Eltelt. Hát, nem volt rossz. Néha eszembe jutott, hogy egy évvel ezelőtt még az Ő lányainak beszéltük át a húsvéti ajándékot, adtam a csomagba két horgolt csibét. Aztán eltelt egy év. Annyi minden történt. Mégis ugyan ott tartok. Küzdök a betegséggel, járok a kezelésekre, és várom, hogy tünetmentes legyek.
Nem tudok nem tudomást venni arról, hogy ez a szar velem van. Most jól vagyok. Egy nap volt még hasmenésem, vettem be hasfogót, így jó volt. Száraz a bőröm, főleg az arcomon látszik a biológiai kezelés. Pöttyös a mellkasom, és amennyire meg tudom ítélni, a hátam is. Száraz a nyálkahártyám, evésnél minden falathoz iszok. Vérzik az orrom. A kemós szempilláim elkezdtek kihullani, még kétoldalt vannak jó hosszúak. Mintha direkt rakattam volna. Megijedtem, hogy nem lesz új, de aztán elkezdtek nőni. Aranyos kis tüsik, szeretem festeni őket. Ezek már egyenes szálúak. A hajam még mindig nem hullik, de érzem a szálakon, hogy már nem olyan erősek. A fejbőröm is nagyon száraz, viszket. Főleg sapka alatt. Ezekkel a mellékhatásokkal teljesen jól együtt tudok élni. Örülök, hogy még mindig hideg van. A sapka miatt.
A négy napos ünnep alatt nagyon sokat pihentem. Életemben nem feküdtem annyit, mint most. Ki kell találnom valamit, hogy hogyan töltsem hasznosan az időmet, mert most úgy érzik, hogy semmi értelmeset nem csinálok. Mondjuk be kellene fejeznem a szakdogám. A gyakorlati anyagot leadtam, tegnap eredetben postáztam is. Szóval az pipa. Olyan nehezen állok neki a szakdogámnak. Össze kell szedjem magam.
Anyut ma műtik. Újra. Ez már kisebb műtét lesz, szondát sem kap. Remélem hamar felgyógyul belőle, és hamar haza is jöhet. Mondjuk pénteken.
Itt a tavasz. Telik az idő, és én semmit nem tudok felmutatni. Semmit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése