, hogy jól aludjon. Magamnak is vettem. Talán majd tudunk aludni... ettől vagy mástól, mindegy is. És horgoltam neki egy kis vicces dolgot. Nem is tudom van-e rá szó. 

Az este kellemesen telt. Beöltöztem télanyónak, na, azt nagyon értékelte. Filmeztünk, pihentünk, aludtunk. Együtt ébredtünk.

Szerdán családi karácsony volt, náluk és nálunk is, így megint mindenki otthon volt. Este találkoztunk. Filmeztünk, pihentünk, ettünk. Együtt aludtunk, együtt ébredtünk. 

Csütörtökön elmentünk sétálni picit, majdnem meglett a 10.000 lépés. Este hazament, énidőre volt szüksége.

Ma péntek van, gyógyítónál voltam.

Ez az elmúlt pár nap megint lehetőséget adott arra, hogy betekintést nyerjek egy normális életbe. Mikor minden tankönyv szerint zajlik. Van családom, van párom, van életem, vannak terveim, és egyáltalán nem vagyok beteg, és nem haldoklom. Jó volt kicsit beleélni magam, és "normális" emberként viselkedni. De sajnos nem így van. És ezt nem is tudom elfelejteni. Rettenetesen fáj a derekam, és a bal fele. Az alhasam bal oldala. Gondolom sokan vannak, nem férnek el, feszít, és kisugárzik hátra is. Hol jobban, hol kevésbé fáj, de el nem múlik. Fájdalomcsillapítóra nem reagál. Tornáztatom, nyújtogatom, de a probléma nem itt van. Próbálom hinni, hogy mozgás után jobb. Talán így is van. Állni egyhelyben nem jó, a félig ülő helyzet sem jó, és a fekvés sem jó. Az jó, amikor folyamatos mozgásban vagyok. És tudok derékszögben ülni. Az éjszaka katasztrófa. Félek az elalvástól, általában fájdalomra ébredek. Sehogy sem jó. Hanyatt úgy tudnék feküdni, ha felhúznám a térdeim, de nincs hova támasztanom. Mindkét oldalam szétfeküdtem már, hasra pedig nem tudok fordulni. Szóval sehogy sem jó. Ilyenkor felkelek. Megyek pár kört a lakásban (még jó, hogy elköltöztem, van hova menjek), tornáztatom, nyújtogatom, majd a nappaliba dőlök le. Máshogy tudok ott feküdni. Aztán ott is alszom egyet. Aztán vissza az ágyba. Hát így telik. Ritka, mikor az ágyban kihúzom az egész éjszakát. 

Elkezdtem az ötödik kúrát szedni. Úgy szoktam, hogy az első héten 3 szem, a másik két héten 2 szem. De a karácsony és szilveszter miatt most megfordítottam. Az utolsó héten fogok 3 szemet szedni. Péntek van, és még tudok járni. Érzem a talpaim, de még megy a járás. Nincs rajtam víz, 51,5 kg vagyok. Sajnos látok új huplikat a hasamon. Gondolom eddig is ott voltak, csak mos nagyobbak. De az is lehet, hogy nincs igazam. Nem tudom. Nem tudom mi lesz. Csak tervezek tovább, szedem a gyógyszert, s majd egyszercsak lesz valami.

CT még mindig nincs meg

Bónuszkarácsony

 December 23-a van, ülök a SOTE-n. Minden rendben. Persze a helyzetemhez képest.

Tavaly december 21-én voltam utoljára az SBO-n. Eltelt egy év. Az elmúlt hetekben féltem, hogy esetleg újra történik valami. Tavaly a főnököm és a helyettese vitt be a kórházba. Persze nem engedtek haza. Nagycsomó vizsgálatot végeztek, akkor derült ki a hashártya áttétem, ami miatt volt egy kis bélelzáródásom, de sikeresen kiráztak belőlem minden, így december 22-én hazaengedtek azzal, hogy keressem az orvosom a további teendőkkel kapcsolatban. Az orvosom csak január 9-én állt szóba velem. Előre egyeztetett időpontban, egyébként nem volt hajlandó beszélni velem. Karácsony volt. Nekem is. Az SBO kezelőorvosom arcán végig láttam az aggodalmat. Mondtam neki, hogy már 2 napja nem ettem. Azt mondta, talán jobb is. Talán jobb is, ha nem eszik. De akkor mi? Ez kb olyan, hogy talán jobb is, ha már nem vesz levegőt. De akkor?! És ilyen állapotban és információkkal mentem neki a karácsonynak. A legjobb szó a tavalyi ünnepre a „meghitt”. Meghitt volt, csak a család és Ő. Minden más kimaradt, vagy nem vettem észre, vagy kizártam, és ez így volt jó. Az angyal ült a fa tetején, és mi szerettük egymást. A szilveszter furcsa volt, feszített a hasam és folyamatosan lázas voltam. Nem tudtam mi lesz velem, hogyan tovább, az orvosom nem állt szóba velem, teljesen magamra voltam hagyva. Úgy éreztem, hogy bármikor meghalhatok. Bármelyik percben. Ami most is így van, de ez a tudat uralta az összes gondolatomat. És mentünk az éjféli visszaszámlálásra, és érezzem jól magam. Csak arra emlékszem, hogy nagyon, de nagyon hideg volt, és nagyon, de nagyon fáztunk. Később megbeszéltük, hogy fos volt az egész. Neki is és nekem is.

Szóval december 23-a van. Eltelt egy év, és itt vagyok. Bármelyik percben meghalhatok, de most, most élek. A fa megvan. A mienké a legszebb. Pici, duci és a csúcsán igazi fészek van az angyalunknak. A mézeskalács kuglóf készen van, ma bevonom csokival, és megszórom csillagokkal. Nem főzök. Mindenki főz, süt, készül, rengeteg ilyenkor az étel, nem szeretem kidobni. Majd karácsony után készülök. Mézes-narancsos csirkecomb lesz, burgonyával. A menetrend kb az, mint tavaly. December 24-én Anyuhoz megyek ebédre és karácsonyozni, és Ő is. Este együtt leszünk. Ez lesz a bónusz szenteste, bónusz karácsony. 25-én családi ebéd náluk és nálunk is. Este együtt. És onnantól szabad a pálya, bármikor együtt alhatunk. December 29-én utazunk el, január 1-jén jövünk haza. Még nem terveztük meg a napokat, majd alakul minden.

A CT eredmény még mindig nincs meg. Nem is érdekel. „Jól vagyok”. A gyógyszer fogja a vizet, akkor minden oké. Kivéve hogy alig tudok járni. Ma kezdem a következő kúrát, ami azt jelenti, hogy a karácsony még nagyjából járható lesz 😊 utána jön a fájdalom. Tehát szilveszterkor szenvedni fogok, ahogy eddig is. Sajnos több fájdalomcsillapítót nem szedhetek, szerintem kimaxoltam. A folyamatos fájdalom felőrli az idegeimet, ezért jó más emberekkel találkozni, és egyéb ingereket keresni, hogy ne uralja el a gondolataimat. Próbálom jól érezni magam. És Vele, mellette önmagam vagyok. Tartom magam, próbálok jól lenni. Az elme sokmindenre képes, erre is. Hogy elhiggyem, hogy jól vagyok, és minden rendben. De az agyam egy hátsó bugyrában tudom, hogy ez nincs így. Nem csapom be magam.

De itt, és ma, jól vagyok

A Szörny

 Van egy film a mozikban, A szer, Demi Moore a főszereplésével. A film szerintem katasztrófa, de ez az én véleményem. Nem akarok spoilerezni. A film vége felé egybeolvad a fiatal, életerős, sportos és csodaszép lány a jelenlegi önmagával, aki már nem fiatal, de próbálja tartani magát, sportos, csinos, de már nem az igazi. Ebből a két testből jön létre a Szörny. Gnóm testére húzza fel a szép csipke ruhát, ami így nem az igazi. Nem azt a hatást éri el, amit szeretne. Csak egy hosszú tincs haja van, megpróbálja kivasalni, de a hőtől leesik. Kb így érzem magam. Főleg tegnap este.

Rendeltem egy gyönyörű, püspöklila csipke kismama alkalmi ruhát. Felvettem, néztem magam a tükörbe, és bevillant a Szörny. Pont úgy néztem ki. A fájós talpaimra felhúztam a combcsizmám (mert nem akartam sportcipőbe menni). Csak álltam és néztem magam. Rettenetes volt a látvány. Mivel továbbra sem akartam sporcipőt, így levettem a ruhát, és túrtam a gardróbot. 3 csinos ruhám van. Egy A vonalú fekete, ez hatalmas pocakra is jó. Egy fekete-fehér tyúklábmintás, és a püspöklila. Maradt a fekete-fehér. Felvettem. A harisnya bevágott a hasamba. A melltartó nyomta a hónaljamat. De legalább a ruha hossza és a csizma jó volt együtt. Sok időt töltöttem sminkeléssel és a hajammal, hogy olyan állapotba kerüljek, amivel ki mertem menni az utcára. Sántán bicegve. 

Néztem a kolléganőket, mindenki szép volt. Csinos ruha, csillám, flitter, magassarkú, jókedv. 

Én meg ültem, mint a Szörny, rángattam magamon a ruhát, simogattam a hasam, ahol vágta a harisnya. És fájtak a talpaim. Minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzem magam, de nem ment. 

A műsorvezető betalált, az első kérdésével rögtön. Mi az, amit jövőre mindenképpen meg akarok valósítani. Az, hogy életben maradjak. Nem mondtam ki. Tudtam, hogy ennek most itt nincs helye, így maradt Hawaii. Milyen híres emberrel akarok találkozni? Azzal, aki feltalálja a rák gyógymódját... helyett Lady Gaga lett. 

Az első lehetőséggel jöttem haza. 

Senki nem tehet arról, hogy így éreztem magam. Az én világom, amiben én élek, más. Ilyen. Itt helye van a szégyennek, a sírásnak, a fájdalomnak, a félelemnek. Ez vagyok én. Próbálok ember maradni ezzel a bazi hassal és sántán, és próbálok nő maradni, mikor Vele találkozom. 

És ez kurva sok energiámba kerül

Születésnap

 Ez a születésnap más volt, mint a többi. Először is azért, mert nem gondoltam, hogy életben leszek. Szóval ez már bónusz. Ahogy szokták mondani, minden nap ajándék. :-)

Nem szoktuk megtartani családon belül a szülinapokat. Az enyémet leginkább azért sem, mert Ferenc napozunk ilyenkor, két Ferencünk is van. De idén nem akart elmenni mellette a család. Annyit kértem, hogy ne Ferenc napon köszöntsenek fel, mert a család másik fele nem fogja érteni, vagy kellemetlenül érzik magunkat azért, mert nem készültek. Így egy héttel előtte (?) váratlanul köszöntöttek fel. Volt tortám is, citromos. Vajkrémes volt és iszonyú édes, de az enyém volt.

A tényleges nap szombatra esett. Rengeteg ajándékot kaptam tőle. Cipőt, parfünöt, apróságokat. És mikulást is, mert hogy az is volt. Én meg csak egy árva csokimikulással készültem, azzal is csak azért, mert visszaléptem érte, mert karamellás. Még jó, hogy visszaléptem, égtem volna.... De ez a gyerekek ünnepe szerintem, simán el tudok mellette menni. El is szoktam.

Ebédelni a Beatbe mentünk, nagyon finoman készítik a lazacot, mást nem tudok sajnos náluk enni. És nagyon finom szörpjeik vannak, még a zölddiós is ízlett. Sajnos az édesburgonyát hasábként szolgálták fel, amit nem eheztek meg, így cseréltünk köretet. Burgonyagombóccal ettem a gyömbéres lazac steak-et, de nagyon finom volt. Ő nem szereti az édesburgonyát, de lelkesen ette. Annyira rendes. Aztán megnéztük Siófokon a kari vásárt. A tavalyi gyenge volt, az idei még gyengébb. De lófráltunk kicsit, sétáltunk, plázáztunk, eltelt az este. Akarom mondani a délután, de már sötét volt :-)

Este fájdalomcsillapítót szívtunk, és minden jó lett/volt. Ez egy szép nap volt. Szülinap :-)

Vasárnap Ferenc napoztunk. Aztán mentem hozzá. Sokat beszélgettünk, órákig feküdtünk egymás karjaiban. De mennem kellett. 

Elkezdődött a hét. Még két őrült hét van hátra karácsonyig. Ez a hét nagyon zsúfolt, minden nap intéznem kell valamit, mennem kell valahova, korán kelek stb. Na de mindegy.

A CT még mindig nincs kész, az orvosom megint utána kérdez, mert már 2 hete készült a felvétel. Nem tudom miben bízzak. Víz továbbra sincs a hasüregben, a cisztám akkora, mint volt. Ez egy jó hír. Viszont a szolid képletek nem lettek kisebbek. Sőt, az egyik kimondottan nagyobb. Szóval aggódom.

Mellékhatások: A hajam hullik. Talán még nem feltűnő, de sajnos hullik. Az orrnyálkahártyám szárad. Sokszor vérzik. A szájnyálkahártyám is szárad, homeopátiás fogkrémet tudok csak használni, az nem csíp. A bőröm az egész testemen száraz. Szőrtelenítenem nem nagyon kell, csak itt ott van egy-egy kósza szál. Érdekes, hogy a bajszom viszont nő :-)

Szóval, várok. Hogy mire? Nem tudom

CT eredményre várva

 Már eltelt egy hét a CT óta. Várom az eredményt. Tépelődök. Igazából nem várom. Nézegetem az eeszt-t, de mindig megörülök, mikor nincs ott. Nem akarom tudni. Jól vagyok. Próbálok hinni benne, hogy talán segít valamit. Tény, hogy mikor szedem a gyógyszert, akkor jól vagyok, és fogja a hasamban a vizet. A hasüregben. A ciszta akkor is telik, csak nagyon lassan. De az is tény, hogy nem lettek kisebbek a dudorok a hasamban, nem megy össze a hasam. Van új fájdalmam is, bal alhasban, szerintem petefészek. Vagy csontáttét. Sokat fáj a derekam. Az is lehet, hogy azért fáj, mert cipelem a hasam, a lábfájás miatt béna a testtartásom, és sántítok. Mikor mindkét lábam fáj, akkor csak tipegek. Szóval nem tudom mi lesz az eredmény. De az is biztos, hogy ez a gyógyszer volt eddig a leghatékonyabb. Nagyon szárad a bőröm, a tenyereim csúnyák. Vastag, kérges lett a bőr rajta, de legalább nem reped. A hajam hullik, nem feltűnően, de hullik. Vékony, száraz. A szempilláim megint letöredeztek, alig vannak. Meleg hatására vörös foltokkal vagyok tele. Minden puszi helyén vörös marad a bőröm. Plusz a borzasztó lábfájdalom.

Míg várakozom, élem az életet, ahogy tudom. 

Sütöttem nagyon finom sütit. Elfelejtettem lefényképezni, gyorsan fogyott. Máskor is el fogom készíteni, tökéletes a recept, és isteni finom:

https://zamatesillat.blogspot.com/2013/03/fahejas-almas-sutemeny.html?m=1

A tepsijeimet elosztogattam, de az előző lakó hagyott rám egyet. Alig volt használva. Szép kis IKEA-s tepsi. Alaposan elmosogattam, tökéletesen működött. Szóval köszi előző lakó :-)

Szépítgetem a lakást. Felkerültek a gobelinek a falra. Még vennem kell pár darabot. :-) Bővítettük a gardróbszekrényt, Ő szabott nekem egy polcot, így jobban el fogok férni. Az ággyal is kell kezdeni valamit, nem illik a lakásba. Ő átalakítja nekem. Ő annyira ügyes, mindent megold! Szeretem :-)

Megvettük a karácsonyfánkat. Az biztos, hogy a legszebb fát választottuk ki. Szerelem volt első látásra. De belesúgta a fülembe, hogy "ne vegyük meg rögtön az elsőt". De én ragaszkodtam hozzá. Álltam, támasztottam a fát, nem engedtem ki a kezeim közül. Ő pedig körülnézett. Majd visszajött, s azt mondta, hogy tényleg ez a legszebb. Szóval megvettük :-) Nem készültem erre a karácsonyra. Nem gondoltam, hogy még életben leszek. Szóval ez nekem ilyen bónusz lesz. Álltunk az üzletben, néztük a fényeket, válogattunk. Azt mondta, hogy eddig nem volt hangulatban, de most megmozdult benne valami. És ezzel engem is elöntött a karácsony érzése. Már nagyon várom!

Kirándultunk. Épp elezdett fájni a bal talpam, úgyhogy nem volt gond. Felkerestünk egy frissen felújított menedékházat Csókakő mellett, a Maurer kunyhót. Kb. 45 perces séta a vár parkolójától. Hideg volt az erdőben, de felöltöztünk, így jó volt a friss levegőn csatangolni. A kunyhótól nem vártunk nagy csodát, és ahhoz képest nagyon jó volt. Elolvastuk a történetét, kicsit ücsörögtünk, és megbeszéltük, hogy nyáron visszajövünk. A nyár nagyon messze van... de Vele tervezek. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy egyáltalán nem szívott le a kirándulás. Nem merültem ki, nem lihegtem, nem fogyott el a levegőm, nem lázasodtam be. Kb. 1 hete nem vagyok lázas.

Az összes maradék szabadidőmben horgolok. Azért nem teszem fel most ide, mert ajándékok készülnek, és nem akarom lelőni a poént. 

Szürke minden. A hangulatom is. 

Várok