Hullámok hátán

 A csütörtök és a péntek nehéz volt, szorított a hasam, rossz volt a gyomrom, rengeteget aludtam. Csütörtök délután háromnegyed 6tól péntek reggel negyed 6ig. Reméltem, hogy vasárnapra jobb lesz. És akkor eljött a reggel.

Nagyon jól ébredtem, de elég korán. Nem baj. Semmi nem fáj, nem feszít a hasam, minden oké. Egy jó kávé hiányzik. Felkelek, nyomok is magamnak. Hupsz, zsupsz. Ja, itt a lufi. Nem megy. A bal oldalamra fordulok, a bal könyökömmel nyomom fel magam, jobb karommal kalimpálok a levegőbe, hogy lendületet vegyek, és hopp, máris ülök. Terpeeszben, hogy a hasam is elférjen. Két öklöm megtámasztom magam mellett, nagy lendület, és már állok is. Megtámaszkodom szemben a fürdőszoba ajtófélfájába, de nincs rá szükség, minden oké. Mosolyogva csoszogok a konyhába, nyomom a gombot, jön a kávé a Tőle kapott főzőből. Pici tej, megyek a kanapéra. Lendítem a lábam, megy utána a seggem, pfuuuu, pfuuuu, lufi is jön, már ülök is. Benyomom a tévét. Ahogy nagypapám mondaná, semmit nem adnak, benyomom a könyvolvasóm, inkább olvasok. Iszogatom a kávém. Telik az idő, éhes vagyok. 2 szelet extra sonkába csavarok sajtot, pár korty tápszer, elég is. Még mindig korán van. Összeszedem magam, lemosom a kocsit. A hasam beakad a kocsiajtóba. Nem tudom hányadszor nyitom rá. Lufi itt van. Párat fújok, pfuuu pfuuuu, beülök, megyek bevásárolni. Leparkolok, ajtó kinyit, pfuuuu, nagy lendület, kipattanok. Lista a kezemben. De jó ruhája van annak a csajnak. Nézem, szép a haja. Ilyent majd én is akarok. Ja, lufira nem jön rá, és a hajam sem lesz már ilyen hosszú soha. Elkeseredek. Olvasom a listát, pakolok a kosárba. Minden kurva drága. Mikor lett ilyen drága a vécépapír?! Nem fáj semmi, bedobálok mindent a kosárba. Mindegy, meg kell venni, ami kell az kell. Kifizetem, elpakolok. Megint kicsi szatyrot hoztam. Belepréselek mindent, vécépapír külön. Felkapom a szatyrot, nem  jön. Pfuuu, pfuuu, lendület, mehetünk. Kifelé összerúgom a bokám. Nehéz a szatyor. Mindegy, süt a nap. Bedobom a kocsiba, hazamegyek. Kipakolok. Lehajolok a konyhaszekrényhez. Nem érek hátra. Leguggolok, terpeszbe, mert lufinak be kell férnie a két lábam közé, pfuuuu, pfuuu, hoszp, már bent is a narancslé a szekrényben. Összerakom, amit hazaviszek. Reggel van. Elindulok.

Hazafelé megtankoltam. Sorba kellett állni. Bal kezem a hasamon pihentetem. Ösztönös cselekedet. Nem fáj, most nem is olyan kemény. Simítom, hupli, horpadás, hupli... fránya daganatok. Motoros csapat áll meg. Mennyire vágytam egy kis Ducattira. Hát, már ez sem lesz. Fel sem tudnék ülni rá. Szerettem volna ugratni vele úgy, hogy elengedem a kormányt, és csak a hátulját fogom meg, úgy húzom vissza magam rá. Mosolygok. Szerintem sosem mertem volna megcsinálni, ehhez túl beszari vagyok. Kezem még mindig a lufin. Fizetek, indulok tovább.

Hazaérek. Kinyitom a kocsiajtót, pfuuuu pfuuuu hopsz, kint is vagyok. Megsímogatom a kutyát. Kiveszem a cuccom. Köszönök Anyunak, váltunk pár szót, megyek a lakásomba. Szokásos viráglocsolás. Hogy tud elmászni a cserépben a növény? Át kellene ültetni. Na, majd tavasszal. Meg is van a terv. Csak egy nagy cserép kell abba átrakok egy másikat, abba egy harmadikat, s kész is vagyok. Tavasz! Akkor már tuti nem élek. Átültessem most? Vagy hagyjam az egészet. Szóljak Anyunak, hogy majd tavasszal ültesse át? Mit fogllalkozom vele.... akkor már úgyis mindegy. Vajon meddig fogok élni? Takarítom a fürdőszobát. Alig tudok behajolni a kádba. Elég sok pfuuuu elhangzik. Felmosok, s kész. Lesöpröm az erkélyt, felmosom, mára ennyi. Le kell ülnöm. Szépen haladtam. Még kimegyek a kutyához. Nem tudom mi van vele, bágyadt. Végig simítom, nyomkodom mindenét. Nem jelez fájdalmat. A jutiért szalad. Átölelem. Nyalogatja a kezem. Sírok. Annyi szeretet van ebben az állatan. 

Meglátogatom Keresztanyut. Megy a tévé, közben figyelem. Egy idősebb nő sétál. Jó a ruhája, szép a haja. Jól tartja magát. Én is ilyen öregasszony akarok lenni. Ja, nem leszek. Én nem öregszem meg. Beszélgetünk. Készülünk a nyaralásra. Ők is, én is. Aztán el akarok még menni a nagyteveli tóhoz. Vissza Szilvásváradra, ott olyan keveset voltunk. Na meg Egerszalókra, ott olyan jó volt Vele. Csak úgy árad belőlem a szó, a sok jó emlék. Milyen izgalmas volt utazni Vele. Szinte minden hétvégén. De mégegyszer vissza akarok menni a Desedára, mielőtt ... azelőtt, hogy... elhallgatok. Jön a kutya, megsímogatom, vigyorog. Én is mosolygok. Cica irigy, rögtön ott van. Az ő hátán is végighúzom a kezem. Hazamegyek.

Előveszem a vasalódeszkát. Még ez hátra van. Továbbra sem vagyok fáradt. Mindent kivassalok. Minden a helyén. Leülök. Pfuuuu pfuuuu, lábaim a helyükön, hátra dőlök. Ő úton van hazafelé. Levelezünk. Végig leveleztünk az elmúlt öt napban. Küldött fotókat. Mondtam neki, hogy oda vissza kell mennünk együtt. Következő pillanatban tudom, hogy nekem erre már nincs időm. Ránézek a tévére. Olyan jó a haja Diane Keetonnak, és így idősebb korára is olyan jól néz ki! Én is tartani fogom magam, és nem hanyagolom el sem  a testem, sem a ruhatáram, végig nő akarok maradni. Jah, én nem leszek idős. Kezem a lufin. Az egyik huplit símogatom.. 

Elment a kedvem mindentől, pedig jó napom volt. Sok az erőm, aktív voltam. De nincs folytatás. Utálom az egészet. Lezuhanyzom. Fujtatok, mert nem érem el a lábujjaim. Jobb lábam emelem, ballal roggyantok, hogy a lufi becsússzon a két lábam közé, nyújtom az ujjaim, pfuuu, pfuuuu, és meg is van. Megtörölközöm, fogmosás, egész testes testápolás - szokásos esti rutin. Leülök, oldalamra fordulok, pfuuu pfuuu, magzatpóz. 

Szokásos esti rutin