Először arra gondoltam, hogy napokra bontva leírom, hogy mennyi minden történt velem az egyes napokon. De az utolsó nap eseménye miatt inkább összefoglalom.
Az első este ültünk le először a Duna korzón. Elöntött a boldogság. Az az igazi boldogság. Amikor minden jó. A lelkem könnyű és síma, a szerelmem mellettem, aki fogja a kezem egy aktív nap után, megpihenve. Ez alatt a pár nap alatt rengeteg dolgot láttunk, mindent megnéztünk, amit csak tudtunk. Egész nap beszélgettünk és nevetgéltünk, befejeztük egymás mondatait, ugyan azt gondoltuk, csak egymásra kellett néznünk, és kitört belőlünk a nevetés. Ölelve aludtam el, a vállán. Mellette ébredtem, puszilgattam, szerettem őt. És mentünk, és beszélgettünk, és nevettünk. Minden egyes nap minden egyes percében. Esténként a Duna korzón pihentük ki a nap fáradalmait, egymás kezét fogva. Nincsen rá szó, hogy mennyire, de mennyire boldog voltam, és mennyire de mennyire jó volt minden.
Az utolsó nap reggelén, indulás előtt közölte velem, hogy van barátnője. Továbblépett. A mellkasom összeszorult, hideg nyilvessző hasított a szívembe. Hát persze, hogy továbblépet. Igen, megértem. Nem, nem haragszom. Nagyon szeret velem lenni, továbbra is szeretné, ha találkoznánk, utazgatnánk, töltenénk időt együtt. Nem. Kértem, hogy soha többé ne keressen, és ne is beszéljünk. Minek. Miről.
Jó volt, hogy velem volt a nyaralásom alatt. Tőle és miatta volt szép minden egyes nap. Tőle és miatta éreztem annyira jól magam, mint sok-sok évvel ezelőtt, amire már nem is emlékszem.
Tőle és maitta érzem magam most ennyire ramatyul.
Holnap kezelés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése