Új telefonkészülékem van, s a régin, átpakolás közben találtam egy jegyzetet. 2020. október 25-én írtam. Biztos nem voltam gépközelben, mert nem nagyon használom a telefonnak ezt az applikációját. De annyira jól megfogalmaztam az akkori fájdalmam, hogy nem akarom, hogy elvesszen. A dátumból arra következtetek, hogy akkor is Ő okozta. De már mindegy is.... Szóval ez volt az:
Tükörszobában állva nézek körbe. Ezernyi emlék egyszerre néz vissza rám. S jön a felismerés, a robbanás. Millió szilánk, mint emlék hull alá, bele a megsemmisülésbe. Vége. Talpam alatt ropog a fájdalom. Csak ülök a hazugságkupac tetején. Az emlékek meghaltak. Csak bennem élnek tovább. Próbálok feledni, s többet nem hinni. Felállok, indulok tovább. Csak még nem tudom merre... Az üvegszilánkok ropognak a talapam alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése