2025. június 30., hétfő

Második körös korrektúra pipa

 Elkészült a második körös korrektúra is. Nagyon féltem, hogy mennyit kell javítanom. Nem éreztem magamban erőt ahhoz, hogy az egész szöveget megint átnézzem. Szerencsére, csak egy mondatot kellett helyreraknom, amit csak segítséggel sikerült.

De készen van.

Biztos más is van vele úgy, hogy olvas egy könyvet, és megtetszik benne valami. Vagy egy szó, vagy egy mondat, vagy egy bekezdés. Ilyenkor ízlelgetem, olvasgatom, gondolkodom rajta. Aztán tovább haladok, majd visszalapozok, újra elolvasom. Kifotózom, megosztom másokkal, hátha ugyanazt érzik, mint én (nem).

Nos, a saját könyvemben is van egy rész, ami nagyon megfogott. Iderakom Nektek, hátha Titeket is elvarázsol ez a pár mondat:

Az Idegen lány

Az Idegen lány sétált a tóparton. Langyos szél ölelte a napsütést. Leült az egyik kőre, elég közel a vízhez. Csak nézte. A hullám jött, majd a köveken szertefoszlott, párát hagyva maga mögött. Az Idegen lány cipőjére is jutott belőle. Tekintete újra a távolba meredt. A következő hullámot figyelte. Messziről indult. Éppen csak előbukkant a víz felszínéről. A part felé közeledve egyre nagyobb lett. Mire a kövekhez ért, már fehér habja is volt. Felemelkedett, s határozott erővel csapódott neki a partnak. Semmivé vált. Csak a hangja vert visszhangot a lány fülében. Becsukta a szemét, fejét térdére hajtotta. Hallgatta, hogyan készül a következő hullám a part támadására. Halkan indult előre, majd nekiment a köveknek. Szétfoszlott. Pár percig nem gondolt semmire, elcsendesedett. Odabent is. Hagyta, hogy a szél játsszon hajtincseivel, melyek incselkedve értek arcához. Játékos sikítás zökkentette ki gondolataiból. Felnézett. Egy házaspár két lánygyermekkel játszott a téren. Az egyikük csimpaszkodott a mászókán, a másik, lábát nyúzva próbálta lehúzni róla. Nevettek, sikítottak. Az apa a hintának támaszkodva a távolba révedt. Az anya az egyik közeli padon ült, telefonját nyomkodta. A lányok fogócskáztak, mezítláb szaladtak a homokban. Az apa leült a pad másik végére. Elővette telefonját. Valakinek írt. Percek teltek el így. Nem szóltak egymáshoz, csak a lányok éles sikítása tartotta össze a családot. Becsukta a szemét, homlokát újra megtámasztotta térdén. De már nem tudott lazítani. Körülnézett. Összefont ujjú sétáló párok, kutyát futtató családokkal volt tele a part. A tömegben is egyedül érezte magát. Sétált egy kicsit, majd megcélozta autóját. Inkább hazamegy a szoba sötét melegébe, ahol nem bánthatja lelkét az élet.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése