Sugárkezelés - fájdalomterápia

 Mára volt időpontom az Uzsoki kórházba sugárkezelés megbeszélésre. 9.36-kor érkeztem, 10 órára volt időpontom. Ücsörögtem, beadtam a papírjaimat, és türelmesen vártam a soromra. Egyszer csak megjelent egy lány, aki a testvérem osztálytársa volt az általános iskolába, tehát falumbeli. Nagyon meglepődtem. Azt mondta, meglátta a nevem a rendszerben, és megkeresett. Ő készíti a CT felvételeket, el is vitt megcsinálni a vizsgálatot. Megbeszéltünk mindent, a betegségem, a kezeléseket, és a sugár adta lehetőségeket és mellékhatásokat. Utána visszakísért az orvoshoz, akit muszáj volt megvárnom. Türelmesen ücsörögtem, próbáltam pihenni. 

Behívtak. Egy nagyon szimpatikus orvossal találkoztam. Kikérdezett teljesen, átbeszéltük a betegségem és a mostani helyzetem. Azt mondta, hogy a gerincem, a beroppant csigolya mellett van egy megnagyobbodott nyirokcsomó is, megbeszéli az orvosommal, hogy úgy adják a kezelést, hogy érintse a nyirokcsomót is. Mindenképpen javulást várunk a kezeléstől. Az jó, én is. Ha a fájdalom elmúlik, már jobban fogom érezni magam.

Jövő héten minden nap megyek kezelésre. Kicsit nehezen tudom megoldani, mert nagyon messze van a kórház Kelenföldtől, de mindegy, ezt végig kell csinálnom.

Ma 12.508 volt a lépésszámom. Elfáradtam. Egy kollégám hazahozott, ezért nagyon hálás vagyok neki, hogy nem kellett vonatoznom.

Jövő héten fel kell kötnöm a gatyámat!

Anyák napja

 Mivel Anyák napján nem leszek itthon, ezért vasárnap felköszöntöttem Anyut és Keresztanyut. Veszprémben szereztem kávéscsészéket, melyeken nem volt máz, így ivásra nem használhatók. Eltettem, hogy majd lesz velük valami. És eljött a pillanat, amikor rájöttem, hogy mire lesznek jók :-)

Meghitt hétvége

 Ha egy szóval kellene jellemezni a hétvégét, azt mondanám, hogy meghitt volt.

Pénteken nem találkoztunk, ezért duzzogtam, így a szombati találkozó nagyon nehezen indult részemről. Nem tudom mit érzékelt belőle. Elmentünk ebédelni a Geminibe, ott a legfinomabb a paradicsomleves. Majd megnéztük a mellette lévő kertészetet. Gyönyörű növényekkel volt tele, vettem egy dáliát (a kedvenc virágom) az erkélyre. Míg csodáltuk és szagolgattuk a szebbnél szebb virágokat, megbeszéltük, hogy nekünk a kertes ház nem való :-) Utána elmentünk Alcsútra az arborétumba. Párszor eltévedtünk azon a kis tenyérnyi területen, de jót sétáltunk.  Nála aludtunk. Ahogy elaludt, átmentem a nappaliba, mert tudtam, hogy nekem nem fog menni, sokat fogok forgolódni, mire találok egy olyan pózt, ahol a legkevésbé fáj a gerincem, és el tudok aludni. Így a nappaliban töltöttem az éjszakát. Nagyjából tudtam aludni. 

Vasárnap voltam otthon a családnál, majd elmentünk Gántra a bányába. Ő még nem volt ott. Nagyon jó ez a külszíni bánya, olyan, mintha a Marson járkálnánk. Sokat beszélgettünk, folyamatosan fogtuk egymás kezét, ölelkeztünk, elbújva csókolóztunk. Teljesen egy hullámhosszon voltunk, és biztos, hogy ugyan azt éreztük. Este még feljött, kicsit összebújtunk, belefúrtam az arcom a nyakába, és nem engedtem el. 

Fantasztikusan éreztem magam Vele

... kezelés + sokminden

 Annyi minden történt megint. 

Kezdem a kezeléssel. Tegnap voltam. Ez a méltányosságiból a 4. volt. Kérdeztem, hogy kellene-e éreznem valamit, de az orvos szerint nem. Az jó, mert semmi különöset egyébként nem érzek. Mellékhatásként meg van a vizesedés, ez le is húzódik. Sajnos a cisztákból nem tud ürülni magától. Tehát meghozattam a gyógyszertárba a cuccot, meg is jött, így ki tudtam váltani, vittem is a lányoknak bekeverésre. Az orvosommal mindent megbeszéltünk. Május 19-i héten nyaralunk, így átszerveztünk mindent úgy, hogy azon a héten ne legyen semmi. Május 12-én hétfőn lesz hasleszívásom, főorvos úrral egyeztették, május 14-én lesz utána kemó. Sugárterápiás megbeszélésre április 29-én megyek, ez 3 vagy 5 alkalom lesz csak, munkaidőn kívülre is lehet időpontot kérni, így szerencsére ez nem érinti a munkámat. Lehet meglesz nyaralás előtt, jó lenne. Így nyugodtan tudnék elutazni.

Amivel nem nagyon tudok egyelőre mit kezdeni, az a fájdalom. A kemótól elmúlik, ezelőtt 2 napig nem fájt. Most nem így zajlott. Kemó közben már éreztem, hogy elmúlt a fájdalom. Hazajöttem, ebédeltem, és aludtam egy akkorát, mint talán még soha, vagy nagyon régen. Fájdalom nélkül. 1 órát aludtam, mikor megébredtem, semmit, de semmit nem tudtam magamról. Először azon kellett elgondolkodnom, hogy ki vagyok én. Mikor ez kiderült :-) akkor a milyen nap van, kell-e dolgoznom, vagy egyáltalán mi van. Eltelt pár perc, mire tisztáztam a válaszokat :-) nagyon jó volt. Késő délután még egy picit bealudtam, az is jó volt, de nem ennyire. És ez volt a szerencsém. Fél 10-kor pillanatok alatt beütött a fájdalom. Mindent megtettem ellene. 2 Tramadol, 1 appranax, gyulladáscsökkentő krém, borogatás, szívtam is fájdalomcsillapítót, és semmi. Járkáltam, lassan, gyorsan, tornáztam, ahogy tudtam. Semmi. Sírtam és sétáltam olyan fél 4-ig, ekkor már az álmosságtól alig tudtam mozogni, remegett mindkét lábam, éreztem, hogy össze fogok csuklnai, ekkor bemásztam a kanapé sarkába, masszíroztam, majd valamikor elaludtam. 5 után ébredtem. Fel is keltem. Kávé, szokásos rituálék. Tompán fájt. Ettem reggelit, bevettem 1 tramadolt, 1 appranxot, most így vagyok. Érzem, de elvagyok vele, tudok gondolkodni. Ja, és beadtam egy injekciót, havonta 1x kaphatom, csonterősítő, ez is segít. Gondolom ennek is idő kell.

A húsvét nagyon jól telt. Nem tudtam, hogy mit tudunk kezdeni majd egymással 4 napon keresztül, de minden napra jutott valami, úgyhogy nagyon jó volt. Voltunk Kalocsán, megnéztük az érseki könyvtárat és gyűjteményt, majdnem összepisiltem magam a gyönyörtől. Volt olyan könyv, ami 1 pontos betűvel volt írva, és volt mellette egy másik, ami még kisebb betűket tartalmazott. Nem tudom ki tudta elolvasni, azt mondta a kurátor, nagyítót használtak. Pont úgy, mint mi a boltban, mikor keressük miből van a termék... A Nagyboldogasszony templomot csak csendben tudtuk végigjárni, nem volt vezetés, mert egész napos gyónás volt. Az egyik gyóntatófülke ajtaja nyitva volt, gondoltam bemegyek. Toporogtam picit, de nem vagyok katolikus, nem tudom mit kell mondani, másrészt abban a pillanatban, hogy ez megfordult a fejemben, rögtön elsírtam magam. Nem tudtam volna beszélni. Nem tudom, hogy kinek mit ártottam, hogy ezt a betegséget kaptam cserébe, de biztos nem volt szándékos. :-(

Voltunk Győrben a fürdőbe. Most ez a kedvencem. Jót lebegtem. A vízben jó. Nincs súlya a hasamnak, és a felhajtóerő leveszi a terhelést a gerincemről. A nap sütött, a víz kellemes volt, nagyon jól éreztem magam. A kinti gyógymedencében van mélyvíz rész. Megkapaszkodtam a lefolyó szélébe, kikönyököltam, a lábaim nem értek le. Olyan voltam, mint egy szögre akasztott kabát. Az örvények sodortak erre-arra, én meg csak lebegtem. A gerincemnek is jó volt. 

Szóval jól telt a húsvét is.

A szomszédok biztos hallják az éjszakai sírásaimat, mert elég hangos vagyok, de még nem üvöltök a fájdalomtól. Remélem ez nem is következik be soha

Újabb nyuszkó

 Már korábban horgoltam ilyet, valahol a blogomon fent is van a minta. Nagyon jó a maradék fonalak eltüntetésére, és cuki, főleg a kis farkincája :-)

Hétvége szenvedéssel

 A csütörtök nagyon jó volt Vele. Home officeban voltam, s míg dolgoztam, ő nyomkodta a telefonját vagy a laptopot. Hozott ebédet, finomat ettünk. Munka után bevásároltunk, Obiban is voltunk, majd hazament késő este. Alig aludtam, másfél órát aludtam, mikor elment, majd 4-től 5.30-ig. Pénteken borzasztó kialvatlan voltam. Munka után aludtam egyet, úgy mentem át hozzá. Sajnos a kimrültségtől szétizzadtam magam. Kettőkor ébredtünk fel. Én lezuhanyoztam, ő húzott nekem tiszta ágyneműt és száraz ágyruhát adott. Nagyon szégyelltem magam. 

A szombat jól telt, családlátogattam, majd Agárdra mentünk fürödni. Jó idő volt, kellemes volt a kinti medencében lebegni. Hazamentünk, lezuhanyoztam, összepakoltam, nála aludtam, megint. Szerencsére nem izzadtam le annyira. Vasárnap jól ébredtem. Megbeszéltük, hogy lemegyünk a Balcsira napozni. És kezdődött a derékfájás. De valami rettenetes volt. A parton alig tudtam megmaradni, sem feküdni, sem ülni nem tudtam. Picit próbálkoztam, aztán sétálgattam. Hazafele még megnéztük Almádin a magaspartot, ettünk egy palacsintát, s hazamentünk. Még beugrottunk boltba. 

Hazamentem, kipakoltam, s mértem egy lázat. 38,8 ami nagyon sok. Elindítottam a mosógépet, majd aludtam egyet. Lement 38,4-re. Végigaludtam az éjszíkát, reggel már nem voltam lázas. 

A kemó gyógyszertől újra fáj a talpam. Egyelőre csak a jobb, de sántítok. Sajnos!!!!!

... kezelés _ méltányosságiból a 3.

 Kialvatlan voltam, ez a derékfájdalom nem hagyott békén. Nagyon fájt. Vettem be az opioidos Tramadolból, de ugye attól félek, hogy hozzászokok, de most nagyon kellett. Nem hatott semmit. Bekentem azzal a krémmel, amit Anyutól kaptam a leszakadt vállára, van benne gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, semmi. Tettem rá vizes ruhát. Semmi. Sétálgattam, sirdogáltam, nincs fegyverem ellene, tehetetlen vagyok, ez dühít. Éfél körül leültem derékszögben a kanapéra, úgy jobb volt. Próbáltam úgy aludni, de lehetetlen. Elfeküdtem, gondoltam, elfogadom, hogy fáj, tűrök. Lassan elaludtam. 4.20-kor keltem. Na, akkor már tudtam volna aludni. Csitult a fájdalom. Összeszedtem magam, pakoltam szendvicset, gyümölcslevet, papírokat, magamat (ez volt a nehezebb), és időben elindultam a vonatra gyalog, mivel keresztapu hoz haza, ne maradjon a vasúton a kocsi. 

Eltévedtem. Gyalog. Fehérváron... Rossz utcába mentem be, gondoltam ez is oda vezet, de nem. Ráfordultam egy másikra, és megint a kórháznál voltam. Megijedtem, mert nem sok időm maradt a vonatig. Gyorsan googlen megkerestem az Erzsébet utcát, végigsiettem rajta (futni nem tudok), és elértem a vonatot. Aludtam Kelenföldig. Megint összeszedtem magam, utána már jó volt minden. Metro, onkológia. Elsőre találtak vénát, minden jól ment. Korán jött a doki, be is hívott, mivel át kellett mennem a patikába a cuccért. Átbeszéltünk mindent. A gerincemre kér sugarat, hátha segít, a fájdalmon biztos. Megbeszéltünk, hogy szedek véralvadásgátlót, hogy le tudják szívni a hasam. Fájdalomcsillapítóból 200 mg-ot lehet szedni egy nap, én 50 mg-ot szedek, szóval este 2 db mehet. Mindent átbeszéltünk, 2 hét múlva tali, gyorsan patika, 13.000 Ft, vissza, leadtam a méltányossági gyógyszert bekeverésre. 

Aztán ültem másfél órát. Sétáltam, fájt a gerincem. Többször rámmosolyogtak az nővérek, nem értettem miért nem kötnek be. Valamiért visszajött a dokim, s megkérdezte tőlük miért nem vagyok bekötve. Azt mondták azért, mert nem adtam le a papíromat. Valóban nem, elfelejtettem. De másfél óra alatt egyikük sem kérdezte meg, hogy tán felfeljtettem-e. Csak néztek és mosolyogtak. A dokim után behívtak, és mondták, hogy elfeljtettem leadni. Mondtam, hogy igen, de szólhattak volna. De ha lerakom az asztalukra, az is jó. De ELFELEJTETTEM! Dühös voltam. Tudták mire várok, miért nem kérték el?! Mindegy, az ember tényleg magára van hagyva, legközelebb jobban figyelek. 

Egyébként minden rendben ment. Átmentem a gerincesekhez időpontért, telefonon kell kérni, megadták a számot. Jött Keresztapu, hazavitt. Ettem, pihentem, horgoltam, ettem, horgoltam. Jól voltam.

Jól vagyok.

Szerintem híztam is, nem csodálom, kétszer reggelizek, kétszer ebédelek, ha éjjel megébredek is eszek. Éhes is vagyok. Az output lassú, ahhoz kell kis segítség, de jól vagyok.

Nem fáj semmi, nem feszül semmi, jól vagyok :-)

Felismerés

 Sokat őrlődök azon, hogy lassan lejár az időm. Az egyik orvos azt mondta, hogy van még 1-2 szép évem. Nyáron jár le. Nem veszem szentírásnak természetesen, de azért mégis beragadt a gondolataimba. Mikor gondolkodom, mindig arra jutok, hogy most vagyok a legboldogabb az életemben, ki merem jelenteni, hogy boldog vagyok! Na de miért? Miért most?

Tudom, hogy miért. Szeretem a párom, egész jól kijövök a családdal, a távolság sokat segít, szeretem az albim, nagyon jó ez a lakás és az elhelyezkedése is, szeretem a munkám. Vannak saját projektjeim, szeretem a hobbim. Igazából minden adott ahhoz, hogy jól érezzem magam, és boldog legyek. 

Arra jöttem rá, hogy mindent én teremtettem magam körül. Kerülöm a mérgező embereket, csak jó embereket gyűjtöttem magam köré. Levetkőztem minden negatív gondolatot. Még azon a tulajdonságomon kellene változtatnom, hogy hirtelen haragú, indulatos vagyok, és akkor iszonyú bunkó tudok lenni. Persze szépen csomagolom szavakkal :-) de attól még köcsög vagyok. A párom én húztam vissza magamhoz, mert vele jobb, mint nélküle. És tényleg szeretem. A családdal való kapcsolatomon sokat dolgoztam a pszichológusommal, és egész jól tudom már kezelni őket. Velem van a baj, nagyon kilógok a sorból. :-) A lakást én kerestem, választottam ki, jelentkeztem, és megkaptam. Tettem érte, akartam, így kerültem ide. A mukámat szeretem. Értem a rendszert, szeretek molyolni benne. A kollégáim is aranyosak, a legjobbak vesznek körül, szerencsés vagyok, ezt nem én teremtettem. Horgolok, olvasok, írok, ez mind feltölt. Jó ötleteim, gondolataim vannak, tényleg kreatív vagyok, ki tudok teljesedni.

Szóval ha igaz az elemzésem, akkor a kérdés az, hogy miért nem korábban tettem meg mindezt? Tudom miért. Azért, mert azt hittem van időm, és "majd alakul", "mégiscsak jó ez így, ahogy van", "félek a változástól", "mi van, ha nem jön össze és megint csalódok" stb... Ez mind hülyeség! Igenis akarni kell, bátornak kell lenni! Sokkal de sokkal bátrabban és tudatosabban kellett volna élnem eddig is, és akkor már sokkal korábban elmondhattam volna magamról, hogy boldog vagyok!

Miért nem élhetünk boldogan? Miért teszünk magunk köré korlátokat? Göngyöljük az apró problémákat, ahelyett, hogy megoldanánk, és arra vánánk, hogy majd az élet megoldja? A nagyokról meg igenis dönteni kell és utána lépni, nem odázni a dolgokat, mert felhalmozzuk csak a sok problémát, és megbetegszünk. Valaki előbb, valaki később. Valaki mentálisan és utána jönnek a szomatikus tünetek, majd a tényleges betegségek. A test reagál, kapcsolatban van az elménkkel. Sajnos arra még nem jöttem rá, hogy ha így meg tudom betegíteni magam, hogyan tudom gyógyítani. Szerintem jól csinálom, próbálok időt nyerni. Sajnos egészséges már nem leszek.

Összességében: legyetek bátrak! Döntsetek! Éljetek! És csak előre! Hajrá!

Ha már nekem nem sikerült, csak ilyen későn....

Virág Neki

 Ő panerlben él, és a virágok nem igazán bírják. Már többfélét kipróbáltunk, de szinte mindegyik halálra volt ítélve abban a pillanatban, amikor megvettük. Próbálkozunk, pár virág bírja. Vettünk orchideát is, de volt amelik 2 napon belül tetves lett és koronatő rothadása is volt, azt tuti a boltban kapta. Szóval most egy időre leálltunk a próbálkozással, igazából a vorágokat sajnáljuk. Szerettem volna neki egy törpe orchideát, de így nem. 

Aztán eszembe jutott egy áthidaló megoldás. (Hogy eddig miért nem, azt nem tudom.) Horgoltam neki egyet :-)

Ez egy korábbi mintám, már készítettem egyet, de horgoló cérnából, cuki lett. Most viszont amigurumi fonalból készült, cataniaból, még volt belőle. Amit helyett árulnak Puli fonalat, azzal nem vagyok jóban.

A minta tökéletes. A merevítéssel megszenvedtem, nem gondoltam, hogy ekkora lesz. Háromszor is visszabontottam a fejét. Először csak tömőanyaggal próbáltam keményre tömni, de lekanyult (mintha már készülne a panel életre), raktam bele egy vékonyabb drótot, az sem volt elég. Végül orchidea karóm volt itthon, azt szabtam méretre, és azzal merevítettem. Tetőtől talpig. Ez bevált.

Jó nagy a feje, nem gondoltam, hogy ekkora lesz, de behozza a tavaszt a lakásba, az biztos!

Zaklatottan, zaklatottan, zaklatottan

 Pénteken egyedül voltam délután, mert egy barátjának a születésnapját ünnepelték. Nem bántam, mert ezer dolgom volt, erőm meg ugye semmi.

Elhoztam a kocsit a szerelőtől, 107.000 Ft. Kb ennyire számítottam, rendben van az összeg. Mikor jöttem már hazafele, egy dombon nyomtam a gázt, egyszer csak elkezdett lassulni, abban a pillanatban minden világított a kijelzőn és motorhibát írt ki. Remek. Megijedtem. Próbáltam haladni, de csak lassultam. Így leálltam egy buszmegállóban. Újraindítottam az autót, azonnal felbőgött a motor 3000-3500 fordulat közöt sírt. Leállítottam és felhívtam a szerelőm. Azt mondta ne aggódjak, hazavisz az autó, aztán hétfőn megnézi. Szóval indultam, 3000-es fordulat, beraktam 1-be, akkor meg leesett 800-ra, és szépen lassan elindultam. Nyí-nyí-nyíííííííí. Vészvillogót kiraktam, olyan 70ig felgyorsultam, s kullogtam haza. A városban már nehezebb volt, a piros lámpánál bőgött Rezsőke, a mellettem álló autós rámnézett, mutattam neki, hogy nem akarok versenyezni, nem jó a kocsim. Ugjyan ez a zebránál, szegény néni elindult, én meg ott bőgettem a motort, nem győzte szedni apró lábait.... Hazaértem. Ma lett kész a kocsim, ezen túl vagyok.

Szombaton jött, szép napsütés, langyos levegő, elmentünk egy erdei sétára. Nagyon jó volt, egy kihalt tisztáson egymáshoz bújtunk, és mint a tenagerek, úgy viselkedtünk. Sokat nevettünk. 17.00-ra szerveztem egy családi vacsit a Gulyás Csárdába. Egész jól sikerült, Ő is ott volt, beszélgettünk, eltöltöttük az időt, kellemes volt. Így is, hogy korán mentünk, 8 órakor értünk haza. Kis fájdalomcsillapító, alkoholmentes Törley, süti, film, szex, alvás, pihenés, egymás ölelése... hajnali 1-kor mentünk ágyba. Reggel keltünk, tükörtojás pezsgővel volt a reggeli, majd elmentünk a veszprémi lengyel piacra. Viharos szél, hideg. Nagggggyon hideg volt. Azért jól éreztük magunkat. Vettem kosarakat, meg volt megint szabadrablás, onnan 2 kávéscsészét szereztünk. Ettünk hotdogot, fincsi volt, mint mindig. Palacsintát már sehol sem kaptunk, mindenhol elfogyott. Nincs is jobb hidegben, mint egy meleg kakaós palacsinta, mindenki azt kívánta. Hazamentünk, még egy kicsit összebújtunk, aztán mentünk Hajdú Balázs estre Pákozdra. Jó volt. Igazából jobb volt, mint gondoltam. Csak akkor már rázott a hideg, és fájt a derekam. Alig vártam, hogy vége legyen. De egyszer minden véget ér, ez is. Aztán vérzett az orrom is. Úgy volt, hogy elmegyünk még pékségbe, de kértem, hogy vigyen haza, mert már nem vagyok annyira jól. Így lett.

Lezuhanyoztam, s ledőltem. Fájt a derekam, izzadtam. Nem nagyon tudtam aludni, 3.21-kor keltem. Újabb zuhany, mert olyan volt a pizsim, mintha abban fürödtem volna. Vonattal mentem dolgozni reggel, gyalog ismét, mert nincs kocsim. Vasút fél óra, de jólesett a séta. Egész jól bírtam a hétfőt.

Ez a derékfájás és a láz kikészít éjjel

A haj és a smink ereje

 Ez a bejegyzés azért született meg, mert a blogom elsősorban azoknak szól, akik hasonló problémával küzdenek, és esetleg tudok segíteni a saját tapasztalataimmal.

Megjött a hajam. A keddi nap erről szólt. Az örömről. (Egyébként elkészült a CT-m is, szar, annál is szarabb.) Vártam, hogy hazaérjek, hogy felvegyem, hogy símogassam, magamra igazítsam, fésüljem, csűrjem, csavarjam, vasaljam.

Először kivettem a hajhálóból, az egyik kezemen tartva, a másikkal kezdtem el igazgatani a szálaka, és visszanyeretni vele eredeti alakját. Aztál elővettem a parókafésűm, úgy igazítgattam. Felhúztam a harisnyát a fejemre, majd feltettem. Nagy. Ez volt az első észrevétel. Közepes méretűt rendeltem, igazából nem voltam/vagyok tisztában a méretekkel. A gumis kapcsokkal rágiazítottam a fejbőségemre, így jó lett. Viszont nem elég kerek hozzá a fejem, kitömtem. Nem ijedtem meg, egy egész sapkát (vékonyat) feltekertem, és betettem alá. Majd a harisnya alá, így jó. Ettől kerekebb a fejem. Sosem volt még ennyi hajam. Igazgattam. A hálót levágtam. A fülemnél még igazítani kell. Végül megvasaltam, alacsony hőfokkal, csak hogy mégis legyen hatása is. Így már jó lett. Járkáltam a lakásban, főztem, lehajtottam a ruhákat. Belenéztem a tükörben. Gyönyörű, csodaszép haj. Furcsa. Le akartam venni, és felhúzni egy sapkát, de kényszerítettem magam a viselésére. Elkezdett zavarni, hogy van hajam. Megpróbáltam elcsatolni, de nehezen ment, mert a fülemnél még nem jó, és még nem is tudom hogy lesz jó. Ezért úgy csatoltam el, hogy hagytam ott egy kis fedőhajat. Így jó volt. Aztán este lett. Levettem. Még nem érkezett meg a parókatartó fejem, így a konyhai papírtörlő tetejére tettem egy tésztaszűrőt. Azon aludt. 

Reggel felkeltem, és azon gondolkodtam, hogy el merek-e menni parókában itthonról. Végül úgy döntöttem, hogy igen, de beteszek a táskámba egy sapit, ha bármi lenne. Összekészültem, ahogy szoktam. Kajapakolás, szellőztetés, zuhany, öltözés. Aztán a paróka. Jól áll, eltűztem, ahogy este próbáltam, és elfogadtam, hogy ez van. Tetszett a látvány.

Ültem a metrón, néztem az embereket a csodaszép hajamban. Senkinek sincs ilyen tuti frizurája. A haj emberi, így nem látszik hogy paróka. Igazából abból lehet rájönni, hogy túl tökéletes a frizura. Tartása van, sok haj van benne, és még  a szél is alig lebbenti meg. Egyszerűen tökéletes. Jól éreztem benne magam, visszanyertem az önbizalmam. 

Este megigazítottam a fülemnél, és addig nézegettem, míg rá nem jöttem, hogyan lehet a kapcsokkal hátra összehúzott bőséget egyenletesen eloszlatni. De rájöttem. És hát varrónő az Anyám, szóval ezt meg fogjuk oldani, hogy még jobban passzoljon a fejemre. Mint egy úszósapka. Néztem nagycsomó videót a gondozásról, viselésről, felvételről, levételről. Kellett még rendelnem ragasztót, hogy még véletlenül se mozduljon el, és ragasztóoldót, hogy le tudjam venni. Erről is néztem videókat. Azt hiszem, már teljesen kikupáltam magam. 

Reggel felkelek. Menetrend van, szertartásokkal. Először is felöltözöm, ennek részeként a talpaim alaposan bekrémezem, mert még mindig száraz. Ami elhalt bőr, le fog jönni, azzal nincs mit tenni, az alatta levő új bőrt hidratálom. Utána húzom fel a zoknim. Fogmosás, arcmosás, arckrémezés, orrnyálkahártya krémezés. Szellőztetek. Közben összekészeítem a reggelim, tízóraim, ebéd, esetleg uzsonna. Fehérjeturmix glutaminnal. Esetleg tápszer is. Utána jön újra a fürdőszoba. Alapozó, highliter, szemhéjpúder, szemceruha, pillaspirál, szemöldökspirál, paróka. Közben énekelem az "I am secret, I am woman, I am sexy, I am not" szlogent, ami nem pontosan így van, de én így szoktam hümmögni. Alapos kézmosás, majd alapos kézkrémezés. Telefonok a táskába. Így vagyok kész indulásra. Ez kb másfél óra sajnos, rövidebb idő alatt nem nagyon tudok összekészülni. 

A héten nincs autóm. Igyekszem sokat sétálni, ahova lehet és amikor nem szorít az idő gyalog megyek. Belváros 45 perc, vasút 30 perc. Ma gyalog szeretnék hazamenni, meglátjuk milyen idő lesz. Semmi dolgom délután.

Gondolkodtam, hogy megosszam-e ezt a fotót. Mivel őszinte vagyok, és nem tehetek róla, hogy ebbe a helyzetbe kerültem, így próbálom nem szégyelni magam. Egy előtte utána fotót raktam össze. Hát ez van:

A smink és paróka ereje. Szóval férfiak, vigyázzanak kit visznek haza :-D

Megint annyi minden történt

 A péntek nagyon jó volt. Vacsiztunk, együtt voltunk. Szuper volt minden. Szombaton elmentünk ebédelni a Pléh Csárdába, ami arról híres, hogy hatalmas adagokat adnak. Sajnos semmit nem találtam, amit megehettem volna, mert jó magyar szokás szerint minden bő olajban van kisütve. Igen, így finom, tudom, még emlékszem, de nem ehetem meg. Ő evett, én pedig egy közeli bódéban vettem sült csirkecombot krumplipürével. Jó volt az is.

 Aztán elmentünk az AMTS kiállításra. Nagyon jó volt, szinte elrepült az idő, de nagyon elfáradtam. Meg is jegyezte, hogy elgyötört vagyok. 4,5 órát mászkáltunk, szóval ja, elgyötört voltam. Hazafelé végigaludtam az utat.

Hazament, lezuhanyzott, visszajött. Együtt aludtunk el, együtt ébredtünk. Kikészültem. Végig izzadtam az éjszakát, mindenem vizes volt, mikor felébredtem, az ágynemű, párna, sapkám is. Zuhannyal kezdtem a napot. Elmentem családlátogatóba. Az is jó volt, vittem haza téli cuccot, hoztam vissza tavaszit. Van a lépcsőházban egy doboz, ahova be lehet tenni, amire nincs szükséged, és elviszi az, akinek kell. Teleraktam táskákkal, amiket már nem hordok :-) Átültettem néhány virágot, mostam, nagyon aktív voltam. Aztán elvittem az autót szerelőhöz.

Szóval most nincs kocsim. Logisztika az egész nap. Tegnap behozott a kollégám dolgozni, a futár hazavitt. Régóta meg akartam sütni egy kifordítós almatortát. Volt időm, gondoltam na most! Mindent recept szerint készítettem, és gyönyörű lett.

Alig vártam, hogy kihűljön. Nekimentem egy villával. És hát nem jó. Valahogy túl vajas, vagy nem tudom. Megpróbáltam a tésztát kiszedni, ahol ne ázott el, szerintem az jó. De a karamellben szerintem sok a vaj, és teljesen átáztatta a tésztát, ettől zsíros íze van. Rettenetes. Reggel kidobtam a kukába.

Gyalog indultam pszichológushoz, mert ugye nincs autóm. Úgy terveztem 45 perc alatt besétálok, 40 elég lett. Közben megcsodáltam a Romkertben a belvízi vadkacsákat. Cukik.

Pszichó után ugye dolgozni kellett mennem. Gondoltam elindulok gyalog a busz nyomvonalán, s majd valamikor felugrok rá, ha jön. Aztán láttam egy másik buszt, ami pont jött. Rémlett, hogy az is jó nekem. Futottam picit. Hát, nem tudok futni. Mint a zerge, azt látni kellett volna, még fehér foltok is jöttek a látóterembe, de elértem. Leültem, megnéztem gyorsan, és tényleg jó volt nekem. Közben hívott a futár, hogy csomagot hozott. Megkértem kolléganőmet, hogy vegye át. 

És igen! Megjött a parókám! Elsőre jónak tűnik. Szép, tényleg emberi haj, jó a formája. Persze a csomagolás és utazás megviselte, de szerintem jó lesz. Lehet, hogy zavarni fog, mert még soha nem volt ennyi hajam és ilyen jó frizurám. Ma megmosom, beápolom, befésülöm, és várom, hogy megszáradjon. Lehet szoknom kell majd :-)

Zsuzsa meghalt. Vajon hol van most?