Kialvatlan voltam, ez a derékfájdalom nem hagyott békén. Nagyon fájt. Vettem be az opioidos Tramadolból, de ugye attól félek, hogy hozzászokok, de most nagyon kellett. Nem hatott semmit. Bekentem azzal a krémmel, amit Anyutól kaptam a leszakadt vállára, van benne gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, semmi. Tettem rá vizes ruhát. Semmi. Sétálgattam, sirdogáltam, nincs fegyverem ellene, tehetetlen vagyok, ez dühít. Éfél körül leültem derékszögben a kanapéra, úgy jobb volt. Próbáltam úgy aludni, de lehetetlen. Elfeküdtem, gondoltam, elfogadom, hogy fáj, tűrök. Lassan elaludtam. 4.20-kor keltem. Na, akkor már tudtam volna aludni. Csitult a fájdalom. Összeszedtem magam, pakoltam szendvicset, gyümölcslevet, papírokat, magamat (ez volt a nehezebb), és időben elindultam a vonatra gyalog, mivel keresztapu hoz haza, ne maradjon a vasúton a kocsi.
Eltévedtem. Gyalog. Fehérváron... Rossz utcába mentem be, gondoltam ez is oda vezet, de nem. Ráfordultam egy másikra, és megint a kórháznál voltam. Megijedtem, mert nem sok időm maradt a vonatig. Gyorsan googlen megkerestem az Erzsébet utcát, végigsiettem rajta (futni nem tudok), és elértem a vonatot. Aludtam Kelenföldig. Megint összeszedtem magam, utána már jó volt minden. Metro, onkológia. Elsőre találtak vénát, minden jól ment. Korán jött a doki, be is hívott, mivel át kellett mennem a patikába a cuccért. Átbeszéltünk mindent. A gerincemre kér sugarat, hátha segít, a fájdalmon biztos. Megbeszéltünk, hogy szedek véralvadásgátlót, hogy le tudják szívni a hasam. Fájdalomcsillapítóból 200 mg-ot lehet szedni egy nap, én 50 mg-ot szedek, szóval este 2 db mehet. Mindent átbeszéltünk, 2 hét múlva tali, gyorsan patika, 13.000 Ft, vissza, leadtam a méltányossági gyógyszert bekeverésre.
Aztán ültem másfél órát. Sétáltam, fájt a gerincem. Többször rámmosolyogtak az nővérek, nem értettem miért nem kötnek be. Valamiért visszajött a dokim, s megkérdezte tőlük miért nem vagyok bekötve. Azt mondták azért, mert nem adtam le a papíromat. Valóban nem, elfelejtettem. De másfél óra alatt egyikük sem kérdezte meg, hogy tán felfeljtettem-e. Csak néztek és mosolyogtak. A dokim után behívtak, és mondták, hogy elfeljtettem leadni. Mondtam, hogy igen, de szólhattak volna. De ha lerakom az asztalukra, az is jó. De ELFELEJTETTEM! Dühös voltam. Tudták mire várok, miért nem kérték el?! Mindegy, az ember tényleg magára van hagyva, legközelebb jobban figyelek.
Egyébként minden rendben ment. Átmentem a gerincesekhez időpontért, telefonon kell kérni, megadták a számot. Jött Keresztapu, hazavitt. Ettem, pihentem, horgoltam, ettem, horgoltam. Jól voltam.
Jól vagyok.
Szerintem híztam is, nem csodálom, kétszer reggelizek, kétszer ebédelek, ha éjjel megébredek is eszek. Éhes is vagyok. Az output lassú, ahhoz kell kis segítség, de jól vagyok.
Nem fáj semmi, nem feszül semmi, jól vagyok :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése