2023. június 8., csütörtök

CT szünet

 Egy pár napig láttam a fényt az alagút végén.

Voltam urológusnál. Az oka az volt, hogy a 4. és 5. kezelés után barna volt a vizeletem. Az orvosom szerint ez nem lehet a kezeléstől. Szóval elmentem a megszokott kis orvosomhoz. Nagyon bírom. Olyan komoly. De aztán a végére mindig meg tudom nevettetni. Kereste a vesekövem, de nem találta. Valószínűleg kipisiltem. Ez mondjuk jó. Ha már ott voltam, kértem, nézzünk rá a májamra. Megnézte. Csak egy dagit talált, 2,7 cm. Picit kisebb. Kérdeztem, hogy esik-e szét. Azt mondta, nem ért hozzá. Ezt nagyon tisztelem benne. Kérdeztem, van-e több. Nem látott többet. De kiemelte, hogy az ő gépe nem a legkorszerűbb, nem erre van. Szóval bizakodom. Igazából kapaszkodom a szavaiba, hogy csak az az egy van...



Voltam nőgyógyásznál. Azt mondta a doktornő, hogy várjuk meg a CT-t, mert a képeken látszik, hogy honnan indul (ezt nem értettem pontosan), és abból meg tudják mondani, hogy áttét-e. Azt is mondta, hogy mivel nem reagál a kezelésre, szerinte nem. És most ebbe is kapaszkodom. Jó lenne, ha nem az lenne. Ha nem az, akkor meg elfér ott, néha feszít, de nagy panaszt nem okoz. A májam fontosabb. Ha túl leszek ezen az egész szaron, majd akkor ráérünk eltávolítani. Bár így lenne.

Ma voltam vérvételen. Kinyújtottam a két karom, és csak annyit mondtam: good luck. A hölgy hívta is a kollégáját, nem mert hozzám nyúlni. Hamar készen is lett a vérképem. És akkor teljesen szétcsúsztam. Iszonyú szar vérképet tudtam produkálni. A tumormarkerek még nem készültek el. Alig van olyan értékem, ami mellett ne lenne + vagy - jel. A fehérvérsejtem a béka segge alatt, pedig 6 accofilt adtam be. Még 3-at be kell szúrjak. Eleinte elég volt a 3, aztán 5, majd 6, most meg 9 kell. De ez brutál sok, a csontvelőm ki fog készülni. Hívtam az orvosom, de nem vette fel. Visszahívott. Azt mondta, hogy kicsit vérszegény is vagyok, de a vérlemezkéim még bírják, és ez a fontos. Nem akarok vért kapni. Ettől nagyon megijedtem, mert nem akarom. Mindegy. Nem tudok mit csinálni. Beszúrom még a 3 accofilt, s hétfőn CT. 

Június 21-én megyek az onkológusomhoz, utána nőgyógyászat. Délután pszichológus, jó is ez így. Nagy nap lesz. Szabira megyek, másképp ezt nem tudom és nem is akarom megoldani. 

Iszonyúan félek. Annyira bele tudok feledhezni az életbe, hogy mindig meglepődök, mikor a betegségem visszahúz a jelenbe. Beteg vagyok. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagynom. Hazajöttem munkából, ledőltem, el is aludtam. Kivannak az idegeim. Rendeltem vacsit, lezuhanyoztam, és most itt ülök. Fogalmam sincs, mi lesz velem. Nem tudom elképzelni, hogy ne gyógyuljak meg. Nem tudom elképzelni, hogy végelgyengülésben, és ebben a betegségben legyen vége az életemnek. 

A Csajok, a Fiú és a Másik mellettem áll. 

Ja, és megjelent a harmadik is :-)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése