Reggel korán keltem. Megittam a kávémat. Készítettem 4 szendvicset, elpakoltam még amit gondoltam. Nem nagyon tudtam mit vigyek magammal. Enni a kórházban nem tudok. Az egyik anyagtól pedig nagyon kába vagyok, így nem tudom, hogy olvasni, vagy tanulni lesz-e erőm. Gondoltataimba merülve szedtem össze magam, s elindultam.
Korán kellett érkeznem, mert sürgősségi vérvétellel kezdtünk. Az út a szokásos volt. Húztam a bőröndöm és sírtam. A könyvemen gondolkodtam. Elő kellene vennem, és befejezni. Nagyon félek tőle. Egyre többet gondolok rá. Nem akarom újra átélni azokat az emlékeket. Mindegy. Befejezem a szakdogám, és igenis be fogom fejezni a könyvem is.
Húztam a bőröndöt. Úgy éreztem tele vagyok energiával (meghazudtolva az elmúlt napokat). Siettem. Pedig semmiről sem tudok lemaradni. Határozottan mentem előre.
Húztam a bőröndöt. Cikáztak a gondolataim. A múlton, és a mostani élethelyzetemen. Mennyire más minden. És mégis ugyan az. Annyi minden változott. Mégsem változott semmi.
Húztam a bőröndöt. Hívott a kolléganőm. Beszélgettünk picit. Megálltam a kórház parkolójában. Tudtam, hogy ha leteszem a telefont, az élet kicsúszik a kezemből, és marad a betegség, a kórház. De be kellett mennem. Elköszöntünk.
Húztam a bőröndöt. Megkérkeztem.
Nem voltak sokan. Hamar behívtak, és már vették is le a vért. Nehezen ment, úgy kellett megfejni a vénám. Szoba, szék. Vártam. 1 óra alatt meglett, közben megreggeliztem. Hívott a doktornő. Jó lett a vérképem. 6 accofil kellett hozzá. Lényeg, hogy indulhatunk. Pizsi, ágy. Jött a nővér. Sikerült elsőre vénát szúrnia, de nagyon, nagyon fájdalmas volt. Mindegy. Már folyott is a cucc. A délelőtt bódultan telt. Sokat aludtam. Jött az ebéd. Hagyjuk. Elmajszoltam egy szendvicset. Fájt a gyomrom. Feküdtem, aludtam, vagy csak feküdtem, beszélgettem. Tele volt a szoba. Nehezen, de eljött az este. Nagyon vártam. Nem sokat aludtam. Reggel megint kaptam a bódítóból, így a délelőtt megint alvással telt. Ebéd. Hagyjuk. Délután beszélgettünk, de annyira kimerültem, hogy elaludtam. Este persze nem tudtam aludni. Vártam az onko pszichot, de nem jött. Nem hívott, hogy nem jön. Ez is mindegy már. Nehezen aludtam éjjel, sokat voltam ébren. Vártam a reggelt, hogy jöhessek haza.
Fél 6 körül kihúzták a branült. Csomagoltam, Bumeráng már várt. Jöttünk haza. Nagyon, de nagyon éhes voltam. Nem mertem egyszerre sokat enni. A hasmenés hamar meg is jött. És a piros pöttyök, pattanások, arcszárazság is velem van. Szinte azonnal jelentkezett.
Egyébként jól vagyok. Csak nem merek messze menni a mosdótól. Viszont ha nem eszek, fáj a gyomrom. Más tünetem egyelőre nincs.
Kettő pipa, még négy hátra van. Kemény menet lesz ez így kéthetente. Kicsit meginogtam, hogy bírni fogom-e. Testileg és lelkileg is. Nem baj, ha sírok. Nem baj, ha fáj. Nem baj, ha szenvedek.
Csak legyen eredménye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése