Sokat őrlődök azon, hogy lassan lejár az időm. Az egyik orvos azt mondta, hogy van még 1-2 szép évem. Nyáron jár le. Nem veszem szentírásnak természetesen, de azért mégis beragadt a gondolataimba. Mikor gondolkodom, mindig arra jutok, hogy most vagyok a legboldogabb az életemben, ki merem jelenteni, hogy boldog vagyok! Na de miért? Miért most?
Tudom, hogy miért. Szeretem a párom, egész jól kijövök a családdal, a távolság sokat segít, szeretem az albim, nagyon jó ez a lakás és az elhelyezkedése is, szeretem a munkám. Vannak saját projektjeim, szeretem a hobbim. Igazából minden adott ahhoz, hogy jól érezzem magam, és boldog legyek.
Arra jöttem rá, hogy mindent én teremtettem magam körül. Kerülöm a mérgező embereket, csak jó embereket gyűjtöttem magam köré. Levetkőztem minden negatív gondolatot. Még azon a tulajdonságomon kellene változtatnom, hogy hirtelen haragú, indulatos vagyok, és akkor iszonyú bunkó tudok lenni. Persze szépen csomagolom szavakkal :-) de attól még köcsög vagyok. A párom én húztam vissza magamhoz, mert vele jobb, mint nélküle. És tényleg szeretem. A családdal való kapcsolatomon sokat dolgoztam a pszichológusommal, és egész jól tudom már kezelni őket. Velem van a baj, nagyon kilógok a sorból. :-) A lakást én kerestem, választottam ki, jelentkeztem, és megkaptam. Tettem érte, akartam, így kerültem ide. A mukámat szeretem. Értem a rendszert, szeretek molyolni benne. A kollégáim is aranyosak, a legjobbak vesznek körül, szerencsés vagyok, ezt nem én teremtettem. Horgolok, olvasok, írok, ez mind feltölt. Jó ötleteim, gondolataim vannak, tényleg kreatív vagyok, ki tudok teljesedni.
Szóval ha igaz az elemzésem, akkor a kérdés az, hogy miért nem korábban tettem meg mindezt? Tudom miért. Azért, mert azt hittem van időm, és "majd alakul", "mégiscsak jó ez így, ahogy van", "félek a változástól", "mi van, ha nem jön össze és megint csalódok" stb... Ez mind hülyeség! Igenis akarni kell, bátornak kell lenni! Sokkal de sokkal bátrabban és tudatosabban kellett volna élnem eddig is, és akkor már sokkal korábban elmondhattam volna magamról, hogy boldog vagyok!
Miért nem élhetünk boldogan? Miért teszünk magunk köré korlátokat? Göngyöljük az apró problémákat, ahelyett, hogy megoldanánk, és arra vánánk, hogy majd az élet megoldja? A nagyokról meg igenis dönteni kell és utána lépni, nem odázni a dolgokat, mert felhalmozzuk csak a sok problémát, és megbetegszünk. Valaki előbb, valaki később. Valaki mentálisan és utána jönnek a szomatikus tünetek, majd a tényleges betegségek. A test reagál, kapcsolatban van az elménkkel. Sajnos arra még nem jöttem rá, hogy ha így meg tudom betegíteni magam, hogyan tudom gyógyítani. Szerintem jól csinálom, próbálok időt nyerni. Sajnos egészséges már nem leszek.
Összességében: legyetek bátrak! Döntsetek! Éljetek! És csak előre! Hajrá!
Ha már nekem nem sikerült, csak ilyen későn....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése