Nagyon vártam már ezt a kezelést, mert csúszott egy hetet, és már szerettem volna haladni. Mégiscsak a félidőről volt szó. A szokásos zökkenők után (nem értették miért most mentem kezelésre, nem tudták ki az orvosom, nem találták a kartonom) bejutottam a doktornőhöz. Mindent megbeszéltünk, felírta a gyógyszereket, megvizsgálta a hasam, s kiírta a CT-t! Szeptember 2-án megyek. Addig még egészen pontosan két kezelésem lesz, tehát a 8. után lesz a CT, ahogy eredetileg is terveztük. Semmi kétség, azon már nem lesz áttét, ebben biztos vagyok! Utána meg már csak 4 kezelés lesz, azt meg féllábon is...
Vénát nehezen talált rajtam a nővér, de azért másodszorra sikerült. S már folyt is a cucc. A méreg, ami segít. Vártam a hányást, de szerencsére nem volt, csak enyhe hányinger. Mivel már jól működik a bélrendszerem, másmilyen hányáscsillapítót kaptam, ami használt! Nem nagyon tudtam feltalálni magam, mint ahogy mindig, de aztán késő délután elkezdtem zenét hallgatni, ahogy a pszichológusommal megbeszéltük. Nem mondom, hogy elrepült az idő, de azért eltelt. S mivel a közérzetem is jó volt, egész jól éreztem magam. A második nap mindig lassabb, kevesebb az esemény.
Napközben felhívott Ő. Véletlenül, matatott a zsebében, s pont engem hívott fel a telefonja. Nem hiszek a véletlenekben, minden okkal történik, mindennek van valami célja. Pont nem volt jó Neki, hogy beszéljünk, de utána felhívott direkt is. Elmondta mi van vele, meghallgattam, mert érdekelt. Én jól vagyok. Így elköszöntünk egymástól. Minden jót - mondta, s letette a telefont. Azt hiszem ez volt az utolsó beszélgetésünk. Még mindig furcsa, hogy soha többet nem lesz része az életemnek, de úgy gondolom jobb egyedül, mint titkok között, elhallgatott események mellett elsétálva, fejem homokba dugva, bizalom nélkül élni egy kapcsolatban. Soha többé nem tudnék hinni neki, benne.
Az orvosom azt mondta, ha a séta nem fáraszt le, akkor nyugodtan futhatok, biciklizhetek, csak vegyem tudomásul, hogy nem fogok ugyan úgy teljesíteni, mint előtte. Majd megpróbálom, mire vagyok képes. Kicsit félek tőle, de majd nem megyek messzire.
Teljesen jól vagyok. Az ujjbegyeimet érzem, és a bőröm extra száraz, a hajam is hullik, de ennyi. Ha nem nézek tükörbe, egész jól elvagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése