Elfáradtam

 Kezdem feladni. Egyszerűen elfáradtam. Belefáradtam abba, hogy nekem kell mennem minden után, mert az egészségügy, úgy ahogy van, egy kalap szar. 

Szerdára volt kiírva a vérvételem. Mikor az orvosommal beszéltem, azonnal beírtam a naptáramba. És igaz, hogy bolond vagyok, de azért ezekre a dátumokra figyelek. Szóval mentem reggel a beutalómért az onkológiára. De nem találták. Megnézték a gépben, s valóban ki volt írva a vérvételem, tegnapra. De kinyomtatva, aláírva, bélyegezve nem volt, tehát nem vártak. Ma sem. Végül kinyomtatták a tegnapi beutalót, s kerestek valakit, aki lebélyegzi, s aláírja. Megvártam. Átmentem vérvételre. Sokan voltak. Megvártam. Bementem a munkahelyemre. 11 óra felé ránéztem, s készen volt a vérvételem. Minden oké. Hívtam az orvosom, aki közölte, hogy már nem ő az orvosom. A 7 kezelés alatt eddig 3 orvosom volt, most a 4-hez tartozom. Akinek nem tudom az elérhetőségét, így nem tudom megbeszélni vele, hogy most akkor mikor mehetek kezelésre. Hívtam az osztályt, nem vették fel a telefont. Itt van délután 1 óra, és fogalmam sincs, hogy holnap hol leszek? Fogalmam sincs, hogy mit csináljak? Mit csináljak? De tényleg?

Fáradt vagyok. Lelkileg nagyon. Csak engem érdekel a kezelésem. Küzdök, de folyamatosan falak vesznek körül, mindenért meg kell harcolnom. 

Elfáradtam. Félúton. Csak ülök, nézem a falat. 

Elfáradtam. Nincs türelmem, és már nem értek meg senkit.

Elfáradtam. Mindenki hagyjon békén.

Elértem őket. Nem tudom megmondani hányszor és hány emberrel beszéltem. Jövő hét szerda... nincs szabad ágy...