Mindig várom a keddet. Az a kijelölt edzésnapom. Egyébként is nagyon aktív vagyok, hiányzik a mozgás, ha nem megyek. De a kedd, az mindig különleges. Egész nap ezen jár az eszem. Csak erről beszélek. Sietek haza. A reggel kikészített edzőruhám felveszem, táskám bepakolom, s már megyek is. Az edzőm vár, mindig széles mosollyal köszön. Szokott egyáltalán szomorú lenni? Kirobbanó energia vesz körül, megjöttem. Pár szóban megbeszéljük, kivel mi történt, már indul is a konditermi edzés. Hajtom a gépet, mindig amit kijelöl. Közben be nem áll a szánk. Csevegünk, nevetünk, vagy éppen sírok. Jól tűri. Én is. Az 50 perc hamar elszáll. Mikor megjelenik az aerobic-os lány, tudom, hogy közel a vége. Még jól meghajtom az utolsó gépet, s megyünk le. A lányok már várnak minket. Szőnyeg előkészít, labda, súlyzó, indul a zene, s kezdünk. 50 perc aerobic. Élvezem. A zene ütemére ugrálok, csinálom amit kell. Csak a testem van ott, gondolatban messze vagyok. Valahol, ahol jó lenni. Friss levegő, fák, vízpart. A zene átjár, az izmaim megfeszülnek, izzadok, csinálom. Hajtom ki magamból a méreganyagot. A mérget. S vége. Hamar telik az idő. Összepakolok, cipőcsere, felkapom a táskám. Még pár szó, nevetünk, jól vagyunk.
Jól vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése