Pénteken voltam kezelésen. Nagy meglepetésemre nem volt az orvosom, ugyan az a doki helyettesítette, aki múltkor. Ő is jófej, csak összeírtam pár dolgot, ami problémát okoz, és meg akartam beszélni a dokimmal, de ezeket most hagytam. Írattam fel pár gyógyszert, megkaptam a kezelést, s ennyi. Az idő megint nehezen telt, beszélgettem egy bácsival közben, a feleségével meg előtte, de ezek a napok borzasztóak. Csak igyekszem átsiklani rajta.
Keresztapu és Keresztanyu jött értem. Kaptam ebédre paprikás krumplit. Jól esett. Aztán eldőltem a tv előtt, és váratlanul elnyomott az álom. Nem készültem alvásra, egyszer csak megtörtént. Arra ébredtem, hogy folyik a nyálam, a pólóm már ázott :-) Másfél órát aludtam. De olyan mélyen, hogy mikor ébredeztem, tisztáznom kellett, hogy egyáltalán én ki vagyok, hol vagyok, miért vagyok itt, kell-e menni dolgozni, vagy most mi van. Jajj, de nagyon jó volt!
Rettegek az estéktől és az éjszakáktól. Annyira, hogy ha elfekszem, elkezd rázni az ideg. Úgy meg nem lehet aludni, akkor sem, ha álmos vagyok. Már kialakítottam egy pózt a kanapén, ahogy tudok aludni. Ülve. Csakhogy, elzsibbad a seggem, de más pózban meg nem jó, mert kényelmetlen. Szóval a menetrend minden este ugyan az. Felveszem a pózt, alszom egyet. Ha sikeres vagyok ez 1-1,5 órás alvást jelent. És onnantól vége. Nincs alvás. Sétálgatok a folyosón, bekészítem a mosógépet, kipakolom vagy éppen bepakolom a mosogatógépet, lehajtom a ruhákat a szárogatóról, ha a szemem engedi, olvasok, kézimunkázok. Iszok, joghurtot eszek. Pisilek. Tévézek. A tévé egész éjjel megy. Aztán újra próbálkozom az alvással. Innentől már csak fél-1 órákat alszom. És várom a reggelt. Hajnalra általában kimerülök, és akkor talán tudnék aludni, de akkor meg már kelni kell. Persze nyúzottan, fáradtan. Gyűlölöm ezt az állapotot!
Az evés is kb ilyen. Annyira szűk az a kör, amit megehetek, hogy azt már nem kívánom. Ezért étvágyam sincs. Szerintem lenne, mert érzek éhséget, de már nem akarok virslit meg tojást enni. Rakott krumplit akarok kolbásszal, rántott csirke felsőcombot petrezselymes burgonyával és tejfölös ubisalival. Vagy babgulyás pogácsával. Tarhonyás lecsót kolbásszal. Nem csirkemellsonkát sovány sajttal... Amikor feszül a hasam, akkor semmi sem megy, iszogatom a tápszerem, max vajas pirítóst eszek. Ezt is gyűlölöm!
Ma panaszkodtam a pszichológusomnak, hogy én miért nem tudok normális daganatos lenni? Ahogy a többi ember. Szépen lesoványodok, csipegetek, sokat pihenek és alszok. Azt válaszolta, hogy mivel én semmit sem csinálok úgy, mint mások, miért gondolnám, hogy a betegséget ugyanúgy csinálnám. Persze, hogy azt is másképp csinálom. Igaza van. Mindig más voltam, mint mások. Mindig kilógtam a sorból.
Miért ne lennék most is más?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése