Kedden este dokumentum film esten voltam a barátaimmal. Keresett a Másik. Írt, hívott is. Mikor vége lett a filmnek, üzentem neki, hogy moziban voltam. Teljesen kiakadt. Reggel hívott, hogy tényleg aggódott, hogy nem ért el. Megnyugtattam, nem kell aggódnia, mert rajta van a "Halálom esetén értesítendők" listáján. Tegnap egész nap ez járt a fejemben. Át kell néznem a listát. Vajon minden távoli barátom fent van rajta? A távolit úgy értem, hogy messze lakik. Úton hazafelé a kocsiban ugráltak a nevek a fejemben. Sírtam. Nagyon sírtam. Szerintem jól átgondoltam, és mindenki fent van a listán. Azt is tudom, hogy kit kérek meg erre a "hálás" feladatra, csak hát nem korrekt tőlem egy ilyen terhet rárakni valakire. Ráadásul ott lapul a gardrob szekrény aljában az Ő csomagja is. Azt is át kellene adni, ha már nem leszek. Nagyon rossz hangulatban értem haza. Nem volt programom délutánra, azt terveztem, hogy főzök egy gyümölcslevest, s olvasok. Óráim lesznek olvasni. De sikerült úgy felbaszni magam, hogy rázott a hideg. Tudtam, hogy lázas vagyok. Megmértem, és igen, 38. Gyorsan feldobtam a levest, s lefeküdtem. Nem akartam bevenni gyógyszert, így is rengeteget szedek. Kb. fél órát sikerült aludnom. Beleraktam a pudingport a levesbe, s összeturmixoltam. Úgy néz ki, mint a friss fos. Remek. Ettem belőle, de nagyon nem akartam.
Leültem a kanapéra. Elővettem a listát. Olvasgattam. Szerintem mindenki rajta van, akinek kell szólni. Idővel észrevennék, nem írok új bejegyzést, nem érnek el. De megérdemlik, hogy tudjanak róla. Vagy lehet ez is hülyeség részemről. Még a végrendeletem sincs készen. Azzal is variálok, gondolkodom. Sajnálom, hogy nincs családom. Férj, gyerekek. Könnyebb lenne minden. Sokszor mondtam, még fiatal koromban, hogy "itt fogok megrohadni ebben a tetves faluban", és tényleg úgy lesz. A gyerekszobámban a sarokban. Egyedül. Sírtam. Próbáltam aludni, nem tudtam felkelni.
Aztán összeszedtem magam, elmosogattam, kiöntöttem a kis dobozkáimba a levest, levittem a szemetet, s beálltam a zuhany alá. Váratlanul és hangosan tört rám a zokogás. Még jó, hogy nincsenek szomszédaim. Hát ez kijött. Már nem könnyebbülök meg utána, csak egy mély melankólia marad vissza. Végigkrémeztem száraz porhüvelyem. A hasam is. Az én hasam. Cipelem, jön velem mindenhova.
Este lett, fél 8. Egy betűt sem olvastam. Elfeküdtem a kanapén, s néztem ki a fejemből. Azt vettem észre, hogy már vámpírok küzdenek, és vér folyik mindenhonnan. Penge 2. Elnevettem magam. Milyen hülyeség. Bemásztam az ágyba, és sírtam tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése