Lediplomáztam

 Megvan. Lediplomáztam. És még örölni sem tudok neki.

Nehéz nap volt. Reggel 4.45-kor keltem, kávé, ruha. Kocsivakarás, párátlanítás, vasút. Vonat, metró, séta. 8 körül a suliban voltam. Olvasgattam a jegyzeteimet. 10-ből 9-nek írtak ki, gondoltam lesz időm átolvasni a tételsorokat. Fél9-kor volt a nyitóbeszéd. Ekkor mondták, hogy az első 4 ember maradjon bent. És hogy előre vették a logisztikusokat, tehát én vagyok az első. Bekészítették a prezimet, akkor kezdhetem. Nekem csak egy kérdésem volt. Mi?! Ott álltam, hallottam, hogy beszélek, és azt sem tudtam, hogy fiú vagyok vagy lány. Mivel halasztottam fél évet, így ezek a tanárok engem nem tanítottak, senkit nem ismertem, azt sem tudtam ki kicsoda. Prezi után kihúztam a tételeket, s leültem kidolgozni, míg a többi 3 prezentált. Úgy éreztem jó tételeket húztam, tudtam mit kell mondanom. Az A tételt elég jól előadtam, tanárnő kérdezett, de rá is vezetett a válaszra, nagyon kedves volt. A B tételem logisztika volt. Hát, ez a tanárbácsi egyáltalán nem volt kedves, többször be is szólt. Azt mondta, hogy akkora hülyeséget mondtam, hogy majdnem kiesett a kezéből a szemüveg. Nem tudom miért kell megalázni. Utána még kérdezett, de már a kérdést sem értettem. Elengedtek. Zsongott a fejem, mikor kijöttem. Féltem, hogy meghúztak, de úgy voltam vele, hogy nincs veszteni valóm, akkor elengedem az iskolát. Sokáig vártam, fél 2-kor volt az eredményhirdetés. Végül 4-essel zártam.

Aztán séta, metró, vonat, kocsi, haza. Akkor már nagyon rázott a hideg, tudtam, hogy lázas vagyok. Leraktam a cuccaim, s mentem is forró zuhany alá. Melegítettem egy kis levest, 1 szál répából és 2 szem krumpliból készült. Olyan sűrű lett, hogy kellett hozzá vizet engednem, mert nem mertem megenni. Így meg nem volt íze. Viszont jól felforraltam, jólesett. Lázas voltam. Lázcsillapító, s pihi. 

Majd jött Ő. Nagyon örült a sikeremnek. Én még akkor sem tudtam örülni. Annyira szerettem a sulit, szerettem tanulni, sokmindent el akartam érni, nemzetközi logisztikával szerettem volna foglalkozni. De most már mindegy. Értelmét vesztette ez is, mint minden más. 

Júliusban lesz a diplomaosztó. Jólius.... felnevettem, mikor mondták. Én akkor már biztos nem leszek. Kiküldik így is a diplomákat, de vissza kell majd vinni, hogy át tudják adni júliusban. Jó...

Rettenetesen elfáradtam, ez már nem nekem való. Kimerített az út és az izgalom. 

Holnap mintavétel. Ettől is nagyon félek. Már nem akarok fájdalmat. Sajnálom, hogy belementem, nem kellett volna. Már mindegy. Baromira nem hiányzik.

Én már nem akarok semmit. Csak nyugalmat