... kezelés + sokminden

 Annyi minden történt megint. 

Kezdem a kezeléssel. Tegnap voltam. Ez a méltányosságiból a 4. volt. Kérdeztem, hogy kellene-e éreznem valamit, de az orvos szerint nem. Az jó, mert semmi különöset egyébként nem érzek. Mellékhatásként meg van a vizesedés, ez le is húzódik. Sajnos a cisztákból nem tud ürülni magától. Tehát meghozattam a gyógyszertárba a cuccot, meg is jött, így ki tudtam váltani, vittem is a lányoknak bekeverésre. Az orvosommal mindent megbeszéltünk. Május 19-i héten nyaralunk, így átszerveztünk mindent úgy, hogy azon a héten ne legyen semmi. Május 12-én hétfőn lesz hasleszívásom, főorvos úrral egyeztették, május 14-én lesz utána kemó. Sugárterápiás megbeszélésre április 29-én megyek, ez 3 vagy 5 alkalom lesz csak, munkaidőn kívülre is lehet időpontot kérni, így szerencsére ez nem érinti a munkámat. Lehet meglesz nyaralás előtt, jó lenne. Így nyugodtan tudnék elutazni.

Amivel nem nagyon tudok egyelőre mit kezdeni, az a fájdalom. A kemótól elmúlik, ezelőtt 2 napig nem fájt. Most nem így zajlott. Kemó közben már éreztem, hogy elmúlt a fájdalom. Hazajöttem, ebédeltem, és aludtam egy akkorát, mint talán még soha, vagy nagyon régen. Fájdalom nélkül. 1 órát aludtam, mikor megébredtem, semmit, de semmit nem tudtam magamról. Először azon kellett elgondolkodnom, hogy ki vagyok én. Mikor ez kiderült :-) akkor a milyen nap van, kell-e dolgoznom, vagy egyáltalán mi van. Eltelt pár perc, mire tisztáztam a válaszokat :-) nagyon jó volt. Késő délután még egy picit bealudtam, az is jó volt, de nem ennyire. És ez volt a szerencsém. Fél 10-kor pillanatok alatt beütött a fájdalom. Mindent megtettem ellene. 2 Tramadol, 1 appranax, gyulladáscsökkentő krém, borogatás, szívtam is fájdalomcsillapítót, és semmi. Járkáltam, lassan, gyorsan, tornáztam, ahogy tudtam. Semmi. Sírtam és sétáltam olyan fél 4-ig, ekkor már az álmosságtól alig tudtam mozogni, remegett mindkét lábam, éreztem, hogy össze fogok csuklnai, ekkor bemásztam a kanapé sarkába, masszíroztam, majd valamikor elaludtam. 5 után ébredtem. Fel is keltem. Kávé, szokásos rituálék. Tompán fájt. Ettem reggelit, bevettem 1 tramadolt, 1 appranxot, most így vagyok. Érzem, de elvagyok vele, tudok gondolkodni. Ja, és beadtam egy injekciót, havonta 1x kaphatom, csonterősítő, ez is segít. Gondolom ennek is idő kell.

A húsvét nagyon jól telt. Nem tudtam, hogy mit tudunk kezdeni majd egymással 4 napon keresztül, de minden napra jutott valami, úgyhogy nagyon jó volt. Voltunk Kalocsán, megnéztük az érseki könyvtárat és gyűjteményt, majdnem összepisiltem magam a gyönyörtől. Volt olyan könyv, ami 1 pontos betűvel volt írva, és volt mellette egy másik, ami még kisebb betűket tartalmazott. Nem tudom ki tudta elolvasni, azt mondta a kurátor, nagyítót használtak. Pont úgy, mint mi a boltban, mikor keressük miből van a termék... A Nagyboldogasszony templomot csak csendben tudtuk végigjárni, nem volt vezetés, mert egész napos gyónás volt. Az egyik gyóntatófülke ajtaja nyitva volt, gondoltam bemegyek. Toporogtam picit, de nem vagyok katolikus, nem tudom mit kell mondani, másrészt abban a pillanatban, hogy ez megfordult a fejemben, rögtön elsírtam magam. Nem tudtam volna beszélni. Nem tudom, hogy kinek mit ártottam, hogy ezt a betegséget kaptam cserébe, de biztos nem volt szándékos. :-(

Voltunk Győrben a fürdőbe. Most ez a kedvencem. Jót lebegtem. A vízben jó. Nincs súlya a hasamnak, és a felhajtóerő leveszi a terhelést a gerincemről. A nap sütött, a víz kellemes volt, nagyon jól éreztem magam. A kinti gyógymedencében van mélyvíz rész. Megkapaszkodtam a lefolyó szélébe, kikönyököltam, a lábaim nem értek le. Olyan voltam, mint egy szögre akasztott kabát. Az örvények sodortak erre-arra, én meg csak lebegtem. A gerincemnek is jó volt. 

Szóval jól telt a húsvét is.

A szomszédok biztos hallják az éjszakai sírásaimat, mert elég hangos vagyok, de még nem üvöltök a fájdalomtól. Remélem ez nem is következik be soha