Rendeltem egy biciklis nadrágot, pinket. Igaz, írta az oldal, hogy neonfényű, de valahogy figyelmen kívül hagytam. Kár volt. Alig tudtam hozzáöltözni, annyira vakít. Szerencsére, én menet közben nem látom, de aki rámnéz, annak a szemét biztos bántja.
Nem volt kedvem elindulni, de két választásom volt. Vagy elmegyek tekerni egyet, vagy kitakarítok és nézek egy filmet. A biciklit választottam. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem vettem észre, hogy nem talált még meg a gps jel, és már javában a tóparton voltam, mikor elindítottam az alkalmazást. Szóval az elején az az egyenes nem azt jelenti, hogy hasítottam, mint a nyílvessző.
Mire hazaértem, esteledett, hűvös volt a szél is, sötétedett. Így volt jó. Zuhany, hajmosás, ágy.
Holnap új nap lesz.
Nagyon sok hezitálás után indultam el a versenyre. Több meghívásom is volt erre a napra, és abban maradtam magammal, hogy oda megyek, ahova a szívem húz. Nem volt kedvem találkozni senkivel, már nem akarok panaszkodni, mást meg úgysem tudok, de egyedül sem akartam maradni. Ezért döntöttem úgy, hogy felmegyek a Népligetbe erre a versenyre. Hatalmas tömeg volt, nem voltam egyedül, de egész nap egy árva mukkot sem szóltam senkihez. Csak a regisztrációnál. Érkezés után felderítettem a terepet, szereztem egy kávét, választottam egy babzsákfotelt, és néztem a napfény játékát a fák ágain.
Ez is egy nap a többi között. Nem tudom, hogy min múlik a hangulatom. Ma nagyon szomorúan ébredtem, sírtam is. Olyan régen sírtam már, azt hittem elfogytak a könnyeim. De úgy tűnik nem. Biztos idővel jobb lesz. Jó lenne most pár hónappal öregebbnek lenni.
Ma van a futókörök napja. Igaz, hogy az én teljesítményem nem számít bele, de azért lefutottam a körömet.
