Tegnap szokás szerint nem lett jó a vérképem. Csak azért vagyok dühös, mert én sejtettem, hogy 2 injekció nem lesz elég... nem is lett. Így ma injekció, hétfő vérvétel, kedd-szerda kezelés. 1 hét csúszás. Így a vége is átcsúszik novemberre. Jó, a novembert még feláldozom, de a decembert már nem. Annyira hosszú ez az időszak. Tudom, hogy türelmesnek kell lenni, de én már nem vagyok az. Szeretném élni az életem végre! Tegnap olyan jó volt az edzés, olyan jó volt hajtani magam. Persze, nem kimerülésig, de elfáradtam, leizzadtam, és ezt már nagyon régen éreztem. Utána egy kis futás. Tényleg nem sok, de így edzés után nem megy. Úgyhogy folytatni kell az erősödést, hogy mire vége lesz ennek a fosnak, addigra legyen elég erőm, ne a nulláról kelljen indulnom. Meg hát nem is akarok teljesen legyengülni. Az este csendben telt, fáradt voltam, így nem kattogtam annyit, és időben le is feküdtem. Reggel megint jókedvűen ébredtem, és várom, hogy ma mi fogja elrontani a hangulatomat, mert minden nap ez van, mikor jól érzem magam. Úton a munkahely felé megint megkergettem a zebrán a gyalogosokat. Olyan lassúak, nem bírom őket. Sétálgassanak a hátam mögött, mikor már elhaladtam. 😁 Tudom, nem vagyok szabályos, és lehet én vagyok a rémálmuk, majd igyekszem jobban viselkedni. De ez vagyok én, úgy tűnik.
Legyen ma szép napja mindenkinek, mert jókedvű vagyok, így magamnak is azt kívánom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése