Korán ébredt. Tevékeny nap előtt állt. Miután már többször szétizzadta az ágyruhát, tisztát húzott, s elindította a mosógépet. Kitakarította a zuhanykabint, mosdót, vécét. Felmosott. Kisikálta a mosogatót, áttörölte a konyhabútort, s ott is felmosott. Kirázta a rongyszőnyegeket, leszedte a pókhálókat, kivitte a szemetet, kiteregetett, elindított egy újabb adagot.
Kitöltötte az albérleti szerződést, kinyomtatta. Vett fel a kaucióra pénzt, bevásárolt. Megfőzött. Teregetett. Megebédelt. Leült. Belezuhant a magány ismerős szürkeségébe. Kapcsolgatta a tévét, "megnézett" két filmet. Egyiket sem tudná elmesélni. Tekintetét körbefuttatta a lakáson. Patika! Délután volt, aludt egyet, hogy teljen az idő. Telefonálgatott. Megbeszélte Édesanyjával az időjárást. S mikor már minden kötelező kör megvolt, kitárta az ablakot, s elővette fájdalomcsillapítóját. Átadta magát a bizsergésnek.
Hiányzik.
Ez így nem ugyanaz. Nem jó.
S míg mellékönyökölt az ablakpárkánynak, véletlenül felrúgta a szemetest.
Ez így tényleg nem jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése