Lediplomáztam

 Megvan. Lediplomáztam. És még örölni sem tudok neki.

Nehéz nap volt. Reggel 4.45-kor keltem, kávé, ruha. Kocsivakarás, párátlanítás, vasút. Vonat, metró, séta. 8 körül a suliban voltam. Olvasgattam a jegyzeteimet. 10-ből 9-nek írtak ki, gondoltam lesz időm átolvasni a tételsorokat. Fél9-kor volt a nyitóbeszéd. Ekkor mondták, hogy az első 4 ember maradjon bent. És hogy előre vették a logisztikusokat, tehát én vagyok az első. Bekészítették a prezimet, akkor kezdhetem. Nekem csak egy kérdésem volt. Mi?! Ott álltam, hallottam, hogy beszélek, és azt sem tudtam, hogy fiú vagyok vagy lány. Mivel halasztottam fél évet, így ezek a tanárok engem nem tanítottak, senkit nem ismertem, azt sem tudtam ki kicsoda. Prezi után kihúztam a tételeket, s leültem kidolgozni, míg a többi 3 prezentált. Úgy éreztem jó tételeket húztam, tudtam mit kell mondanom. Az A tételt elég jól előadtam, tanárnő kérdezett, de rá is vezetett a válaszra, nagyon kedves volt. A B tételem logisztika volt. Hát, ez a tanárbácsi egyáltalán nem volt kedves, többször be is szólt. Azt mondta, hogy akkora hülyeséget mondtam, hogy majdnem kiesett a kezéből a szemüveg. Nem tudom miért kell megalázni. Utána még kérdezett, de már a kérdést sem értettem. Elengedtek. Zsongott a fejem, mikor kijöttem. Féltem, hogy meghúztak, de úgy voltam vele, hogy nincs veszteni valóm, akkor elengedem az iskolát. Sokáig vártam, fél 2-kor volt az eredményhirdetés. Végül 4-essel zártam.

Aztán séta, metró, vonat, kocsi, haza. Akkor már nagyon rázott a hideg, tudtam, hogy lázas vagyok. Leraktam a cuccaim, s mentem is forró zuhany alá. Melegítettem egy kis levest, 1 szál répából és 2 szem krumpliból készült. Olyan sűrű lett, hogy kellett hozzá vizet engednem, mert nem mertem megenni. Így meg nem volt íze. Viszont jól felforraltam, jólesett. Lázas voltam. Lázcsillapító, s pihi. 

Majd jött Ő. Nagyon örült a sikeremnek. Én még akkor sem tudtam örülni. Annyira szerettem a sulit, szerettem tanulni, sokmindent el akartam érni, nemzetközi logisztikával szerettem volna foglalkozni. De most már mindegy. Értelmét vesztette ez is, mint minden más. 

Júliusban lesz a diplomaosztó. Jólius.... felnevettem, mikor mondták. Én akkor már biztos nem leszek. Kiküldik így is a diplomákat, de vissza kell majd vinni, hogy át tudják adni júliusban. Jó...

Rettenetesen elfáradtam, ez már nem nekem való. Kimerített az út és az izgalom. 

Holnap mintavétel. Ettől is nagyon félek. Már nem akarok fájdalmat. Sajnálom, hogy belementem, nem kellett volna. Már mindegy. Baromira nem hiányzik.

Én már nem akarok semmit. Csak nyugalmat

Ijedt vagyok

Két napja csak tanulok. Holnap védem meg a szakdogám és szakvizsgázok. Hajnalban megyek, vonat, metro. A mosdóba átöltözöm, majd 10-ből 9. vizsgázóként vizsgázok. Nem vagyok felkészült. Izgulok. Aztán mosdóban öltözés, metro, vonat haza. Biztos nagyon elfáradtok. 

Nincs jelentősége, hogy sikerül-e a vizsga, csak magam miatt csinálom. Szeretnék túl lenni rajta, nyomaszt, be akarom fejezni. 

De hogy ez ne legyen elég, ma hívott az orvosom. Csütörtökön mennem kell mitavételre. Vállaltam. De nagyon a számon volt, hogy nem. Helyi érzéstelenítéssel szúrnak. És bár a bőrfelszín érzéstelen, belül mindent érezni, azt is, mikor kitépik a szövetdarabot. Az összes belső áttétből vesznek mintát. Petefészek, hashártya, máj. Remek lesz. Én már nem akarok fájdalmat. Én már semmit nem akarok. Nyugalmat szeretnék. 

Azt mondta az orvos, nagyon kicsi az esélye, hogy találnak valamit. Nagyon kicsi. Mégis vállaltam, mert mi mást tehetnék? De az összes sejtem érzi, hogy nem akarom. 

A Lonsurfot felírja felhőbe, szedhetem tovább. Már ezt sem akarom.

Semmit sem akarok...

Dietetikus

 Tegnap felhívott a dietetikus. Nagyon örülök neki, hogy tudtam vele egyeztetni. 

Azt mondta, hogy mehetnek a krémlevesek, de nagyon-nagyon hígan. Ha kanalazni tudom, az nem jó, annyira kell higítani, hogy iható legyen. Sütőtök, réga, burgonya stb. Ezzel kinyílott egy kicsit a világ előttem. Kértem is Anyut, hogy a hétvégén főzzön sütőtök levest. :-) jó lesz!

Mehet a sóska és spenót főzelék is, ezek is nagyon felhigítva. Ez is szuper hír.

Valamint a kompótokból készített gyümölcsturmixok. Hát, ezzel bajban vagyok, mert nem bírom a kompótokat, én nem tudok főtt almát enni. Az olyan fujjjjj. Szóval ezeket kihagyom.

Javasolt egy port (meg is rendeltem) Nutrison powder. Ez tápszer, csak porban. Így nem csak azt a 4 édes ízű tápszert tudom inni, hanem bármibe belekeverhetem (pl. krémleves), nagyobb lesz a tápanyagtartalma, és nem leszek éhes. Hát az jó lenne. 

Joghurtok, krémtúró, pudingok továbbra is jók.

Sokat fogytam. Csontos a vállam, vékonyak a combjaim, lóg a fenekem, a melleim eltűntek. Mindez azért nem olyan látványos, mert ott a nagy lufi hasam. Inkább az arcomon látni, beesett. 

Remélem így az éhezés elmúlik. Jó lenne. 

Azt álmodtam, hogy mentem fősulira, és az új szobatársammal lementünk menzára ebédelni. Friss saláta volt rántotthússal. 2-3 falat husi után rádöbbentem, hogy én nem ehetek. Ott ültem az asztalnál, és tudtam, hogy én most meg fogok halni, és nem értettem, hogy felejthettem el...

Ma a menzán rizsfelfújt volt barackízzel. Nagyon szeretem, úgyhogy rendeltem egy adagot, és írtam Neki, hogy meg kell hogy egye vacsira, mert én nem tehetem. :-)

A gondoltataimat teljesen kitölti az étel utáni vágy. 

Éhezem.

Találkozó az új orvossal

 Tegnap kellett újra vérvételre mennem, mert befejeztem a második 5 napos kúra szedését. Az orvos látni akart, aminek nagyon örültem. Barátnőm elvitt. Kicsit furcsa, hogy így ki vagyok szolgálva, eddig mindent magam intéztem. Mondtam is neki, hogy legközelebb jövök egyedül, nem akarom rabolni az idejét. És hát megszoktam már... de azért jó érzés nagyon.

Az orvos szimpatikus volt, nagyon jó kisugárzása van. Teljesen kikérdezett, mindenre kiterjedően átbeszéltük a betegségemet és az eddig kapott kezeléseket. Átnézte az eeszt-n található korábbi zárójelentéseimet, és felhívta a figyelmemet rá, hogy vannak időszakok, melyek hiányoznak. Törölve lettek, pedig ilyet nem szabad. Én is észrevettem már, mikor fordítottam őket, hogy hiányoznak kezelések leírásai. Mivel nekem otthon minden megvan, megbeszéltük, hogy beszkennelem és eküldöm neki email-en. Kiírta a vérvételeket, nagycsomó tumormarkert is kért, amiket nem is ismerek. 

És amiben maradtunk:

Területileg nem ide tartozom. Összeállítja a hétfői onko team-nek az anyagot rólam, és elmondja, hogy jó általános állapotú vagyok, jövök-megyek, még nincs szükségem morfinra, fiatal vagyok, és kéri, hogy vállalják a kezelésemet. Szerinte van esélyem. Addig átnézi, hogy milyen kezelés jöhet esetleg szóba még, vagy folytassuk a Lonsurfot, vagy van-e egyáltalán értelme bárminek. Kedden beszélünk.

Ma reggel átküldtem 3 zárójelentést az orvosnak, melyben látszódnak a kezelések, valamint átküldtem azt az összefoglalót, amit külföldre küldözgettem, hogy mikor milyen kezelést kaptam. 

Ami még érdekes volt, hogy a főorvos szerint valamelyik daganat nyomja a vastagbelem, és ettől van részleges bélelzáródásom. Ez szerint az orvos szerint inkább a hashártyán lévő apró daganatok nyomják a vékonybelem, ettől van részleges bélelzáródásom. A lényegen igaz nem változtat, de minden orvos mást mond, és ezt mindig nehezen kezelem. Vele is abban maradtunk, hogy folyadék. Viszont már nagyon nehezen viselem az éhséget, feszült vagyok, nincs türelmem, és az agyam is nehebben fog, ezért eldöntöttem, hogy beszélek a kórházi dietetikussal, hogy ő mit mond. Ehetek-e esetleg krémleveseket (sütőtök, répa, burgonya...), az már nagyon jó lenne. 

Utána visszamentem dolgozni, és nagyon jól esett. Oda koncentráltam, beszélgettem kedvenc kollégáimmal, szóval jól telt.

Mikor hazaértem, a legjobb barátok várták a hívásomat, szóval telefonálgatással zárult az este. Annyit, de annyit beszéltem a betegségemről, hogy zsongott a fejem, és teljesen elfáradtam. Beszéltem a kemós barátnőmmel. Vele mindig nagyon szeretek beszélni. Ő az egyetlen, aki pontosan tudja, hogy mit érzek, mert ugyanaz a cipőt viseljük. Ő is szenved a hatalmas hastól. Annyival jobb neki, hogy tud enni, van férje és gyereke, van ami hajtsa előre. Úgy váltunk el, hogy hajszálba kapaszkodunk. Már nem is szalmaszál, hajszál. Csak még egy kis időt kérünk. De az az igazság, hogy nem mindegy milyen ez az idő. Én semmire nem vagyok alkalmas, ebből nem kell több. 

Most elengedek mindent, ahogy az Atya is megmondta az éfjéli misén. Nem próbálok meg irányítani. Mindent átküldtem ennek az orvosnak, minden tudnivaló nála van, és a sorsra bízom magam, hogy vállalnak-e, van-e még egyáltalán mit tenni, vagy engedjem el. 

Elfáradtam, elengedtem mindent

Vérvétel

 Segítséggel bejutottam a SOTE-ra. A Lonsurf 5 napos szedése után a Professzor úr kért egy vérvételt. Ezt tegnap meg is csináltattam. Délutánra készen is lett, így átküldtem az orvosnak. Megnézte, és vissza is írt a kapcsolattartó, hogy folytathatom a gyógyszer szedését. Ez jó hír. Ma még pihenőnapom van, holnaptól újabb 5 napos kúra következik. Kérdezték, hogy hogy érzem magam, érzek-e javulást. Sajnos nem. Én úgy gondolom, hogy még korai lenne. Nagyon nagyok a daganatok, szerintem 5 nap kevés ahhoz, hogy elinduljon a javulás, de lehet, hogy nincs igazgam. Egyelőre semmit nem érzek. 

A lázam még mindig megvan. Reggelente elég nehezen szedem össze magam. Elmegyek dolgozni, ott a reggeli joghurt után beveszem a fájdalom- és lázcsillapítóm. Így elvagyok. Mire hazaérek, újra lázas vagyok. Eszek egy tányér levest (ha van), lázcsillapító, betekerem magam a pihepuha plédemben, elnyúlok a kanapén, s várom, hogy lemenjen a lázam. Van, hogy el is alszom. Ilyenkor csak átvánszorgok az ágyamba, s alszom is tovább. Viszont éjjel 2-3 óra felé megébredek, és onnantól csak vergődök. Ilyenkor az egész napom odavan. Álmos és fáradt vagyok egész nap. De olyan fáradt vagyok este, hogy nem tudok ébren maradni sokáig. Hát ez van most. 

Jó lenne elérni, hogy legalább enni tudjak. Ha így maradok, az nekem már nem élet, ezt így már nem akarom. 

Ő még mindig keres, jön, hisz, bízik. Tartja bennem a lelket. Szeretné, ha újra jól lennék. De sajnos nem tudom eljátszani, hogy jól vagyok, mert nem vagyok jól. Fájdalmaim vannak, lufi hasam, nem tudok enni, így nem tudunk étterembe járni, a lázam miatt nem tudunk fürdőbe járni. Igazából nem is tudom mit lehet velem csinálni. Semmit. Egyedül sem tudok semmit sem csinálni, mert fáradt és kimerült vagyok. 

Már nem szeretem az embereket. Beszélgetnek, nevetgélnek. Beszélnek az életükről, hogy mit csinálnak, mik a terveik, mi lesz holnap, a jövő héten stb. Nem árnyékolja be a gondolataikat a halál. Én nem gondolok már arra, hogy mi lesz holnap. Az adott napot akarom túlélni. És olyan jó lenne egy nap, mikor nem fáj semmi. Olyan jó lenne, ha eltűnne ez a lufi hasam. Mindegy...

Azt olvastam, hogy 3 hét alatt éhen lehet halni. Szerintem én már közel járok. Mire kiderül, hogy használ-e a gyógyszer, addigra végelgyengülök. 

Annyira félek a fájdalmaktól

Az utolsó szalmaszál

 Elkezdtem szedni. A reggeli tablettától féltem. Semmi okom nem volt rá, hiszen nem ez az első kemó gyógyszer, amit szedek. Mégis. Talán azért, mert azt mondta a főorvos, hogy nem szedhetem. Na de a professzor szerint viszont igen. Meg hát mi veszíteni valóm van? Nekem már nincs...

Az esti gyógyszer után sokkal jobban lettem. Enyhült a hasfájásom, és a hangulatom is javult. Persze tudom, hogy ez nem lehet a gyógyszer hatása, de nem baj. Kicsit küzdöttem a lázzal, ahogy minden délután/este, és nem is voltam alkalmas semmire. Feküdtem a kanapén betakarózva, rázott a hideg. Néztem ki a fejemből, és vártam, hogy elmúljon. 

A Másikkal levelezünk a Heidelberg egyetemi kórházzal, nekik kellett feltölteni a CT eredményemet. Ezzel babráltunk este, de sikerült. Kíváncsi vagyok ők mit mondanak. 

Iszogatom a tápszerem, néha joghurt, sós teljföl, üres leves, s ennyi. Valamikor éhes vagyok, valamikor nem. A hasam nagy labda, cipelem magammal mindenhova.

Most más nem történt

Majdnem

 A mai nappal a bécsi orvosom támogatásával elkezdtem szedni a Lonsurfot. Nagyon féltem tőle, hogy bevegyem, de nem tudom, hogy miért. Először bevettem a gyomorvédőt, majd reggelire ittam pár korty tápszert, vártam egy picit, és sutty. Ültem. Vártam. Nem tudom, hogy mire. Hogy majd megnyílik alattam a föld, belémhasít a villám, elvágódok, vagy ilyesmi. De nem történt semmi. 

Kicsit előreszaladtam. Szóval tegnap volt a konzultációs napom a Professzorral. Megkérdezte beteg vagyok-e, mondtam nem. A láz a daganat(ok) miatt van. Azt mondta jó, ne csak üljek, kedjem el szedni a gyógyszert. Megbeszéltük, hogy csütörtökön kezdem, 5 napig szedem. 6. nap vérvétel, 7. nap annak eredményével jelentkezem nála. Igaz, hogy a láz is a fehérvérsejtekre hat, de mivel rendben van a fehérvérsjet értékem, meg lenne lepődve, ha az első hét után probléma lenne. Ez a gyógyszer nem írtja annyira a fehérvérsejteket, mint pl. az oxaliplatin. A 8. naptól újra 5 napig szedem a gyógyszert, majd jelentkezem Bécsben nála. Megvizsgál, ellenőrzi a vérképem, s kiírja a következő kúrát. 

Jó lenne, ha ezt a kezelést is itthon tudnánk folytatni. Most megint orvoskeresésben vagyok...

De! Megint van remény, megint van mibe kapaszkodni. Nem bízom el magam, csak bízom!

Bízom!

Szenvedek

 Nagyon nehezek a napok. És egyre nehezebbek. Semmi erőm nincs, fájdalmam annál inkább. December közepe óta nem eszek, fájdalomcsillapítón és görcsoldón élek. Nem látom a kiutat. Nagyon elengedte az egészségügy a kezem. Magamra maradtam.

Az éjszakák borzasztóak, csak két pózban tudok aludni, a jobb oldalamon és a bal oldalom. Mikor fordulok, az kész tortúra. Áthelyezni a popsim, átfordulni, a hasam ilyenkor rettenetesen fáj. Előző éjjel alig aludtam pár órát, alig vártam, hogy reggel legyen. A kv picit segített, így elmentem Anyuhoz. Ettem üres levest. De nem tudtam autóba ülni, le kellett feküdnöm aludni. Talán fél órát aludtam. Mikor felébredtem, azt sem tudtam, hogy vagyok. Ezt betudom annak, hogy ezer éve nem aludtam otthon. Kibotorkáltam pisilni. Hatalmas köd volt a fejemen. Majdnem elájultam. Mélyeket lélegeztem, majd lementem Anyuhoz. Elmentünk Keresztanyuhoz. A faluban kúsztam az autóval. Ott egy picit jobb lett, így haza mertem jönni. De olyan rossz volt a hangulatom, hogy megszólalni nem volt kedvem. Mindenki segíteni akar, de senki nem tud. Én sem tudok már magamon segíteni. Orvosra lenne szükségem. Orvosra!

A jövő hét sűrű lesz. Hétfőn időpontot kérek egy onkológushoz. Kedden megyek az én orvosomhoz. Nem várok csodát, de mégis tőle várom a megoldást. Szerdán beszélek a bécsi orvosommal. Kíváncsi vagyok mit mond. Nem tudom, mi tudná megszüntetni a gyulladást, és mi a megoldás arra, hogy a részleges bélelzáródás megszűnjön, és legalább enni tudjak. Szerintem a műtét, bár az elől nagyon elzárkóznak, mert akkor nem kaphatok kezelést. Ja, hogy most sem kapok? Ja, hogy már tök régóta (szeptember) nem kapok?! És még én szégyelljem magam, mert fel merem hívni az orvosom, mikor kiraknak az SBO-ról? Ezen nem tudom túltenni magam.

Erőm semmi. Nehezemre esik felállni a kanapéról. Felhúzni a zoknim. Felvenni vagy levenni egy nadrágot. Órákig tart, míg összekészülődök. Nem tudok "kapkodni" vagy akár csak sietni. Csak az árnyéka vagyok önmagamnak. A régi énem olyan 30%-án üzemelek.

Úgy érzem, Ő megértette. Segítene Ő is, de nem tud. Örülök, ha itt van, ha velem van, de semmit nem tudok csinálni. Max összebújunk és filmet nézünk. Ez az egyetlen, amire képes vagyok. semmi több. Mondja, hogy ne sírjak. És gyógyuljak meg. De ezek nagyon nagy kérések. Nem tudom hogy kell. Egyedül nem megy. 

Nem tudom mit tegyek

Kell egy orvos...

Az év utolsó pár napja

Csütörtökön pakoltam. Nem volt egyszerű. A ruháim nagyrésze testhezálló, mert mindig jó alakom volt, sosem volt hasam, és ezt a stílust szerettem. Most viszont akkora hasam van, hogy egy farmer sem jön rám, nem tudom begombolni. Minden, aminek dereka van, fájdalmat okoz. A szoknyáim nem férnek a hasamra. A ruháim úgy dudorodnak, mintha kismama lennék. Szóval mind a 3 leggingsemet és néhány szabadidőfelsőt becsomagoltam. Ez van. 

Pénteken jött értem 10 órára. Nehezen szedtem össze magam. Megittam a kávémat, és nagyon vastag sminket raktam fel, hogy ne látszódjon mennyire nyúzott vagyok. Mosollyal vártam, hiszen örültem neki. Jól begyógyszereztem magam, s indultunk. 

A hotel teljesen bent volt az ősbelvárosban, nem lehetett bemenni autóval. Egy közeli mélygarázsban álltunk meg. Odasétáltunk a hotelhez, ott felajánlottak a közelben egy zárt udvari parkolóhelyet, a kipakolásig pedig odaállhattunk a hotelhez. A nászutas szobát kaptuk. Vicces. Szép volt, egyszerű, tiszta. Kicsomagoltunk, majd csavargással töltöttük a napot. De nem úgy, ahogy a jó turistákhoz illik, hanem mi a bevásárlóközpontokat céloztuk meg. Vásárolgattunk. Mármint én nem, mert minek, de kaptam tőle egy bakancsot, aminek nagyon örültem. Előző hétvégén szétesett az enyémnek a talpa, de már nem akartam másikat venni.  Voltunk turiba, akartam nézni egy kismama farmert, hátha abba belefér a hasam, és egy picit mégis csinosabb, mint egy leggings. Nem találtam. Kérdezte, hogy hoztam-e szilveszterre csinos ruhát. Hát, eszembe sem jutott, és nem is jönnének rám. Ő hozott inget, zakót. Én meg csak mackófelsőt...

Második nap sűrű volt a program, regisztráltunk a Misztikus Sopron városnéző sétára, barangoltunk. Nagyon érdekes volt, örülök, hogy nem hagytuk ki. Legalább 30-an voltunk, meglepően sokan. Utána elmentünk Fertődre. 

Annyira gyönyörűen sütött a nap, hogy az udvaron napoztunk vagy 20 percet. Nagyon élveztük. A tárlatvezetés másfél órás volt. Nagyon hosszú. Végig talpon, állni, menni egyik teremből a másikba. Igaz, csak így volt értelme, nem bánom, de elfáradtam. A végére már annyira éhes voltam, hogy egy közeli étteremben ettem egy tányér húsleves levet. Jólesett. Elmentünk a szállásra, és egyszerűen muszáj volt pihennem. Ő elment vacsorázni. Küldött egy fényképet a gyönyörű hamburgeréről. Örülök, hogy nem kellett végignéznem, ahogy eszik. Aznap mást nem csináltunk, de elég is volt egy napra.

Vasárnap átmentünk Ausztriába megnézni Fraknó várát. Kétesélyes volt a dolog, a honlapjuk szerint nyitva volt, a google szerint nem. Mivel nem volt messze, így elmentünk. Nem volt nyitva. És akkora köd volt, hogy semmit nem lehetett látni, csak álltunk a várfalon, és néztük a tejet. 

Mellette van egy madár és hüllőház. Az is zárva volt. De két papagáj észrevett minket, és integettek a lábaikkal. Nagyon cukik voltak. Beültünk a kocsiba, és elmentünk Bükfürdőre. Mivel lázas voltam/vagyok, ezért én nem fürdötem, tanultam. Nem a medence felé fordítottam az ágyamat, hanem kifele az udvar fele. Gyönyörűen sütött a nap, én pedig faltam a tételeket. Meglesett a medencéből, azt mondta, nagyon magyaráztam :-) Hangosan tanultam, mert nagyon nagy volt a nyüzsi, és úgysem hallotta senki mit beszélek. Három tétellel végeztem, aminek örülök. Még négy van hátra. Plusz a prezentáció. Hazafelé bementünk húsleves levet enni egy étterembe. Akartam aludni egyet a fürdőbe, de a tanulás elvitte az időt. Mondtam neki, hogy kell egyet pihennem, mert nem fogom bírni a szilvesztert. Így aludtam kb fél órát. Teljesen kipihenten ébredtem. Kimentünk a közös városi szilveszterre. Republic koncert volt. Hát, ez van. Rettenetesen hideg volt, így ugráltunk, mocorogtunk, táncikáltunk. Éjfélkor átcsókolóztuk magunkat 2024-be. Visszamentünk a szállásra, koccintottunk az alkoholmentes pezsgőnkkel. Nem tudom megmondani, mióta nem ettem, és csak vizet és teát ittam. A pezsgő annyira, de annyira finom volt, mintha a világ legfinomabb italát ittam volna. Csak fél pohárral mertem inni, mert szénsavas. de nagyon jólesett. Olyan fél kettőig voltunk fent, egyszer csak filmszakadás. 

Hétfőn reggel 10-ig el kellett hagyni a szobát. Tudtam, hogy nehezen fog menni nekem. Nem is sikerült, pár percet késtünk. Reggeli, összepakoltunk, majd irány haza. Beugrottunk Anyuhoz tápszerért, mert elfogyott. Kipakoltam, mostam egy adagot, és semmi mást nem csináltam, mert nem tudtam mit kezdeni a rámszakadt szabadidővel. 

Összességében jól éreztem magam, szerintem a lehetőségeimhez képest mindent kihoztam a helyzetből. A két évvel ezelőtti önmagam kb 60%-án vagyok. Igaza van, sokkal többet ki lehett volna hozni ebből a pár napból, sokkal jobb lehetett volna az egész, de miattam nem ment. Szomorú. AKARJA, hogy a régi legyek, és gyógyuljak meg. Nagyon bánt, hogy úgy érzem, hibáztat azért, hogy csak ennyi vagyok. És ettől neki sem jó. De nem vagyok többre képes. Nem tudom megmondani hány napja nem ettem. Több, mint 10. Reggelire 1 db joghurt, napközben elszopogatok egy tápszert, és eszek valahol egy tányér üres húslevest. Nem sok energia. Ami furcsa, hogy látom a karjaimon, a melleimen és a combjaimon hogy vékonyabbak, de a súlyomból nem veszítettem. Nem tudom mi nő bennem ilyen gyorsan. A hasam talán valamivel kisebb, de így is nagy. Dudorodnak ki a daganatok. Mindenhol van. 

Elengedem a 2023-at, meglátjuk, mennyi időm van 2024-ben.