Vérvétel

 Segítséggel bejutottam a SOTE-ra. A Lonsurf 5 napos szedése után a Professzor úr kért egy vérvételt. Ezt tegnap meg is csináltattam. Délutánra készen is lett, így átküldtem az orvosnak. Megnézte, és vissza is írt a kapcsolattartó, hogy folytathatom a gyógyszer szedését. Ez jó hír. Ma még pihenőnapom van, holnaptól újabb 5 napos kúra következik. Kérdezték, hogy hogy érzem magam, érzek-e javulást. Sajnos nem. Én úgy gondolom, hogy még korai lenne. Nagyon nagyok a daganatok, szerintem 5 nap kevés ahhoz, hogy elinduljon a javulás, de lehet, hogy nincs igazgam. Egyelőre semmit nem érzek. 

A lázam még mindig megvan. Reggelente elég nehezen szedem össze magam. Elmegyek dolgozni, ott a reggeli joghurt után beveszem a fájdalom- és lázcsillapítóm. Így elvagyok. Mire hazaérek, újra lázas vagyok. Eszek egy tányér levest (ha van), lázcsillapító, betekerem magam a pihepuha plédemben, elnyúlok a kanapén, s várom, hogy lemenjen a lázam. Van, hogy el is alszom. Ilyenkor csak átvánszorgok az ágyamba, s alszom is tovább. Viszont éjjel 2-3 óra felé megébredek, és onnantól csak vergődök. Ilyenkor az egész napom odavan. Álmos és fáradt vagyok egész nap. De olyan fáradt vagyok este, hogy nem tudok ébren maradni sokáig. Hát ez van most. 

Jó lenne elérni, hogy legalább enni tudjak. Ha így maradok, az nekem már nem élet, ezt így már nem akarom. 

Ő még mindig keres, jön, hisz, bízik. Tartja bennem a lelket. Szeretné, ha újra jól lennék. De sajnos nem tudom eljátszani, hogy jól vagyok, mert nem vagyok jól. Fájdalmaim vannak, lufi hasam, nem tudok enni, így nem tudunk étterembe járni, a lázam miatt nem tudunk fürdőbe járni. Igazából nem is tudom mit lehet velem csinálni. Semmit. Egyedül sem tudok semmit sem csinálni, mert fáradt és kimerült vagyok. 

Már nem szeretem az embereket. Beszélgetnek, nevetgélnek. Beszélnek az életükről, hogy mit csinálnak, mik a terveik, mi lesz holnap, a jövő héten stb. Nem árnyékolja be a gondolataikat a halál. Én nem gondolok már arra, hogy mi lesz holnap. Az adott napot akarom túlélni. És olyan jó lenne egy nap, mikor nem fáj semmi. Olyan jó lenne, ha eltűnne ez a lufi hasam. Mindegy...

Azt olvastam, hogy 3 hét alatt éhen lehet halni. Szerintem én már közel járok. Mire kiderül, hogy használ-e a gyógyszer, addigra végelgyengülök. 

Annyira félek a fájdalmaktól