... kemoterápia

 Ma volt, azt hiszen ez a hatodik. Még mindig helyettesítés van. Időben érkeztünk. Vért vettek a nővérek, majd kiültem várakozni. Ott volt a "mag", akikkel kéthetente járunk. Beszélgettünk. Átrágtuk a tüneteinket, kire mi hogyan hat. Tényleg érdekes, hogy ugyan arra a szerre mindenki másképp reagál. Az egyik csajnak ma volt az utolsó kezelése, jó lett a CT lelete, tünetmentes. Örültünk neki. És tényleg, tiszta szívből örültem. Neki melldaganata volt, tizenpár év után jött elő újra. Azt mondta nagyobb arculcsapás volt mint első alkalommal. Várakoztunk beszélgettünk. Hívott a helyettes doktornő. Ugyan az a hölgy volt, aki két héttel ezelőtt. Azt mondta jobban nézek ki mint két hete, és energikusabban jöttem be az ajtón. Nem tudom. A kollégák és barátok is ezt mondják. Két hete volt tumormarker vizsgálatom. Nem is tudtam. Meg sem néztem az eeszt-n. Van olyan érték, ami javult, van, ami rosszabb lett. Az AFP rosszabb sajnos. A CEA javult. A vastagbél romlott, de még határértéken belül van. Ezt nem értem miért rosszabb. Újra van daganatom? A mell romlott. De miért? Ott nem mutatott semmit a CT. A petefészek javult. Ezt meg én nem érzem. Szóval nem tudom. Mindegy, azt mondta a doktornő, hogy a CEA értéknek mindenképpen örüljünk. Én nem merek. Vagyis örülök de csak óvatosan. Majd a CT megmondja. Félek attól, hogy ezt a kezelést sem kaphatom, és vége.

Mert hogy találkoztam  Vele tegnap. Nagyon jó volt. Ő is akar, én is akarom Őt. Csak hát ott az a fránya betegség. Mindegy, most elutazott 5 napra, meglátjuk mit okoz a hiányom.

Szóval a kezelés úgy zajlott, ahogy eddig. Végig hányingerem volt, liftezet a gyomrom, vibrált a szemem, vert a víz. Nem volt jó.

Jött a dietetikus is. Jobb lenne, ha tudnék enni húst, a fehérje miatt. De ha nem megy, ne erőltessem. Ha a tejtermékek mennek, és a tápszert is iszom, az már jó. A túrót szeretem. Minden formában, úgyhogy nem lesz baj. A kenyeret meg kell próbálnom. Nagyban megkönnyítené azt az esetet, ha úgy kell vinnem magammal az ételt. A tápszer így is, úgy is borzasztó, hát még melegen. A túrórudi meg kenődik a papírban, nem szereti a meleget. Kellene a szendvics.

Időben hazaértem, útközben nem volt semmi szerencsére. A szteroidtól pörgök, kávét sem ittam. Főztem egy paprikás krumplit, ebédeltem, és most itt vagyok. Délután van. Örülök a tegnap estének, a CEA csökkenésének. Keresek egy filmet és pihenek.

Örül és pihen

Nyirád racing

 Ahogy korábban már írtam, egyik magányos pillanatomban nem gondolkodtam, és írtam Neki. Nagyon örült. Aznap este sokáig írogattunk. Sok közös tervünk volt, amiről vagy lemaradtunk, vagy csak én maradtam le, és elment mással. Én beköltöztem a Burokba, amiben élek, és nem engedtem be senkit. Mert nekem és mindenki másnak is így jó. Próbálom védeni az embereket magam körül, hogy ne kelljen látniuk meghalni, ugyanakkor nekem is így jó. Szeretek csendben, egyedül szenvedni. 

Igazából nem szenvedek. Vagyis nem a szó szoros értelmében. Nem vagyok elég jól ahhoz, hogy teljes életet éljek, de nem vagyok elég rosszul ahhoz, hogy beüljek a sarokba. Megrekedtem egy nem túl jó szinten. Mondjuk most, hogy már elkezdtem eszegetni, jobb. Igaz, ez csak a hangulatomra van jó hatással, a testemre nem feltétlenül. Sokszor feszül a hasam és székrekedésem van. Nem kell minden nap ennem, erre jöttem rá. Hashajtóval próbálom irányítani a székletem, de van, hogy 2 nap múlva hat csak, na, akkor borítja a terveket. :-) Ez csak egy kis kitérő volt az állapotomhoz, vissza Nyirádra.

Mikor beszéltünk, megkérdezte, hogy nem mennék-e el vele Nyirádra. Mondtam, hogy de! Szívesen! Megvette a jegyeket szombatra, s ennyiben maradtunk. Teltek múltak a napok, nem zavartuk  egymást. Minden egyes nap megbántam, hogy írtam Neki. Nem kellett volna felkavarni a múltat. Én továbbra sem vagyok teljes ember, nem hogy nő, Ő pedig egészséges férfi, nálam sokkal többet, jobbat érdemel. Aztán egyik este beszéltünk, hogy mi legyen, hogy legyen szombaton. Végül abban maradtunk, hogy ezt személyesen kell megbeszélni, így találkoztunk. Korán indulunk, hogy jó helyünk legyen. A szombat nem fontos nap (a vasárnap lesz az), így bármikor eljöhetünk, amikor úgy érzem. Meleg lesz, és tűzni fog a nap. Szék kell. Kaja kell. Víz kell. Reggel fél7-kor indulunk.

Aggódtam. Csak azért írom le, hogy értsétek milyen problémáim vannak. Már két napja nem volt székletem. A kemós hasmenést semmi nem fogja meg. Az jön. Egy rally pályán vannak toytoy vécék, köszi. És van természet is, az jobb. De vajon lesz-e időm elfudni az erdőbe? És tényleg úgy legyen közös programunk, hogy közben futkározok a bokorba fosni?! Micsoda romantika... Szóval úgy döntöttem, hogy nem eszek, és csak keveset iszok, hogy ne indoljon be az emésztésem. És így is lett.

Kicsit késett, nehezen ébred :-) Mindig szerettem, ahogy reggel ült magába zuhanva, távol a világtól, és próbál kapaszkodni a jelenbe. Aztán felébred... :-) Szóval jött, beraktuk a székemet. Magamhoz vettem a kulacsom és 2 db túrórudit. Szólt a barátja, aki már a pályán volt, hogy borult a program, később kezdenek, de már nagyon sokan vannak. Így odamentünk, leraktunk a székeinket, ezzel lefoglalva a helyünket, és átmentünk Devecserbe a piacra. Semmit nem vettünk, de nagyon jó volt. Vesz ott egyáltalán valaki valamit? Kávéfőzőt, mosógépet biztos nem ott vennék. Rukát és cipőt sem. A csetreszek jók, azt mondjuk lehet vásárolni. Még ha nem is teljes készletet... Talán biciklit is. De szekrénysort sem onnan hoznék. Mindegy, átválogattuk a kincseket. Nagyon elszaladt az idő, így rohantunk vissza a pályára. Már zajlottak az edzések. 

Végig élveztem! Mindig foglalkoztatva voltunk. Több edzőfutam volt, több kategóriában. Aztán voltak az elődöntők, a nagy nap előtt. Nagyon szeretem az autók hangját. Ahogy röfögnek, durrognak, a csikorgó kerekeket, az égett gumi szagát. Jó helyünk volt. A rajt utáni emelkedő kanyarban ért véget, majd egy rövid egyenes szakasz (itt ültünk), és újabb kanyar. Rajt után pont előttünk dölt el a kedző sorrend, ami csak ritkán változott. Kb. együtt értek elénk, és verekedtek meg a tovább haladásért. Röpködtek az autók darabjai, gumiköpeny darabok, por és apróbb nagyobb kövek. Becsuktam a szám, a szemem, és próbáltam egy résen kilesni, hogy lássam mi történik. Tiszta retek voltam. A tűző nap ellen naptejeztem, abba még jobban megült a por. Vicces volt. Mindent beborított egy vékony vörös réteg, fantasztikus volt!

Szünetben elmentünk a depóba megnézni, hogyan készítik fel az autókat a délutáni futamokra. Megkerestem a kedvenc autóm. Ennek volt a legjobb hangja. Proton márkája van, soha nem hallottam még róla. Majd utána nézek. Vettünk fényáron egy jégkrémet, próbálva túlélni a hőséget. És ott volt igazi mosdó! Vízzel! Pisiltünk, bár nem kellett, de muszáj volt :-) megmostam a kezem. Ez nagyon jó érzés volt. Az arcom nem mostam le, úgy érezem felesleges, mindenhol beborított a por. Visszamentünk a helyünkre, és tovább élveztük a délutáni programunkat.

Egyszer arra eszméltem fel, hogy fogjuk egymás kezét. Nekem természetes volt. Aztán a nagy szurkolásban elengedtük, azt sem vettem észre mikor. Mint ahogy azt sem, mikor fogtuk meg. Nem is tudom mikor lett vége a versenynek. Talán fél5-kor. Elmentünk még pisilni az erdőbe, aztán - mint ahogy mindenki más is - megindultunk a parkolóba. Szervezett volt a parkoló elhagyása, simán ment, csak időbe telt. Hulla fáradtan ültem a kocsiba (rossz hasonlat). Szomjas voltam és éhes, a lábaim gyengék, álmos voltam, és nagyon koszos. Hazafelé beszélgettünk és hallgattunk, de nem volt kínos csend. Kérdezte, elmegyünk-e vacsizni. Mondtam, hogy ma ne, bármikor máskor jó de nagyon elfáradtam, ő pedig reggel hajnalban kel, neki is jobb így. Ebben maradtunk.

Itthon az első dolgom volt, hogy beálljak a zuhany alá. Rengeteg koszt mostam le magamról. Utána ettem, majd elintéztem a telefonjaimat. Fantasztikus nap volt!

Este még írt, hogy jól érezte magát, és jó érzés volt neki fogni a kezem. Nem tudja most mi van közöttünk. Én sem. Majd meglátjuk mi lesz. Most egy darabig nem találkozunk, mert megy Finnországba a barátaival, utána én megyek nyaralni, s vége is a nyárnak. Az életemnek meg nem tudjuk mikor. 

És a nap fotói:

Ilyen koszos voltam:

És hát ez vagyok én. Vékonyan, soványan, a lufi tetején a sérvemmel - mint a tejszínhab tetején a cseresznye:

A pályáról néhány kép, majdnem az egészet be tudtuk látni, tehát ez a Vörös katlan:

 

Nyitott hátú póló

 Amikor a lufira már nem jöttek rá a ruháim, kellett vennem nagyobb pólókat. Négy darabot vettem. Nem érzem bennük jól magam, sohasem szerettem azokat a ruhákat, amelyek "mozognak" körülöttem. Lógnak, lebegnek. Mindig a testhez símuló ruhákban éreztem jól magam, nem akadályozott a mozgásba, nem kellett húzkodnom magamon, nem akadt el stb. Csak hát próbáltam elrejteni a lufit. Most már akkora, hogy ez kivitelezhetetlen. És mivel mindenki azt hiszi kisbabát várok, ezért már rejtegetnem sem kell. Egyedül a titkom, az információt rejtem el. Hogy haldoklom.

Az egyik póló színét nagyon szeretem, viszont eléggé nyitott a háta, és az nem tetszett. Ezért horgoltam egy pillangót, és rávarrtam. Egész jó lett, hordható:

Túró gombóc party

 Régen tartottam már összejövetelt magamnál. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy nagyon pici a lakás. Csak pár embert tudok egyszerre meghívni, és akkor is csak úgy férünk el, ha mindenki elül a seggén. :-) Másik oka, hogy nem ehettem, így meg minek. De most, hogy a dietetikusommal ilyen ügyesen küzdünk, eljött a pillanat, hogy meghívjam a barátaimat. Mivel már több étteremben is ettem túró gombócot, és átment a rendszeren, így úgy döntöttem, tartok egy túró gombóc partyt. Én mindig úgy sütöttem a gombócot, édes tejfölben, de most hagyományos, "főzős" gombócot akartam készíteni. Gondoltam keresek gyorsan egy receptet. Megdöbbentett, hogy hányféle képpen el lehet készíteni ezt az egyszerű ételt. Azt viszonylag hamar eldöntöttem, hogy a tojás fehérjét és sárgáját szétválasztom, és a fehérjét habbá verve keverem hozzá, mert így még puhább lesz a gombóc. De arra nem kaptam egyértelmű választ, hogy mennyi túróhoz mennyi tojás kell. 

Végül én így készítettem:

Fél kg túrót villával áttörtem. Kevertem hozzá 3 evőkanál búzadarát, sót, 3 tojás sárgáját, és kb. 2-3 dkg vajat. A 3 tojás fehérjét felvertem habnak, és több részletben hozzákevertem a masszához. Körülbelül 1 órát állni hagytam a hűtőben. Ez idő alatt megpirítottam zsemlemorzsát kis oliva olajban. Fél liter tejfölben elkevertem 5 csapott evőkanál cukrot. Felforraltam a sós vizet, mikor lobogott, vizes kézzel gombócokat formáltam a masszából, és beledobáltam. Körülbelül 10 percig főztem, ekkor már mindegyik a víz tetején pörgött. Megforgattam a zsemlemorzsában. A maradék zsemlemorzsát összekevertem porcukorral. Ezzel megszórtam a tányér alját, kis ágyat készítve a gombócoknak. Ráhelyeztem a gombikat, megszórtam fahéjjal. Mindenki maga döntötte el, hogy kér-e rá cukros tejfölt. Mindenki kért. Minden elfogyott. De olyan gyorsan, hogy elfelejtettem normális képet készíteni. :-) Ettől a mennyiségtől 5 fő lakott jól.

Nagyon jól éreztem magam, köszönöm, hogy eljöttetek!

Nyugalom

 Azt olvastam valahol, hogy mikor egy ember haldoklik, nyugalomra vágyik. Érthető. Bezárkózik, sokat van egyedül, elmélyed gondolataiba. Én is valahol itt tartok. Élek a kis burokban, amit kialakítottam magam körül. Néha kitekintek, és látom, hogy mennyire gyors a világ, amivel én már nem tudom tartani a tempót. Szinte hihetetlen, hogy valaha tudtam. Én is pörögtem, jöttem-mentem, alig voltam itthon, sportoltam, tanultam, dolgoztam, csavarogtam, nevettem, és jól éreztem magam. Már nem is emlékszem arra az életre. Olyan sokminden történt azóta. 2,5 év. Két és fél éve élek a testem börtönében.

Nyugalomra vágyom. Az életem egyszerű. Hétköznap korán kelek, a kávé mellé olvasok, horgolok, nyomkodom a tévét. Híreket már nem olvasok. Nem érdekel mi történik a nagyvilágban, nincs rám hatással. Úgyis hamarosan meghalok, szóval nekem mindegy hány forint az euro. Elmegyek dolgozni. Ez a nap legjobb része. Találkozom a kollégákkal, beszélgetünk, dolgozunk. Nekik van életük. Vannak terveik. Nyaralni mennek, mesélnek merre járnak, mit láttak. Majd hazamegyek. Matatok otthon. Elindítom a mosógépet, vagy lehajtom az éppen megszáradt ruhákat, esetleg átugrom a boltba. Olvasok, horgolok, nyomkodom a tévét. Sokáig ébren vagyok. Majd felveszem a magzatpózt a jobb oldalamra feküdve a kanapén, és valamikor elnyom az álom. Felébredek, átcsoszogok a hálóba, s alszom. Korán ébredek. Szabály, hogy 4 óra előtt nem kelek fel. Utána már szabad. És akkor kezdődik minden előről. Kávé, könyv, horgolás, tévé.... A hétvége kicsit más. Szombaton mosok, vasalok, kocsit mosok, boltba megyek. Délután strand, könyv. Vasárnap családlátogatás. Elkezdtem kitakarítani a lakásom. Minden szombaton egy helyiség. Csak szépen, nyugodtan, sorban. Olyan, mintha fészket építenék, készülök arra az időre, mikor haza kell költöznöm, mert legyengülök, és nem tudom ellátni magam. Remélem előtte meghalok. A szekrények üresek. Mindenem elosztogattam. A ruháim, konyhafelszerelést, szinte mindent. Sokmindent kidobáltam, mert minek. Délután vagy megyek valahova, vagy nem. Változó. Ha otthon maradok, akkor könyv, horgolás, tévé. És az a durva, hogy általában nem is vágyom többre. Gondolom azért, mert nem vagyok rá alkalmas. Hihetetlen, mennyit futottam, mennyit csavarogtam, csak aludni jártam haza. És zuhanyozni. 

Próbálok nem gonolni arra, hogy mi lenne ha... Teljesen felesleges, mert nincs ha, csak betegség van. Az egyik elgyengült és magányos pillanatomban írtam Neki. Nagyon örült. Sokáig írogattunk, másnap találkoztunk. Elmesélte mennyi minden történt vele. Milyen sok helyen járt, és hova megy még a nyáron. Rengeteg terv, rengeteg élmény. Nélkülem. Ahogy beszélgettünk, egyre inkább rájöttem, hogy kár volt találkozni. A korlátaim magammal cipelem. Továbbra sem tudok vele menni, nem bírom a tempóját. Nem tudok sokáig talpon maradni, étteremben ebédelni, fürdőzni, kacagva felszaladni egy dombra, szeretkezni. Nincs életem. Nem tudtam mit mesélni, velem semmi sem történt. És nem is fog. Hiányzik. Ő is, és az, ahogyan élhetnénk együtt. Szinte minden hétvégén elutaztunk. Imádtam ezt az életmódot. Ő is nagyon mozgékony és csavargós és én is. Jók voltunk együtt. Jók lehettünk volna együtt....

Már nem keresem senki társaságát. Bezárkóztam. Ha valaki keres, válaszolok, beszélek vele. De nekem jó így. Csak így jó, mert különben szembesülök azzal, hogy az élet szép, és sokminden történik a nagyvilágban, de én már nem vagyok a részese. Kimaradok, lemaradok. Nincs életem.

Semmi értelme az egésznek

... kemoterápia

 Szokás szerint ideges voltam. Kikészítettem az asztalra a hányáscsillapítókat, és a dietetikus papírját. Erre összeírtam mit ettem, és mit szeretnék kipróbálni. Odaraktam a kulacsom is.

Keveset aludtam, de már megszoktam. Időben ébredtem, picit tévéztem, ettem pár szelet felvágottat és ittam egy kávét. Elkészítettem a szörpöm, a gyógyszereket beraktam a táskámba, vittem magammal egy túrórudit és egy tejszeletet. Az úton szerencsére most sem volt semmi, fél 8-ra felértünk. A nővérek levették a vért, orvosra vártunk. Az enyém sajnos szabin van, összesen 1 db orvos dolgozott. Nem panaszkodom, nagyon alapos volt, átnézte az összes papíromat, kikérdezett, meg is vizsgált. A vörösvérsejtjeim rendben vannak, nem kell többet szúrnom, és köztes vérvételre sem kell mennem. Elég a 2 hét múlva kezelés előtti vérvétel.

Jó későn kötötték be az infúziót. Nyomasztott, hogy Keresztapuék meg kint várnak a kocsiban, de nem tudtam mit tenni, írtam nekik. Aztán mégsem végeztem sokkal később, mert elég magas cseppszámon folyt belém a cucc. Végig küzdöttem a hányingerrel. Igyekeztem elterelni a gondolataimat, de nem ment. Próbáltam olvasni, de vibráltak a szemeim. Szóval csak becsuktam a szemem és nyeltem. 

Jött a dietetikus. Nagyon aranyos és kedves volt, mint mindig. Azt mondta örül, hogy ilyen jól haladok. És láttam rajta, hogy úgy is gondolja, nem csak mondja. Kérdéslistámon a rizs volt, azt nem ehetek. Tésztát igen, de inkább szószos tésztaként, bolonyait még ne, de mondjuk levesbe mehet, krumplis tészta, túrós, sajtos-tejfölös, ilyenek. Máj is mehet, de nem ehetek libamáj steak-et, mert túl zsíros. Pedig nagyon ráizgultam. :-) De töltelékbe tehetek, levesbetétbe is. Kenyeret is megpróbálhatok enni, héja nélkül, vajjal, parizerrel. Mellé mondjuk kefírt vagy tápszert, és sok sok sok sok vizet kell továbbra is innom.

Érzem, hogy nagyon lassú az emésztésem. Nem akad el szerencsére semmi, nem okoz fájdalmat, görcsöt, de nagyon lassan megy végig a tápcsatornán. Pedig nem eszek sokat, és igyekszem sokat inni. Mégis. Ma is hányingerem van (gondolom még a tegnapi gyors kemó), nem eszek, csak tápszert ittam. Nem is vagyok éhes. Na, majd meglátjuk.

Még egy kezelés, aztán CT!

Jelenlegi állapotom

 Továbbra sem alszom jól, már meg sem próbálom. Jelenleg 6-7 óra elég. Este olvasok vagy horgolok ameddig csak tudok. Utána felveszem a tévénézős pózt. Ez egy magzatpóz a jobb oldalamra gömbölyödve. Addig nézek ki a fejemből, amíg tudok, aztán elalszom. Mikor megébredek, becsoszogok a hálóba, és ott alszom tovább. Hajnali 4 óránál előbb tilos felkelnem. Utána már szabad. Főzök egy kávét, benyomom a tévét, és ott folytatom, ahol este abba hagytam. Könyv vagy fonal.

Az étvágyam elég jó. Egyre többet tudok enni, egyre jobb ételeket, és talán már nem is félek annyira. Reggelire mindig megiszok egy 2 dl-es tápszert. Nyomok mellé egy túrórudit - általában. Ebédre igyekszem főtt ételt enni, ha nincs, akkor krinolint vagy virslit főzök. Vacsorára általában valamilyen felvágottat eszek. Közben igyekszem tényleg sokat inni. Nagyjából megvan a 2 liter. Az evéstől több az erőm. A pénzügy a második emeleten van. Eddig úgy mentem fel, hogy az utolsó pihenőnél kilihegtem magam, aztán még egy nagy levegővel felértem. Az ajtó előtt még pihentem, lihegtem egyet, hogy meg tudjak szólalni, ha bemegyek. Na, most mindez egy szuszra megy, pihenő nélkül, és beszélni is tudok. Ezzel mérem az energiám. Vasárnap szoktam meglátogatni a családot. Eddig úgy volt, hogy meglocsoltam a virágokat, valamit arréb toltam, kiültem a lépcsőre kutyát símogatni, s bejöttem. Leszomorodtam egy székre, és vártam a semmit ebédre. Borzasztó visszagondolni is. :-( Ma korán hazamentem. Meglocsoltam a virágokat, kicsit átrendeztem őket, mert a tavaszi átültetés után nem mindegyik érzi jól magát a helyén. Az egyiket átkaróztam. A beépített szekrényt (a szoba belmagasságának a feléig ér, tetején konyhapult) kitakarítottam, raktam rá díszeket, terítőt, egy orchideát (ami túlélte a pajzstetüt, a permetezést és a karantént is, de még mindig egyedül kell lennie). Kiporszívóztam az ülőgarnitúrát, majd lepókhálóztam és felporszívóztam. Utána kimentem az udvarra, megnyestem egy nagy kaktuszom, megfésültem a kutyát, és a téli fekhelyéről kidobáltam mindent. Jövő héten fertőtlenítjük, és berendezzük neki a következő télre (nem tudom hol/hogy leszek akkor). Majd bevertem egy tányér paprikáskrumplit. Lementem Keresztanyámhoz, ott ettem tiramishut. Aztán két boltban is voltam, úgy jöttem haza. És mindezek után nem aludtam, elfáradtam, de nem vagyok kimerült. Nem akarom ezt mondani, és nem akarok senkinek rosszat meg haragot hordozni magamban, de rohadjon meg az az orvos, aki januárban azt mondta, hogy többet ne egyek, és 8 dl víz elég. Fél évgi éheztem! Fél évig!

Egyébként tegnap volt a nagy túrósgombóc teszt. A Gulyás Csárdában voltam. Azért írom le, mert ez az egyik kedvenc helyem. Vele vadast enni jártunk ide, istenien készítik! Az étlapjuk nagyon széles. Köretek között még mindig szerepel petrezselymes burgonya, burgonyapüré, vagy sima főtt burgona. A legtöbb étteremben már csak rizs, hasáb, esetleg burgonyakrokett van. Szóval ide mentem gombócozni. Áfonyaöntettel kínálták, de kaptam helyette tejfölt és porcukrot. A villateszten hamar átment, puha volt a gombóc. Én kicsit édesebben ettem volna itthon, de most nem ezen volt a hangsúly. Amire nem figyeltem, és aggódtam rajta, hogy raktak bele reszelt citromhéjat. Azt ugye nehéz kikerülni. Mindegy, kicsit széttrancsíroztam, amit tudtam kiszedtem, aztán lesz ami lesz alapon megettem. Nagyon boldogan, jó hangulatban sétáltam vissza a kocsihoz. Vagyis még előtte a partra.

Egy pár napja kikísérleteztem egy technikát, hogy mivel kerülhetem el a szorulást, mert ezek az új ételek még nagyon furcsák az emésztőrendszeremnek, és sok időbe telik nekik megtenni az utat. Szóval minden este veszek be egy fél hashajtót. Csak egy felet. Ettől reggel van székletem. Nem hasmenés, rendes széklet. 

Összességében most jól vagyok. A hangulatom jó, az idegeim kisimultak, türelmem is van, és több az erőm is. Tudom, hogy az étel nem gyógyír a betegségemre. De a lelkem gyógyítja.

Szerdán megyek a következő kezelésre, a következő egyeztetésre a dietetikussal. Kérdésem a rizs, a tészta és a máj lesz. 

Meglátjuk

Jegesmedve a halacskájával

 Az egyik kollégám mondta, hogy odavan a jegesmedvékért. Eszembe jutott, hogy korábban horgoltam jegesmedvét, jó kövér volt, vastag sál a nyakában, és köldöke is volt :-) Gondoltam, ha már mindennel végeztem, ami "kötelező", elkészítem neki. És el is jött a nap, mikor ráértem. Elkezdtem keresni a mintát, mert a blogomra úgy tettem fel, hogy kép alapján készült (mint annyi minden), de hátha találok hozzá leírást. Na de annyi, de annyi jópofa jegesmedve van fent, hogy eldöntöttem, kipróbálok valami újat. És elkészült :-) Szintén minta nélkül, kép alapján. A pántos nadrágja fogott meg leginkább. Mikor készen lett, nézegettem, és úgy éreztem, hogy valami hiányzik róla. Nem elég.... cuki vagy mi. Napokig ücsörgött mellettem, nézegettem, hogy mit csináljak még vele, mivel egészítsem ki. Végül nem sokat tettem hozzá, húztam neki szemöldököt, ettől valahogy személyesebb lett, készítettem farkincát, és egy halacskát is horgoltam neki, amit cipelhet magával. Így lett tökéletes :-)

Pépes étrend _ Darálthússal rakott krumpli

 Nagyon sokat szörföltem Pinteresten, ott találtam egy egyszerű receptet, amit saját kútfőből készítettem el az alábbiak szerint:

Héjában megfőztem 2 db krumplit (ezt 4 napig eszem). Az egyiket felkarikáztam a hőálló jénaim aljába. Majd 25 dkg darált pulykát összekevertem 2 kis szelet vízben ázott és kinyomkodott kenyérrel, 1 db tojással, sóval, borssal, pirospaprikával. Ezt rákentem a krumplira. A tetejére karikáztam a másik krumplit, majd tejföllel jól megkentem. Beborítottam alufóliával, majd olyan 170 fokon megsütöttem. Az utolsó 10 percben levettem róla a fóliát és pirítottam, de nem akartam nagyon kérgesre sütni. 

Finom lett. Ez szerintem már súrolja a pépes étrend leges legfelső határát. Meglátjuk, hogy átmegy-e. Ha igen, az csúcsszuper!

Pilóta méhecske

 Kép után készült a Pilóta méhecske, a dietetikusomat szeretném meglepni vele.

Nagyon élvezetes volt készíteni, figyelni, hogyan alakul át méhecskéből igazi menő pilótává. Van neki pici szárnyacskája, hosszú sálja, pilóta pakája és szemüvege is. Igazán menő lett!

Az a bizonyos Budmil póló

 Véletlenül láttam meg az egyik üzletben, ahova járok vásárolni. Csak oda járok vásárolni. Először csak megakadt rajta a szemem. Hogy őszinte legyek, az a bajom ezzel a márkával, hogy túl van méretezve. Nekem sokszor az XS-es méret is nagy volt. A minőségéről nem nagyon tudok nyilatkozni, mert pont ezért nem vettem sosem Budmil termékeket. Viszont Ő nagyon szerette. Rendszeresen megfordultunk üzleteikben, online is rendelt áruházi átvétellel. A téli kabátom véletlenül vettem náluk, utolsó darab volt és minőség hibás is (nem minden varrás volt befejezve), ezért nagyon leakciózták. Szerettem. Jól viselte a mosást is, aminek kimondottan örültem. 

Na de vissza a pólóhoz. 

Befészkalta magát a tudatomba. Tetszett a szabása, a visszafogott minta, a szolid márkajelzés. Mikor bementem az üzletbe, mindig el kellett mennem mellette, mert ott volt a bejáratnál. Ránéztem, tudatosult bennem, hogy még megvan, és mentem is tovább. Többet nem gondoltam rá. Nem tudom mióta játszom ezt a játékot.

Aztán a héten minden megváltozott. Bementem, és nem volt ott. Megálltam. Odamentem az akasztóhoz, átlapoztam az ott lógó pólókat. Megvan. Huh! Csak hátrébb került. Leakasztottam. S-es méret, beleférne a pocakom. Nagyon jó anyaga van. Nem túl vékony, de van tartása és nagyon rugalmas. 6000 Ft. Na neeeeem! Ennyi pénzt én már nem adok ki ruhára. Minek? Tartós tejet sem veszek, és vastag könyvbe sem keztek bele (most is háromkötetest olvasok). A hatezer forint nem sok pénz egy pólóra. Ha hosszú távon tervezünk. Ha nem gonolunk arra, hogy ezen a nyáron hordom csak, de nem is biztos, hogy egész nyáron, mert hát ki tudja mikor halok meg? Lehet, hogy csak egyszer lesz alkalmam viselni, s meghalok. Utána mi lesz a drága pólóval?! Visszaakasztottam. Legelőre. Mentem tovább, igyekeztem elfelejteni. 

Tegnap strandoltam. Két pólóm van, ami jó rövidnadrághoz, de mind a kettő szép, és nem akartam strandra felvenni. Magamra nyúztam egy pólót, amit még fallabdára kaptam az egyik barátnőmtől. Még rámjön, de teljesen passzol a hasamra. Nem érdekelt. Idegeneknek nem magyarázkodom. Főleg strandon nem, ott mindenki úgy néz ki, ahogy akar. Ilyenkor magamra öltöm a kismama maszkomat, így kevésbé kellemetlen a hatalmas lufi. A női mosdóban előre engedtek a sorban, hátha nem bírom már sokáig tartani. A fagyis pedig ingyen rolettit akart adni, mert kisbabát várok. Udvariasan hárítok, jól vagyok, köszönöm. Sajnos rolettit nem ehetek, de nagyon kedves!

Szarrá izzadtam magam. Mikor hazaértem minden ruha ment a mosógépbe. Zuhanyzás után, mikor tisztán, illatosan ücsörögtem a kanapén, eszembe jutott a Budmil póló. Milyen jó lenne az az eper színű térdnacimhoz, ami még varrás alatt van derékbővítés miatt. 

Reggel lemostam a kocsit, s bementem a boltba. Megfogtam a pólót, vettem virslit és túrórudit, fizettem. Egyik kezemben bevásárlószatyor, másikban a póló. Az arcomon folyt a könny. 

Mindez egy póló miatt

Pépes étrend _ töltelék

 Nagyon egyszerű tölteléket készítettem. 2 szelet szikkadt kenyérnek levágtam a héját, majd beáztattam vízbe. (Kár, hogy nem lehet 2 szelet kenyeret venni a boltba. Mit csinálok a többivel?) Kinyomkodtam, hozzákevertem 1 db tojást, sót, borsot, zöldségzöldjét. Kis póréhagymát vízben megpároltam. Mire megpuhult, elpárolgott a víz, ezt belekevertem. A kis hőálló tálam alját kikentem vajjal, és beleraktam az apró pogácsát. Akkora lett, mint egy hamburgerpogácsa. Nem pirítottam meg, nem szárítottam ki, addig sütöttem, míg éppen meg nem sült. Legközelebb rakok bele reszelt sajtot, és ha elég bátor leszek hozzá, akkor egy kis csirkemájat is.

...kemoterápia

 Szerdán voltam. Szinte semmit nem aludtam. Az utóbbi időben nagyon rosszul alszom. Nincs különösebb oka, egyszerűen nem vagyok álmos. Gondoltam majd kezelés közben bóbiskolok, de azért elraktam a könyvem is.

Főztem egy fél krinolint, hogy legyen valami a gyomromban. Nem voltam éhes, de megettem. Eltettem egy túróridit is, és szörpit a kulacsomba. 

Időben indultunk. Nem volt foralom, biztos azért, mert már nincs iskola, így fél 8ra fel is értünk. Bementem. Nem a szúrós nővér, hanem a saját nővérem vett vért. Nem is éreztem, vártam azt az égető fájdalmat, amikor felcsúszik a vénában a tű, de nem jött. Sajnos a vákum összeszívta az eret, így úgy kellett megfejni, de elég lett az elemzéshez. 

Óriási szerencsém volt. Másodiknak hívott be az orvosom. Volt két tanuló doktornő is vele, elmondtam mi volt az elmúlt két hétben. Nem volt fájdalmam, nem szedtem fájdalomcsillapítót. Lázas sem voltam. Nem dagad a lábam. És elkezdtem eszegetni. Nagyon jól telt ez a két hét. Kiírta a kezelést. Megkérte a CT időpontot, augusztus 8. Jövő héten vérvétel, akkor még lesz, úgyhogy találkozzunk, utána szabadságra megy. Tehát két hét múlva még lesz egy kezelés, aztán CT. 

Utánam még egy beteget behívott, aztán elment az áram. Negyed 12-kor tudta folytatni, én fél 12-re, szokás szerint végeztem. Óriási szerencse, hogy nem kellett a családnak olyan sokáig ülni a kocsiban. 

A kezelés jól ment. Émelyegtem, de nem liftezett annyira a gyomrom, szerintem az étel miatt. Nem tudtam aludni, olvastam. Aztán jött a dietetikus. Lemondtam miket ettem: túrórudi nagy mennyiségben, virsli, felvágott, krinolin, valamint Kinder tejszelet, amiben van egy vékony réteg piskóta. Nem okoztak problémát. Igyekeztem sokat inni. A tápszer viszont nem ment. Amivel folytatom az étkezés bővítését: töltelék, fasírozott, palacsinta, piskóta. És! Minden nap meg kell innom egy tápszert is. Nagyon nehéz. Az ételtől és a tápszertől is jóllakom. A kettő együtt nem megy. De meg kell próbálnom. Ráadásul ha sokat iszom, azzal is jóllakom. Na mindegy. Most ez tölti ki a napom, hogy mit eszek és mit iszok...  és mennyit.

Szóval fél 12-kor végeztem, irány haza. Ilyenkor el szoktam aludni, de most nem ment. Átmentem a boltba bevásárolni, s főztem. Készítettem tölteléket krumplipürével. Finom volt. 

Következő éjjel sem aludtam. Továbbra sem tudom mi az oka

Pépes étrend _ csőben sült virsli

 Virsli, virsli, virsli... attól tartok, hogy meg fogom utálni. Na mindegy, ezt a pár napot még kibírom, szerdán úgyis beszélek a dietetikussal, s bővítek tovább.

Mivel már nem tudom, hogy hogyan egyek virslit, ezért folyamatosan recepteket bújok. Végül eszembe jutott, hogy csőben bármit meg lehet sütni, akkor a virslit miért ne lehetne? Kipróbáltam, és jó lett!

3 db virslit mefőztem, felkarikáztam, és egy kivajazott hőálló tál aljában elrendezgettem őket. 1,5 dl tejet elkevertem 1 tojással, 2 ek liszttel, sóval, borssal, kevertem hozzá egy kis reszelt sajtot, és ráöntöttem. 160 fokon addig sütöttem, míg elkezdett rózsaszín színt kapni a teteje. Langyosan kóstoltam meg, ízlett. A maradékot két részre osztottam, két nap lett az ebédem. (Azért a csőben sült karfiol finomabb :-))

A hőálló tálat Keresztanyutól kaptam. Ő nem használja, mert nagyon pici. Nekem meg pont tökéletes, egyszemélyre kétnapra tudok benne sütni. Köszönöm!