Szombat volt. Érezte, hogy kicsit túltervezte magát, de nem baj, lényeg, hogy ne legyen egyedül. Korán kelt, megreggelizett, előkészítette bicaját. Kicsit esett az eső, megvárta míg eláll, s elindult. Sapkáját sisakja alá rejtette, de vele volt, elválaszthatatlanok már egymástól. Át a városon katasztrófa volt biciklivel, de időben odaért a kijelölt helyre. Csatlakozott barátnőjéhez, s elindultak. Nagyon jó érzés volt suhanni, tekerni. Kicsit nehezebb volt, mint azelőtt, de azért ment. Csak nézte az utat, a tájat, a vizet, az embereket, s nyomta a pedált. Palacsintát muszáj volt enni, nagyon finom volt, és újjult erővel tekert tovább. Többször lemaradt, nem volt úgy ereje, de azért hajtott. Csak előre, nem állunk meg. Nem nézünk hátra, a cél előtte van. Érezte, hogy a következő eseményről késni fog, ezért útközben felhívta másik barátnőjét, hogy ne haragudjon, igyekszik, de tuti késni fog. S vissza a jelenbe, csak nyomta a pedált, teljesíteni akart. És úgy is lett.
Hazaérvén gyors zuhany, póló, nadrág, tepsi, bor, s már pattant is a kocsiba. 1 órát késett, pedig nem szokott. Az öltözést az autóból kiszállva fejezte be. Magához ragadott mindent, s jelezte, hogy megérkezett. Ziláltan huppant a konyhába a székre, s már rakták is a feltétet a pizzákra. Nagyon jó volt találkozni velük, átbeszélték a könyvhöz a kérdéseket és meghallgatta a tanácsokat. Az információk nagyon jól jöttek. Fáradt volt, tele a feje, írni akart. Egyébként is későre járt már, így hazaindult.
Otthon fáradtan dőlt le a kanapéra. Tartalmas nap végén jólesik a pihenés. És akkor eszébe jutott a CT. Felkapta iPadját, s már ott is volt az oldalon. Csak nézte a kijelölt sort. Vonakodva nyomta meg a letöltés gombot. Vett egy nagy levegőt, s elkezdte olvasni. Ahogy halad a sorok között, végig negatív, negatív, negatív szavak tömkelegével találkozott. S jött a máj. Az egyik áttét elmosódottan, bizonytalanul körvonalazódik, a másik már csak 2 mm. Ennél jobb hír ennek a fantasztikus napnak a végére nem is kellett!
Tudta/ tudja, hogy meggyógyul. Már nem sok van hátra. Szerdán vérvétel, csütörtökön indul a nyolcadik kezelés, majd 9, 10, 11, 12, s már túl is van az egészen! Jövőre, csak mint egy rossz álom gondol vissza erre a nehéz évre. Soha többé nem lesz beteg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése