Összenéztünk

Összenéztünk. Tekintetünk egymásba kapcsolódott. Jó volt beleveszni barna szeme melegébe...

(Mosolygott. Visszamosolyogtam. Zavartan nézett félre, majd újra rám. Nevettünk. Egész este úgy helyezkedtünk, hogy lássuk egymást. Csak úgy a szemünk sarkából. Végül egymás mellé sodródtunk. Bemutatkoztunk. Csevegni kezdtünk. Először csak könnyed témákról, majd egyre súlyosabbakról derült ki, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Elcsattant az első csók. Tudtunk, hogy itt már minden eldőlt. Nem akarjuk tovább az életet a másik nélkül. Telefonszámcsere, bejelölés fészen. Napi csevegések, találkozgatások. Éjszakába nyúló séták a hideg télben, meleget keresve, reszketve bújva a másikhoz. Együtt töltött éjszakák, összeköltözés. Közös nyaralás, élmények, barátok. Másfél év. Legyen kettő. Nézeteltérések, félreértések, viták. Lemondások, kompromisszumok, önmagunk feladása. Más emberré válás, akik már nem jönnek ki. Esti sírások a zuhany alatt, üvöltés a kispárnába. Szakítás. Lakás kipakolása, magányos esték. Csillapítatlan fájdalom a mellkasban.)

...elfordultam. Lenéztem a földre. Felvettem a kabátom, és kimentem a sötét éjszakába. Egyedül.

Alvó kisróka

Forrás:
http://eserehtanin.blogspot.com/2016/09/the-sleepy-fox.html?spref=pi

Én nem horgoltam ilyen nagyra a fejét, túlzásnak éreztem. De aranyos lett. És annyit változtattam még, hogy először elkészítettem a lábait és a farkát, utána kezdtem horgolni a testét, és belehorgoltam a lábait és a farkát, így nem kellett utólag összevarrni. A fülét ugyanígy belehorgoltam a fejébe. Így csak a fejet kellett a végén a testhez varrnom.

Megjöttem

Megjöttem. Mindig ez az érzés fog el, mikor ideérek a tóhoz. Mintha valaki egy szeretet-paplant terítene a vállamra. Bár egyedül voltam, de a magány érzete elillant. Leültem a partra, és csak néztem a vizet. Lassan nyitottam fel a sebet a mellkasomban. Hagytam, hogy a fájdalom átjárja a testem és feltoluljon az agyamba. Feszített. Nem tudtam többé magamban tartani. Teli torokból üvölteni kezdtem, amíg csak bírtam levegővel. Mély lélegzet, és csak üvöltöttem, üvöltöttem, míg hang jött ki a torkomon. Aztán eleredtek a könnyeim. A sírástól remegett a testem. Végigfolyt az arcomon, le az államon, csöpögött a földre. Hirtelen jött az ötlet. Ledobtam a ruháim, nekifutottam, és teljes erőből rugaszkodtam el a stégtől. Mint egy ketrec, zárt magába a jéghideg víz. Utána már nem maradt semmi...

Szexcset

Néha ő jelentkezett. Néha én. Nem is tudom, hogy kezdődött. Két magányos ember… Saját élete rabszolgája. Még emlékszem a szomorú szemére. A benne feszülő energiára. Csak pár levél. Egy hullámhossz. Néhány szó, mely elindította a történteket. Szinte éreztem a bőre illatát, karja ölelését, érintése melegét. Haja csiklandozta vállamat, ujjaimmal játszottam vele, míg ő nyakamba bújt. Sok mindent ugyanúgy szeretünk. Abban a pózban és úgy ért hozzám, ahogy nekem jó. Éreztem, hogy neki is. Heves volt, és mohó. Egymásra építettük az eseményeket. Mindketten élveztük. Elköszöntünk. Nem találkoztunk.

Rénszarvasok

Imádtam készíteni! Szerintem nagyon helyesek! Arra gondoltam, hogy készítek színes fonalból is párat, de valahogy nem illik hozzá. Hiszen ki látott türkiz rénszarvast? Bár maciban cuki... Szóval így csak barna és krémszínű készült:

Forrás:

https://amigurum.com/2017/09/reindeer-amigurumi-pattern.html?m=0

Tányéralátét

Egyszerű minta, jó volt készíteni, haladós, hamar elkészült:

Minta:

Hiány

Valami nem kerek. Hogy mi hiányzik? Nem tudom megmondani. Talán semmi. Mindenem megvan, ami kell a boldog élethez. Család, munkahely, jó kollégákkal, hobbi, barátok. Minden kerek. Kerek, egész. Azt hiszem, a sebek azok, amelyek még nem gyógyultak be, és ezért okoznak … nem is tudom mit. Fájdalom már nincs. Már csak naponta 172 alkalommal jut eszembe „régi” életem. De mindannyiszor megállapítom, hogy jobb ez így. Csak olyan nagy a változás. De már megtaláltam a helyem. Valahogy mégis… nem is tudom. Nem az igazi. Az űr, amit ütött a mellkasomba, már tele van. Oda zártam az összes fájdalmat, amit így már nem érzek.

Valakinek fontos lenni, egy pillantás, egy érintés… talán ez az, ami tényleg hiányzik. A napok egyszerűen telnek. Munkával, nevetéssel, hobbival és Pepivel. Kevés emberrel találkozom napközben, de ez így van jól. Senkivel sem találkozom, akivel nem akarok, vagy akivel nem jó találkozni. Majd idővel biztos bővül ez a kör, de most elég ez a pár ember, aki körülvesz. Ők nem bántanak, tőlük nem fáj egyetlen szó sem. Jó ez így nekem. Nem kell az érintés, nem kell a pillantás, nem kell a fontosság, mert így legalább nincs hazugság. Inkább legyen szűk, de igaz életem. Hazugságtól, fájdalomtól mentes! Egy zárt világ. Az én világom!

A legjobb Szerelő

Sosem voltam jó autóból. Sokkal egyszerűbbnek éreztem gyalog menni mindenhova. Tökön-babon keresztül róttam az utcákat. Fél órát simán gyalogoltam A pontból B-be, mint hogy buszra szálljak. Autó? Na de minek… Aztán eljött a pillanat, mikor megtudtam. A világ vége után jobbra kaptam munkát. Busszal átszállással, és egy órás várakozási idővel jutottam haza. Napi egy órát olvastam a buszpályaudvaron, köbö egy hónapig. Na nem is az az egy óra kötelező művelődés, hanem mégis, izéééé. Autót elő! Hiszen azért van. Na igen, de hamar kiderült, hogy az utakon nem csak én közlekedem. Egyéb autók is jönnek-mennek! Az első pár nap nagy stresszben telt! Csak ne öljek meg senkit. Aztán elmúlt a stressz érzés, és maradt a „ma sem halt meg senki” érzés. Idővel a garázsba is be tudtam állni, csak egyszer koccoltam le a tükröt. Egyszer indokolatlanul bekapcsoltam az elakadásjelzőt, és csak kilométerek után vettem észre, hogy mi az a kattogó hang. Egyszer pedig a térdemmel lerúgtam a szellőző állítható fedelét az ajtóról. Nem is tudtam visszatenni. De ezek biztos elmúlnak, idővel :-)

Eljött az ideje, hogy felkeressem Kislány szerelőjét. Búgott. Volt egy totálkárunk, mikor belénk tolattak. Megjavították. De visszamaradt ez a hang. Elvittem A Szerelőhöz. Gyorsan, jól dolgoztak, a hang megszűnt, de felhívta a figyelmem egyéb javításokra. Hát jó. Eljött az az idő is. Bejelentkeztem, elvittem. És nem tudtam leparkolni! Talán háromszor is korrigáltam, de nem volt meg az ív. A Srác megoldotta, mondtam neki, hogy ott hagytam keresztbe az úton. Bezártam…. Elkészült, elhoztam. A Szerelő mondta, hogy még a tél beállta előtt átnézné alaposabban. Hát, nyakunkon a november, így felkerestem. Kapott alvázvédelmet, fékolajcsere, meg ilyen szavak röpködtek a levegőben. És irányba állva feszített a Kislány, mikor érte mentem. Milyen figyelmes! Aznap a barátnőmhöz mentem pletyózásra. Sötétben indultam haza. Kinyitottam az ajtót, és lőn világosság! Napjaim teltek azzal, hogy a kapcsolót babráltam, hogy világítson már a lámpa, ha beszállok! Nem világított! És a Szerelő megtalálta a tökéletes szöget, bár nem kértem! Világít! Apróság, de nekem sokat jelent!

Te vagy a legjobb, köszi!

A fa ára

Elment. Határozottan, és azonnal távozott. Már két hónapja. Pár hete felkerestem, hogy nem beszélhetnénk-e egy kicsit. Hiszen olyan hirtelen a változás. Olyan üres az életem nélküle. Furcsa, hogy nem tudok róla semmit. És nincs is hozzá közöm… Természetesen nem találkozhatunk, hiszen lezártuk. Eljött még, a maradék cuccát elvitte. Persze még mindig maradt nálam néhány dolog. Néhány apróság. Csak arra emlékeztetni, hogy nem álom volt, hanem igenis itt élt, velem. Nem voltam mindig ilyen egyedül. Nem volt mindig ilyen üres az életem. De határozottan elutasított. Vége. A maradék cuccát beadtam a munkahelyére. Már én sem akartam találkozni vele. Le kell zárnom. „Szeretem” az összes bölcs tanácsot. A „kitartás” és az „idővel jobb lesz”, na ezeknél fejet tépek! Egyetlen barátomnak sem ajánlom!

Már két hónapja elhagyott, mikor Mama felkeresett. Fizessek! Bár az ajándékokat megtarthatom… Írtam Neki, hogy ezt egy kicsit viccesnek tartom. De hát Szerinte is igaza van, hiszen a téli tüzelőt megvettük, ő pedig nem lakik velem. Fizessek! Igaz, hogy szeptemberben költözött hozzám, mikor már én megvettem a fát, tehát abban az évben nem fizetett, de most fizessek. Fizessek, mert elhagyott, és már nincs velem. És igaz, hogy vége, és ő lezárta, és többet ne beszéljünk, de így két hónappal utána anyukája kérheti, hogy fizessek! Fizessek, mert magamra maradtam, mert a földön fekszem, mert úgy érzem, nincs tovább! Fizessek! De az ajándékokat megtarthatom!

Fizettem! Megfizettem mindenért! Azért, mert újra mertem hinni és bízni, mert azt hittem, hogy Ő az! Mert ketten, együtt, bármit elérhetünk. És igen, fizettem, nagyon megfizettem az elmúlt három évért! ...és a fa áráért is!

Tűnj már el végre az életemből!

...és légy boldog!

Buborék

Jelentem, jól vagyok. Igyekszem tudatosan hátranyomni a gondolatokat. Úgy képzelem el, mint egy nagy szappanbuborékot, abban gyűjtöm a rám törő emlékeket. Letenni, elengedni még nem tudom, és nagyon vigyázok rá, nehogy kipukkadjon, de úgy tűnik, ez most működik. A magam által magam köré állított korlátokat letettem. Szabad vagyok. Azt csinálom, amihez kedvem van, semmit sem AKAROK, és semmit sem KELL TENNEM. Csak sodródok, figyelek, tapasztalok. Mint levedlett kígyóbőrt hagyom magam mögött a múltat. És kíváncsian várom a jövőt!

Köszönöm nektek, Barátok!

Hullámok

Nem jó. Még mindig nem jó. Az esték, egyedül… nagyon rossz hangulatban telnek. Van, hogy sírással töltöm, úgy is alszom el, és így is ébredek. Aztán valahogy rám tör az otimizmus, és vidáman, nevetve telik a nap. Az este is elviselhető. Ilyenkor 3 óra körül ébredek, sírva, nehezen alszom vissza, vagy nem is, sírással ébredek, így telik a délelőtt. Ilyenek a napjaim.

De! Most már tudatosan tolom hátra az elmémben Őt. Mert jól AKAROK lenni. És ezért mindent megteszek! Őszintén, szívből kívánom, légy boldog! Ég veled, Kisróka!

Melissa Etheridge: Like the way I do

Mindent elmond helyettem:

Elment

Élesen hasított a fájdalom a mellkasomba. A szívem abban a pillanatban meghasad. A lelkem darabokra tört. Lelassult a világ. Megszűnt a jelen és a jövő. Csak a tudat van velem: egyedül maradtam. Elhagyott. A fájdalom nem múlik, hozzám tartozik. Minden nap cipelem magammal. Dédelgetem, édesgetem, én fájdalmam, én fájdalmam, én igen nagy fájdalmam. Hiszen miatta fáj. Miatta. Már nincs velem, egyedül maradtam. Nem tudom mihez kezdjek. Nincs értelme semminek. Nem tudok enni, aludni. Semmi sem érdekes, hiszen már nincs velem. Senkit sem szerettem annyira, mint őt. Mindent beleadtam. A testem, a lelkem, a szívem. Padlón vagyok. Azt hiszem ezt nem élem túl. Ebből nem tudok kijönni. Mert nincs velem. Az összes szép emléket odaadnám azért, hogy a fájdalmam elmúljon. Azt hiszem, a szerelem a leghatalmasabb dolog a világon. Hiszen ha veled van, bármit megtehetsz! Tudsz a föld felett 10 centivel sétálni, az arcát nézni alvás helyett, kitalálni a gondolatait, befejezni a mondatait, és érte élni. Amikor ez elveszik, és újra a földön kell járni, nem érhetsz hozzá, nem nézhetsz rá, nem beszélhetsz vele, és nem kérdezheted meg, hogy minden oké?, és senki nem kérdezi, hogy cica hol vagy?… az rettenetes. A rideg valóság. Elment.

Aztán tudni, hogy mással csinálja azt, amit addig velem. Másnak néz a szemébe, másnak mondja, hogy szeretlek, mással megy kávézni, sétálni, bevásárolni, és a mi hosszú hétvégénkre. Erre már nincsenek szavak. A szív nem dobban, a lélek meghal.

Na innen felállni...

Pingvin

Forrás:

https://amigurumi.today/baby-penguin-amigurumi-pattern-free/

Hóemberek sapkával

Minta nélkül készültek a hóemberek, mindegyiknek más színű a sapija és a sálja, a gomb színben hozzáillő.

Szivárvány galléros kiskabát

Bontott fonalból készült, vastag, több szálas fekete fonalból, vastag tűvel.

Háta: 70 szemet szedtem fel, 2 sima, 2 fordított mintával készült. 108 sor után készült a karkivágás: -3, -2, -1, -1 szemet fogyasztottam, így 59 szem maradt. 36 sort még kötöttem, majd elkészítettem a nyakkivágást, középen fogyasztottam 20 szemet, majd még -3-at, így maradt 16 szem a válla. 6 sort még kötöttem. Így alakítottam ki a másik vállát is.

Eleje: 40 szemmel kezdtem, szintén 2 sima, 2 fordított mintával készült. Szintén 108 szemnél karkivágás, a hátának megfelelően. Mikor ez készen volt, azon az oldalon, ami a közepe lett, minden második sorban fogyasztottam 1 szemet addig, míg 16 szem nem maradt a vállnak. A másik eleje ennek a tükörképére készült.

Ujja: 56 szemmel kezdtem, 2 sima, 2 fordított mintával kötöttem 105 sort, majd elkészítettem a karkivágást: -3, -2, -1, -1 szemet fogyasztottam mindkét oldalon. 20 sort kötöttem, majd elkészült a válla: -2, -2, -2, -2, -2, -3, -1 szemet fogyasztottam, majd a maradék 14 szemet egyszerre lekötöttem. Így készült a másik ujja is.

Összevarrtam az elemeket.

Utána felszedtem a gallérnak a nyakkivágást. Úgy készült, hogy mindig egy szemet hozzávettem a sor végén. Nem tudom megmondani, hogy hány sort kötöttem így azért, hogy szépen ki tudjam hajtani a gallért. Végül felszedtem az egyik oldalon az összes szemet, mikor lekötöttem a sor, felszedtem a másik oldalon az összes szemet. A gallért feketével kezdtem kötni, majd türkizzölddel folytattam, majd barnával és naranccsal fejeztem be.

Nekem nagyon tetszik. Nem raktam rá gombot, hanem kontytűvel rögzítem a két oldalt.

Barátnőmnek készült fekete-szürke-fehér színből. Nagyon elegáns lett:

Mami, Panni, Réka baba

Minta nélkül készültek a babák, csak saját kedvtelésből.

Mami

Panni

Réka

Piték - cseresznyés, málnás-túrós

Forrás:

http://zenobia.blog.hu/2014/08/26/cseresznyes_pite_248

Ez a recept egyszerűen tökéletes. Annyit változtattam rajta, hogy teljes kiőrlésű lisztből sütöttem, és cukor helyett stevia-eritrit keveréket raktam bele. A gyerekek jóízűen ették, semmi különlegeset nem éreztek rajta, úgyhogy többször is elkészítettem:

Aztán ugyanazzal a pitetésztával készült málnás túrós töltelékkel:

A málnát csak megmostam és belehalmoztam a pitébe. A túrós töltelék az alábbiak szerint készült:

Hozzávalók:

2 tojás

fél kg túró

1 csomag főzős vaníliás pudingpor

7,5 dkg vaj 

7,5 dkg cukor

A tojások sárgáját habosra keverjük a vajjal és a cukorral. A túrót áttörjük, simára keverjük, majd beleforgatjuk a pudingporral együtt a tojásos vajba. Legvégül a csipetnyi sóval kemény habbá vert tojásfehérjét keverjük a masszához.

Maci minden mennyiségben

Ezt a macit nagyon jó volt horgolni. Nem túl nagy, de nagyon édesek. Főleg mindenféle színben. Arra jöttem rá, hogy nem kell az állatok eredeti színét használni, mert egy kék, vagy akár rózsaszín maci is lehet cuki. Sőt! A barna volt a prototípus, hááát, kicsit túltömtem a fejét :-)

Forrás: https://amigurumi.today/free-crochet-animal-patterns/

Azt szeretem egyébként, hogy hiába használom ugyanazt a mintát, nincs két egyforma horgolmány. Valahogy mindegyik maci más. És ettől jó :-)

Szíves nyuszi

Forrás:
https://www.ravelry.com/patterns/library/valentin

Ezeket a szíves szerelmes nyuszikat is nagyon jó volt készíteni. Szerintem nagyon helyesek, ahogy nyújtogatják a szívüket!

Tarka nyuszi

Forrás:

https://thegreendragonfly.wordpress.com/2013/03/05/nibble-nibble-hop-hop/

Változtattam a mintán. Mivel nem szeretem eldolgozni a szálakat, mindig igyekszem úgy horgolni, hogy egy szállal dolgozzak végig, amit a legvégén már csak behúzok a kis állatomba. Szóval végül úgy készült, hogy először meghorgoltam a két kört. Ezeket összefogtam a szegéllyel, ami rövidpálcákból áll. 13-13 szemet hagytam ki mindkét körnél. Aztán azt a 23 szemet horgoltam körbe két soron keresztül. Kitömtem, felvarrtam a szemét, és az orrát. Majd két részre vettem, és úgy horgoltam hozzá a fülét. Legvégül készült a bojtos farkinca. (Remélem érthető voltam)