Korán mentem, ahogy szoktam. Kocsival, tele energiával. Kicsit komolytalannak tartottam ezt a kezelést. Vittem szörpit és csipszet. A betegfelvételen hamar végeztem. Nem kellett sokat várnom, hívott a doktornő. Elmondtam neki, hogy én valami brutális szőnyegbombázást szeretnék. Azt mondta, hogy ez a biológiai erős, és próbáljuk ki, hátha hat. Úgy legyen. Beültem egy székbe, hamarosan jött is a nővér. Elsőre megszúrt. Bemosó, s jött a biológiai. Másfél óra alatt folyt le, mert vékony a vénám. Aztán átmosó. s kész is voltam.
Megkaptam a tablettákat, 112 db. Napi 8 db-ot kell szednem. Reggel 4, este 4, 12 óránként. Ez váltja ki a 44 órás infúziót. Ami egyébként szerintem szart sem ér, ugyanis másfél éve kapom, és terjed. Nem tudom mit gondoljak.
Kezelés után simán kocsiba ültem, és mentem a munkahelyemre. Igaz, nem volt nálam laptop, de a számmal dolgoztam kedvenc kolléganőmmel.
A program az, hogy megreggelizem, beveszem a D-vitamint és a gyomorvédőt. 1 óra múlva a kemótabit. Napközben glutamin és kollagén. Este kemótabi és vérhigító, amit folyamatosan kell szúrnom.
Nincs más tennivalóm, mint hinni abban, hogy a biológiai hat. Onnan fogom tudni, hogy ha már nem érzem, hogy van májam, akkor jó vagyok.
Még mindig nem hiszem el, hogy a tüdőmben is van. Vagy a nyirokban. De a májam az odavan.
Soha többé nem megyek vicces CT-re, csak PET-re. Ha nem írják ki, kifizetem, 270.000 Ft, de leszarom. Olyan vizsgálatot szeretnék, aminek lehet hinni is, nem így, hogy hát "nem említi"... Miért nem?
Sokat sírok. Belül még mindig ugyanaz a lány vagyok, huncut, csibész, vidám. De aztán eszembe jut, hogy az orvosom letett rólam, és akkor az már nem vicces. Nem elég, hogy a pszichológusom elhagyott, hanem még az orvosom is. Akkor kiben bízzak?
Az állapotom: Jól vagyok továbbra is. A szempilláimat sajnálom, alig van, és az is vékony és rövid. Remélem hamarosan kinő. A hajam szépen elkezdett nőni, össze-vissza áll, nem tudok vele mit kezdeni. A bőröm gyógyul. A szétrepedt lábujjaim alakulnak. Szerintem hamarosan rendbe jövök. Ezért nehéz elhinni, hogy gyógyulok. De bízom a biológiaiban!
Az a fiú, a Másik, teljesen levett a lábamról. Nem tudom hogy csinálta. Sokszor hiányzik. Nagyon jól néz ki, és szerintem egyformán vagyunk bolondok. Mi sosem leszünk együtt, de sokat segít. Miatta fogok meggyógyulni, mert magamért nem tudok. És ha már túl leszek ezen a szaron, megpróbálom újra felépíteni magam és az életem.
Hiszek abban, hogy nem fogok meghalni. Hiszek abban, hogy van még remény. Nem érzem magam betegnek.
Hiszek magamban, és a kezelésben.
Hiszem, hogy meggyógyulok!
Meggyógyulok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése