Nem akarom hosszúra engedni, igazából minden úgy ment, ahogy szokott.
Ami megvisel:
4.45-kor kelek. Mivel éjjel nem tudok aludni, inkább csak hajnalban, ezért mindig bazi nyomott vagyok.
A lelki része... Ott ülök, várom az orvost, átbeszélünk mindent. Ilyenkor mindig tudatosul bennem, hogy nagyon beteg vagyok. Aztán jön a cucc. Alig várom, hogy bemenjen, s mehessek innen el.
Találkozni a többi beteggel, valaki jobban van, mint én, valaki rosszabbul. Látni őket, beszélni velük sokszor jó, sokszor nem jó.
Gyűlölök már oda járni.
Ráírta az orvosom a záróra, hogy tartós táppénz állományba vétel javasolt.
Fel kell keresnem a háziorvost.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése