És megint visszamentünk. Már harmadszor. Először négy napra, aztán egy napra, most két napra. Foglaltunk szállást a Duna korzó mellett, de a terv az volt, hogy a parton alszunk.
Nem részletezem, nem készítek leírást arról, hol voltunk, mit néztünk meg. Ami eddig kimaradt Esztergomban vagy Visegrádon, ott voltunk, de most sem tudtunk mindenen végigmenni, ide mindig vissza lehet térni valamiért.
Amiért én szeretem a Duna-kanyart:
- Esztergomban a Cilantro Tropical Bistro, ahol isteni a lazas steak
- szintén Esztergom, Keresztény múzeum, ahol rengeteget tanultam, Brigittáról is
- Visegrádon a Kacsakő, ahol nagyon jó a parton aludni, de csak kézenfogva ücsörögni is, beszélgetni, vagy csak hallgatni és nézni az embereket is feldob
- Visegrádon a Rab Ráby étterem, ahol a legeslegbarátságosabb a személyzet, és fincsi a csirkepaprikás
- Visegrádon, a sikátorban, a lángosostól vásárolt kakaós palacsinta, amit papír tányéron adnak, és a parton, a vizet nézve a legfinomabb
- a sikátorokban kézenfogva sétálni a legeslegjobb
- hajózni a Dunán, főleg, mikor esik az eső
- parkolóhelyet keresni, de nincs, aztán egy hely mindig van
- útközben az Üvetigris büfé, kávéval, Dörmivel, sétálva a tó körül, pisi a bokrok között
- a Skanzen, ahol megint kimaradt valami, de rengeteget láttunk, tanultunk, vonatoztunk csak úgy
Nem tudom, hogy visszamegyünk-e még, talán igen, mert a Nagymarosi túra is kimaradt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése