Karácsony

 Hosszúnak és tartalmasnak érzem az idei karácsonyt. Minden menetrend szerint zajlott. Amiket elterveztem, szépen ki is pipáltam, sorról sorra.

Hétfőn hozta a fát este. Együtt díszítettük fel, kiválasztottuk a megfelelő fényt, és egyszerűen csak örültünk neki és egymásnak. Együtt is aludtunk. 

Kedden mindketten mentünk a saját anyukánkhoz. Jó volt otthon. Ajándék, ebéd, kicsit beszélgetünk. Pepi is kapott új etetőtálat és báránypástétomot. Megvártuk, míg megeszi, jól megdögönyöztem. Most elég jól néz ki, de tényleg megöregedett. Este jött Ő. Rögtön letámadott az ajándékaimmal. Kaptam új vibrit! :-) Örült a martinis poharaknak, tényleg nagyon szépek. Kapott egy levendulás tönkölybúzapehely párnát, hogy jól aludjon. Magamnak is vettem. Talán majd tudunk aludni... ettől vagy mástól, mindegy is. És horgoltam neki egy kis vicces dolgot. Nem is tudom van-e rá szó. 

Az este kellemesen telt. Beöltöztem télanyónak, na, azt nagyon értékelte. Filmeztünk, pihentünk, aludtunk. Együtt ébredtünk.

Szerdán családi karácsony volt, náluk és nálunk is, így megint mindenki otthon volt. Este találkoztunk. Filmeztünk, pihentünk, ettünk. Együtt aludtunk, együtt ébredtünk. 

Csütörtökön elmentünk sétálni picit, majdnem meglett a 10.000 lépés. Este hazament, énidőre volt szüksége.

Ma péntek van, gyógyítónál voltam.

Ez az elmúlt pár nap megint lehetőséget adott arra, hogy betekintést nyerjek egy normális életbe. Mikor minden tankönyv szerint zajlik. Van családom, van párom, van életem, vannak terveim, és egyáltalán nem vagyok beteg, és nem haldoklom. Jó volt kicsit beleélni magam, és "normális" emberként viselkedni. De sajnos nem így van. És ezt nem is tudom elfelejteni. Rettenetesen fáj a derekam, és a bal fele. Az alhasam bal oldala. Gondolom sokan vannak, nem férnek el, feszít, és kisugárzik hátra is. Hol jobban, hol kevésbé fáj, de el nem múlik. Fájdalomcsillapítóra nem reagál. Tornáztatom, nyújtogatom, de a probléma nem itt van. Próbálom hinni, hogy mozgás után jobb. Talán így is van. Állni egyhelyben nem jó, a félig ülő helyzet sem jó, és a fekvés sem jó. Az jó, amikor folyamatos mozgásban vagyok. És tudok derékszögben ülni. Az éjszaka katasztrófa. Félek az elalvástól, általában fájdalomra ébredek. Sehogy sem jó. Hanyatt úgy tudnék feküdni, ha felhúznám a térdeim, de nincs hova támasztanom. Mindkét oldalam szétfeküdtem már, hasra pedig nem tudok fordulni. Szóval sehogy sem jó. Ilyenkor felkelek. Megyek pár kört a lakásban (még jó, hogy elköltöztem, van hova menjek), tornáztatom, nyújtogatom, majd a nappaliba dőlök le. Máshogy tudok ott feküdni. Aztán ott is alszom egyet. Aztán vissza az ágyba. Hát így telik. Ritka, mikor az ágyban kihúzom az egész éjszakát. 

Elkezdtem az ötödik kúrát szedni. Úgy szoktam, hogy az első héten 3 szem, a másik két héten 2 szem. De a karácsony és szilveszter miatt most megfordítottam. Az utolsó héten fogok 3 szemet szedni. Péntek van, és még tudok járni. Érzem a talpaim, de még megy a járás. Nincs rajtam víz, 51,5 kg vagyok. Sajnos látok új huplikat a hasamon. Gondolom eddig is ott voltak, csak mos nagyobbak. De az is lehet, hogy nincs igazam. Nem tudom. Nem tudom mi lesz. Csak tervezek tovább, szedem a gyógyszert, s majd egyszercsak lesz valami.

CT még mindig nincs meg