Anyunak szülinapja volt. Hetekig gondolkodtam, hogy mi legyen. Mit vegyek. Mindene megvan, ami az élethez kell. Persze, tudnék neki venni sokmindent, listát is írtam, de ezek csak tárgyak.
Az én életem legnagyobb kincse most az idő. Végül úgy döntöttem, hogy adok neki a kincsemből, egy egész napot együtt fogunk tölteni. Kértem szabit, szóltam Anyunak, hogy aznapra ne szervezzen semmit, s megterveztem a programot.
Kicsit tartottam a naptól, mert egy perc alatt össze tudunk veszni annyira, hogy én kiabálok (Anyu szerint), ő meg puffog. Felkészültem lelkileg, legyek türelmes, ő olyan amilyen, el kell fogadnom ilyennek. Én meg vegyek vissza, ne veszítsem el a türelmem, és ne legyek bunkó. Igyekeztem kialudni magam és vettem be fájdalomcsillapítót, hogy több türelmem legyen, ne vegye el a fájdalom.
Jól ébredbem, jól indult minden. Kivéve, hogy elfelejtett leszállni a buszról. De mindegy, még ezen is tudtam nevetni. 10.00 órától 17.30-ig voltunk együtt, és egyszer sem vesztünk össze!
Elmentünk Agárdra a fürdőbe, áztattuk magunkat, pihentünk a nyugágyon, még talán aludtunk is. Anyu fagyizott. Mikor meguntuk, elmentünk a Gulyás Csárdába (egyik kedvenc éttermem), jól belaktunk... volna, ha nem szórják tele az ételem mustármaggal. Mindegy, elcsomagoltattam, Anyu elvitte. Bevásároltunk, vettünk karton cukrot, hogy ne kelljen cipelnie, meg a konyhára dolgokat, és hazavittem.
Kellemesen elfáradtam, de nem voltam kimerült. Jól éreztem magam, úgy láttam ő is. Szerintem ez jó ajándék volt. Jobb, mint egy tárgy.
Egy ajándék nap a kincsemből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése