Szokás szerint lement a partra, leült a kövekre. Nézte a vizet. Egy kék Pillangó repkedett körülötte. Egy pillanatra ránézett, aztán nem foglalkozott vele. A Pillangó tovaszállt.
Üldögélt. A Pillangó megint megjelent. Gyönyörű táncot lejtett a napsütésben. A Lány figyelte. Csodálatos volt, tökéletes, teljesen elkápráztatta. Aztán eltűnt. A Lány hazament.
Másnap újra kiült a kövekre. A Pillangó jött. Táncolt. Leszállt mellé. Beszélt hozzá. Sokat. Folyamatosan. A Lány csak hallgatta. Majd hazament.
Teltek a napok. Minden nap lement a kövekhez, és várta a Pillangót. Aki jött. Beszélt, duruzsolt, táncolt. Majd leszállt a Lány mellé. Figyelték egymást. A Lány kinyújtotta a kezét, meg akarta érinteni. A Pillangó elrepült. Napokig nem jelentkezett. A Lány csak várt. Türelmes volt. Ült, és nézte a napsütést, hátha jön. Végül megjelent. Csak ültek egymás mellett. A pillangó beszélt, a Lány hallgatott.
Megnyugvás volt a szívében, a lelkében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése