Elkezdtem szedni. A reggeli tablettától féltem. Semmi okom nem volt rá, hiszen nem ez az első kemó gyógyszer, amit szedek. Mégis. Talán azért, mert azt mondta a főorvos, hogy nem szedhetem. Na de a professzor szerint viszont igen. Meg hát mi veszíteni valóm van? Nekem már nincs...
Az esti gyógyszer után sokkal jobban lettem. Enyhült a hasfájásom, és a hangulatom is javult. Persze tudom, hogy ez nem lehet a gyógyszer hatása, de nem baj. Kicsit küzdöttem a lázzal, ahogy minden délután/este, és nem is voltam alkalmas semmire. Feküdtem a kanapén betakarózva, rázott a hideg. Néztem ki a fejemből, és vártam, hogy elmúljon.
A Másikkal levelezünk a Heidelberg egyetemi kórházzal, nekik kellett feltölteni a CT eredményemet. Ezzel babráltunk este, de sikerült. Kíváncsi vagyok ők mit mondanak.
Iszogatom a tápszerem, néha joghurt, sós teljföl, üres leves, s ennyi. Valamikor éhes vagyok, valamikor nem. A hasam nagy labda, cipelem magammal mindenhova.
Most más nem történt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése