CT-re készülök és emlékezem

 Holnap CT. 11.45-kor, tehát nem ehetek. Ezzel a gyomorral fantsztikus lesz. Na mindegy is. A vérképem ugye szar lett. Még 3 böki után fájnak a csontjaim. Tehát hat. Most már jó lesz. Mondjuk CT-re így is jó volt. Eleinte nem érdekelt, tudtam, hogy szar lesz az eredmény. De az elmúlt napok reményt adnak, úgyhogy elkezdtem bizakodni. Rettegek. Megint rettegek attól, hogy nem azt fogom látni, amit szeretnék, ahogy érzem magam. Jól vagyok. Az a visszajelzés a környezetemből, hogy ha nem tudnák, nem mondanák meg rólam, hogy beteg vagyok. Én sem érzem magam annak. De az vagyok... Szóval holnap nagy nap lesz...

Fészen ki szoktam gyomlálni az ismerőseimet. Elkezdtem végigmenni a "fejeken", és megakadtam. Megláttam Ernőt. Biztos tudjátok, de aki nem, annak mondom, hogy Klecska Ernő egy nagyszerű ember volt. Persze, voltak rossz tualjdonságai, szokásai, mint mindenkinek. De én nagyon kedveltem. Jó volt vele dolgozni, jó volt a humora. Igazából a Gazdasági Kalauz kötött össze minket, de azért itt-ott beszélgettünk. Nagyon sajnálom, hogy elment. Hogy így ment el. Nem ezt érdemelte. Ezt senki sem érdemli meg. Fiatal volt még, annyi minden előtte volt még. Rettenetesen sajnálom őt... és amit maga mögött hagyott.

Ugyan így B. Kiss Laci sem ezt érdemelte. Jellegzetes, vicces karaktere volt. Őt is kedveltem. Szerintem túl sok mindent folytott magába. Csendes ember volt. Talán ha jobban kinyitja a száját, ha többet beszél a sérelmeiről, nem így alakul. De ez a betegség... Nehéz vele harcolni...

Dömölki Lajosra a rendőrség törte az ajtót. Már nem élt. Ült a fotelban (legjobb tudomásom szerint). Hát, ezt a halált sem kívánom senkinek. A szerkesztőség fagyasztójába rejtett vadkacsáját csak hónapok múlva fedeztem fel. Kidobtam. De Lajos emléke megmaradt.

Az első halottam a cégnél Kalmár Laci bácsi volt. Megdöbbentő ami vele történt. Mikor hívott a lánya, hogy nem jön Laci bácsi dolgozni többé, azt sem tudtam mit mondjak. Mit csináljak. A főszerkesztő épp a folyosón sietett a szerkesztőkhöz. Futottam utána. Mondtam neki, hogy Laci bácsi meghalt. Rámkiáltott, hogy "micsoda"?! Köpni-nyelni nem tudtam. Elgondolkodtam rajta, hátha tévedek, és nem is ezt mondta a lánya. De sajnos jól hallottam...

Nem tudom, miért jött ez most ki belőlem. Talán mert félek.

Nagyon félek