Az orvosom azt mondta, hogy ha nem fáraszt a séta, fussak. Csak vegyem tudomásul, hogy nem fogok úgy teljesíteni, mint előtte.
Egyeztettem egy konditeremben egy edzővel, hogy végzünk, nyújtó, lazító, erősítő csakorlatokat, hetente egyszer megyek hozzá. Azért pont ő, mert keresztül ment azon, amin én, ráadásul nagyon jó a szakmájában, így nem csak megtanulta, amit mond, hanem tapasztalta is. Szerintem ez így teljesen más. Szóval, megbízom benne. A torna nagyon jól sikerült. Hihetetlenül merev vagyok, nehéz volt a nyújtás. De végig élveztem. és nagyon jólesett.
Megbeszéltük a kolléganőmmel, hogy torna után elmegyünk futni. Így is lett. Azt hittem, simán lekocogok 5 km-t. Hát nem. Olyan 330 méternél éreztem először, hogy hihetetlenül kifáradtam, és szuszogok. Nagyon rossz érzés volt. Végül 3 km-t mentünk, ebből kettőt futás/séta felváltva, a harmadikat csak sétáltuk.
Nagyon rossz érzés, hogy ennyire nem megy. Tudom, türelmesnek kell lennem, ez még így is marad sokáig, de nem adom fel. Végig marad a torna, kocogás, s majdcsak újra a régi leszek. Mint hamvaiból feltámadó főnixmadár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése