Azért írok, mert nekem fontos az írás. Így tudom kifejezni magam. Nagyon rossz lelkiállapotban vagyok, miattad. Vagyis miattam, mert még nem sikerült kitörölnöm Téged a gondolataimból. Fogalmad sincs, milyen érzés, mikor egy ilyen komoly betegség a padlóra küld, és attól kapod a legnagyobb rúgást, akire a leginkább számítottál. Ilyenkor nem kapsz levegőt, nem tudod mit tegyél és minek, és nem érted az egészet. Nem tudok felállni. Úgy tépted ki a szívem, mint a gyomot a földből, és bedobtad a többi közé. Egy voltam a többi lány között, amit soha nem fogok tudni megbocsátani. Csak egy játék, amit addig forgattál a kezedben, míg zenél, míg mozgat. Aztán kuka. A sok hazugság, kamuzás, félrevezetés és titkolózás is a megbocsáthatatlan kategóriába tartozik. Egy jó pillanatomban percekig tudtam nevetni azon, hogy Te voltál az első őszinte kapcsolatom. Még mindig viccesnek érzem. Őszinte. Igen, részemről az volt.
Igyekszem összeszedni magam, és az összes platformról törölni foglak, ha már lesz erőm. Nem akarom többet látni, hogy milyen nagyon jót kirándultál a csajoddal Badacsonyban. Nem akarom tudni, hogy merre jártál. Nem akarom tudni, hogy létezel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése