Nagyon szerettem volna elmenni a túrára, de pont úgy jött ki, hogy csütörtökön jöttem ki a kórházból, ez pedig szombaton volt. Nem tudtam, hogy mennyi erőm lesz, és milyen mellékhatások fognak tombolni aznap. Mindenesetre felíratkoztam, gondoltam, majd meglátom. De készültem. Úgy készültem, hogy igenis elmegyek, nem akarok kimaradni belőle. A természet jó! Maximum többször leülök...
Pénteken megjött a hasmenés, ahogy terveztem. De el is maradt. Szóval minden azon múlott, hogy szombaton hogyan ébredek. Nagyon izgultam.
Jó korán felkeltem, reggeliztem, gondoltam ha lesz hasmenésem, még itthon érjen. De nem volt. Azért vettem be egy hasfogót, összepakoltam, és elmentem.
Nagyon nem bántam meg! A társaság szuper volt! Nem fáradtam el. Csak a végére. A természet gyönyörű volt, sokat nevettünk. A patak vízállása magas volt, így köveken egyensúlyozva keltünk át, de megúsztam, egyszer sem csúsztam bele. A kollégák nagyon figyelmesek voltak velem, szerintem mindenki ismerte a helyzetemet. Segítettek, ahol kell, megkérdezték jól vagyok-e. Szóval jólesett.
Sokat beszélgettünk, szerintem mindenkivel sikerült szóbaállnom. Nevetgéltünk, ettünk, jégkrémeztünk, s mire a buszhoz értünk, leszakadt az ég. De ezt is megúsztuk.
Fantasztikus csapat volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése