Elköltöztem

 Zaklatott hétvége volt, eseménydús, volt jó is, rossz is, sokminden.

Pénteken kezdtük. Egy hétig pakoltam, dobozokba, zsákokba; a kislakásban mindenhol motyó volt, semmit nem találtam, mindent kerülgettem, borzasztó volt ott élni. Mióta tudtam, hogy egy sokkal jobb helyre költözöm, egyébként is, de most így még inkább. Ő felajánlotta, hogy az autójával vigyünk át pénteken amit tudunk, hogy kevesebb legyen szombatra, amiért fizetek. Jött is, körülnézett, s annyit mondott: - ez mind befér egy körbe. Meglepődtem. És tényleg befért. Amit egy hétig pakoltam, az "életem" nagy része befért egy autóba. Hihetetlen. 

Felcuccoltunk az új lakásba, és el is pakoltam mindent. Ő pedig javította a lógó, akadó ajtókat, leszakadt redőnyt. Elfáradtunk. Főztem egy zacskós sajtos tésztát, azt ebédeltünk. Érdekes volt, hogy nem okozott godot az új konyha, nem éreztem idegennek magam benne. 

Aztán összeraktunk még egy kört a kislakásba, azt is átvittük. Nagyjából azt is elraktam. Nagyon, nagyon fáradtak voltunk. Nála aludtunk, mert nálam egyik lakásban sem tudtunk. Vacsiztunk, filmeztünk, aludtunk is, nem is. Talán a fáradtság volt az oka, nem tudom. Pár órát azért sikerült. Reggel magamba diktáltam 2 kávét, s mentem a kislakásba. Átnéztem mindent, összeraktam még amit kell, s vártam a fuvarost. Megjöttek. Anyu és Keresztanyu is segített pakolni, így gyorsabban ment. Unokatesóm és barátnője is segítettek. Ők maradtak a kislakásba felmosni, mi mentünk tovább. Elkezdett szakadni az eső, így kellett egy kicsit várni - az idő pénz. De nem volt mit tenni. Végül hamar felvittek mindent. Anyu és Keresztanyu elmentek haza a fuvarossal a használaton kívüli bútorokkal. Én maradtam elpakolni. Hívtam őt, ha akar, jöhet. Hozott ebédet, ettünk. Aztán elment. Később visszajött. Filmeztünk, pihentünk, még megigazított ezt-azt. Én is elraktam még pár dolgot. Már szinte semmi sincs elől, de kell vennem tárolórekeszeket. Túl sok a nyitott szekrény, könyves, magasan is van, én nem fogok ott tartani semmit, valahogy le kell zárni őket. 

Volt egy nagyon jó dolog szombaton. Teleengedtem a kádat forró vízzel, s elmerültem a habokba. A hasamtól nehezen mozgok, nincs hasizmom, szóval kicsit nehéz volt forgolódni a kádba, de nagyon élveztem. A forróvíz tényleg forró, süt, így szeretem. Aztán mint a hanyattesett katicabogár, úgy vergődtem, mikor ki akartam szállni a kádból. Nehéz. Mindegy, ez van, megérte. És valahogy sokkal tisztábbnak éreztem magam fürdés után, minnt zuhany után. Kellett nagyon.

Miután kimásztam a kádból, hívott, hogy megérzekett. A kapukódunk nem jó, a kaputelefon nem működik, azért ledobtam neki az erkélyről a kulcsot. A ház előtt van egy fa... Nem részletezem, nem lett meg. Ez vagyok én :-) Így már csak egy kulcsom van. Magyarázzam meg a tulajdonosnak, hogy hogyan hagytam el az egyik kulcscsomót az első napomon. :-)

Vasárnap reggel hazament, elment a másik lányhoz. Az egész nap rámszakadt. Elmentem még bolta, főztem, mostam, kicsit feltakarítottam, ebédeltem, filmeztem... nem találtam fel magam. Nem jó ez így.

Az új lakással szeretnék új életet is kezdteni/élni. Ez nem fér bele.

Szóval, fel a fejjel!

A sorsomat én alakítom a saját döntéseimmel. Dönthetek rosszul is, nincs ezzel baj. De igyekszem ügyes lenni

Otthon

 Nekem a mandarin illata az otthon illata... hangzik el a nagysikerű reklámban. Hát, nekem nem. 

Soha, sehol nem éreztem magam otthon. Vidéken nem szerettem élni, nem ért elég inger, pörgős voltam, többet, jobbat akartam. Nem kapálni... és ezt most nem azért mondom. Számomra az nem volt olyan hasznos időtöltés, mint egy jó könyv, beszélgetés barátokkal, ismerkedés új emberekkel, színház, egyéb programok. Aztán éltem mindenhol. Hol egyedül, hol valakivel, de soha, sehol nem éreztem azt, hogy megjöttem.

Azt mondják, ott az otthon, ahol a szív. Talán ez az oka annak, hogy soha nem volt otthonom. Sokszor voltam szerelmes, most is az vagyok, de nem tartoztam/tartozom senkihez. Mindig maganak kellett megállni a két lábamon, mert hamar kiderült, hogy nem számít(hat)ok a másiknak(ra). De ez is az én hibám, én választottam őket. Pont őket.  Minden lakás csak egy hely volt, ahova aludni jártam, és mindent elkövettem, hogy ne kelljen otthon lennem. Volt, hogy inkább túlóráztam, dolgoztam, nem akartam hazamenni, volt, hogy másnál/másoknál aludtam, és volt, hogy annyi programot szerveztem, hogy csak aludni menjek haza. 

Fárasztó ez az élet. 

Mikor ebbe a lakásba beléptem, az volt az első érzésem, hogy megjöttem. Otthonos, barátságos, szép. És nem tudom miért, de azt várom, hogy a hálószobában a szél fújja a függönyt, ami hozzáér az ágyamhoz. Tudom, beteg egy gondolat, és nem is tudom miért van. Készen állok a költözésre. Mindent összeraktam. Most meg a régi lakásba nem akarok már hazamenni, sötét, pici, nyomasztó. Az új meg ugye üres. 

Úgy érzem magam, mint egy hajótörött. A semmi is elég. Mindig az az elég, ami van. Nem vágyom többre. Sehova nem tartozom, sodródom kilátástalanul. 

És hát ugye a szív. Hol is a szívem? Hát, miután annyiszor megaláztak már (nem csak most, hanem az egész életem folyamán), talán nincs is. Az én hibám, mert hagytam/hagyom. 15 évig éltem a férjemmel. Szerettem. Így visszatekintve nem volt egy elsöprő, marcangoló szerelem. Volt. Ennyi. Aztán elmúlt. 

Azután soha, senkinek nem voltam az első, az egyetlen. Egy voltam a többi közt, vagy egy a sok közül. De ez is az én hibám, mert hagytam.

És most is hagyom. 

Nem mondja meg neki, hogy létezem, az igazat, az őszintét, mert elveszíti azt a lányt. És azt nem akarja. Ő az első, én a második. Nem fog választani sosem. A döntés az enyém. Vagy elsétálok, vagy csinálom így tovább.

Azt mondta egy jóbarátom, hogy akkor engedtük el a haragot, amikor ki tudjuk mondani, hogy leszarom.

És most, ma, körülbelül 19.00 óra körül keztem el érezni, hogy oszlik a feszültség, és átveszi helyét a leszarom érzés. 

Valahogy, valahol majd eltöltöm az időt szombatig. Beköltözök. Meglátjuk hogy leszek. 

És leszarom.

Nem tudom, meddig élek, és hogyan, milyen minőségben tudok élni, de elég volt a megaláztatásból. Volt egy olyan gondolatom, hogy megkeresem azt az embert, akinek az első, az egyetlen leszek. Csak létezik ilyen férfi. De ... ehhez már késő. Beteg vagyok, torz vagyok, gnóm vagyok. És időm sincs.

Egy dolgot tehetek már csak.

Leszarom

Kész

 Mindent összecsomagoltam. Mindent. Még két doboz lesz, az egyik a konyhai mindennapos használati cikkeknek, a másik ugyan ez a fürdőszobával. Plusz a virágok. Nagyon jól haladtam tegnap. Az új lakást Anyuék kitakarították, így minden készen áll a péntek-szombati költözéshez.

A hasam továbbra is fáj, feszül. Sajnos jön vissza. 2 kilóval vagyok nehezebb, szóval az kb 2 liter víz. Szerintem a hasüregben és a leszívott cisztában is van. Szerdán megyek ultrahangra, meglátjuk mit mond a főorvos. Én örülnék, ha megint szívna le. Olyan jó volt az a pici pocak. Szinte el is felejtettem, hogy van. Könnyedén mozogtam, nem feszült, simán elértem a lábujjaim, könnyen öltöztem. És most megint kezdődik az egész előről. Nem tudom miért. Talán azért, mert most nem szedem a gyógyszert. Hétfőn folytatódik a kúra. Felkészültem a talpfájdalomra. Most az is olyan jó. Olyan könnyen húzok cipőt, simán járok, nem fáj sehol. Aki nem élt még át ilyent, nem is gondolná milyen rossza. A vérképem az orvosom szerint rendben van. Szóval akkor hétfőn folytatódik.

Nagyon fáradt vagyok, szükségem van szabira. Pihenni szeretnék. 

Tegnap nem találkoztunk. A másik lánnyal volt randija. Nem számíthatok rá. Eléggé magamra hagyott a költözésben. Azt mondta összeszedi magát, és elmondja a másik lánynak az igazat. Szerintem nem teszi meg, mert fél, hogy a lány elhagyná. Azt mondta, nehezen szerezte meg, nem akarja elkótyavetyélni. Mindegy. Időt kért. Kapott. Úgy döntöttem, vasárnap a határidő. Döntenie kell. Ha nem dönt, és hagyja, hogy elsétáljak, az is egy döntés. Meglátjuk hogy alakul.

Nyugalomra vágyom

Nem vagyok jól

 Vasárnap óta fáj a jobb oldalam, de már a hasam is. Feszít, szorít, hányingerem van. Nem tudom mi az oka. Persze, az, hogy beteg vagyok. Bármi fájhat bármiért. Reméltem, hogy majd elmúlik, de egyelőre nem. És mintha jönne vissza a hasam is. Nem tudom...

Tegnap voltam vérvételen. Jó szar a vérképem, szokás szerint. Átküldtem az orvosomnak, majd mond rá valamit. 

Haladok a pakolással, tegnap éjjel is pakoltam. Utána szétizzadtam magam, tényleg bújkál bennem valami. Nem vagyok lázas, 37,7 körül megáll. De nem vagyok jól. Fáradt és nyúzott vagyok, pontosan nem tudom, hogy miért. Gondolom minden egyszerre, azért. Tegnap átvettem a kulcsokat. Ma megyünk takarítani. Remélem végzünk. Holnap nem érek rá. Pénteken délután cuccolunk már, és befejezem még a csomagolást. Szombat fuvaros. Jajj, remélem simán megy majd minden. 

Tiszta ideg vagyok

Fáradt vagyok

 Megint meg kellene állni egy picit. Leülni, és onnan nézni egy kicsit a világot, az életem. 

Fáradt vagyok. Sokminden történik.

Abba kellett hagynom a gyógyszert 2 nappal előbb, szombaton már nem vettem be, mert mindkét talpam szétesett, nem tudtam rálépni. Volt olyan reggel, amikor álltam a két lábamon, fogtam az ajtófélfát, és éreztem, hogy nem fogok tudni lépni. Nem tudom az egész testsúlyomat egy talpamra terhelni, pedig csak 47 kg vagyok. Aztán később jobb lett, "beindultak" a lábaim, és napi 2 db cataflammal elvoltam. Azt mondta az orvosom ezen a két napon nem múlik, hagyjam abba. Nagyon gyorsan regenerálódik, vasárnap már csak egy fájdalomcsillapító kellett, este már simán tudtam járni, ma már szuperül vagyok. És most van a pihenőhét.

A költözés miatt szervezkedek. Csomagolni kellene. Elkezdtem, de nagyon nehéz úgy, hogy még kellenek a cuccaim. Nincs helyem, ahova az összekészített dobozokat, zsákokat tegyem. Fejben megvan minden, már csak a tettek kellenek. Péntekre kérek home office-t, mert szombaton reggel 8.00 órakor jönnek a költöztetők, addigra mindennek zsákokban kell(ene) lennie. Aggódom. Remélem simán megy majd minden.

Jó volt a hétvége, sokat voltunk együtt. Minden percben. Minden nap együtt aludtunk, együtt ébredtünk, és együtt töltöttük a napot. Sokszor eszembe jutott a másik lány. Már előre védekezek, nem tudom melyik nap kapom a hátbaszúrást, de valamikor mostanában időszerű. Nem akarom én ezt így. Őt akarom, egyedül őt.

A nagy beszélgetés

 Átjött. Vacsorával vártam, sütöttem túrós kuglófot. Keveset szóltam. Csacsogott. Lepakoltam az asztalt, elővettem a fájdalomcsillapítót, meggyújtottam:

- Akkor mesélj.

És vártam. A csapást. Terelt, mindenről beszélt. Kértem, hogy most szorítkozzon a tárgyra.

A lényeg, hogy nem tudja elhagyni. Nem szereti, de nem tudja elhagyni. Keményen küzdött, hogy meghódítsa a lányt, nem akarja elhagyni. Szerintem szereti. Viszont akkor engem nem. Engem sem tudna elhagyni. És én vagyok a legutolsó ember a földön, akinek szándékosan fájdalmat okozna.

Na ne már! Hiszen szándékosan fájdalmat okozol. Tudod, hogy fáj, ha vele vagy, mégis megteszed!

Időt kér. És majd eldönti, hogy melyikőnk. Most tényleg? Nem biztos bennem, és abban, hogy szeret?

Ez csak egyet jelent. Nem kellek igazán. Lehet, hogy szeret valahogy, meg jó velem, de csak kitölti az időt, amíg nem tud találkozni a másik lánnyal.

Nálam aludt. Már nem mondta, hogy szeret. Írtam neki egy levelet, amibe összeszedtem az összes gondolatom, és odaadtam neki. 

Úgy van, hogy ma találkozunk. Nem tudom, fog-e keresni. Ha nem, akkor én fogom, mert nem bírom a bizonytalanságot.

És igaza van az egyik barátomnak. Házisárkányt csinál belőlem, mert hisztizek, veszekszek a másik lány miatt, nincs jó kedvem, nem vagyok felhőtlen, nem vagyok jó társaság. A másik lány jókedvű, boldog a társaságában, mivel semmiről nem tud. Úgy lenne fair, ha ő is tudna mindent, és kérdezzük meg, hogy neki jó-e ez így? Hogy míg egy vagy két hétig nem találkoznak, addig velem van a párja. Szinte együtt éltünk, minden nap együtt aludtunk, mindent együtt csináltunk, és tényleg 0/24-ben érintkeztünk. 

És ez neki nem elég, neki a másik kell.

Kértem, hogy hamarosan döntsön, mert engem felemészt a szomorúság. 

Nagyon félek, hogy egyedül maradok. Nem gondoltam volna, hogy dönthet úgy is, hogy a másik lányt választja. Annyira jó volt együtt, annyira elhittem, hogy tényleg szeret és engem akar, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy elveszíthetem.

Pedig elveszíthetem...

Hasi ultrahang és a másik lány

 Ma voltam hasi ultrahangon. Nincs szabad hasi folyadék, és abba a cisztába sem jött vissza víz, amelyiket leszívott. Nincs olyan ciszta, amiben érdemi folyadék lenne, hogy megszúrja. Azt is mondta, ha jól hallottam, hogy kisebbek. Ez a papíromon nincs rajta, úgyhogy lehet, hogy félreértettem. Jó lenne, ha mégis csökkenne a folyadék mennyisége, mert nem tudom mire vélni, hogy napról napra fogyok. Épp hogy 47 kg voltam ma reggel, pedig eszek rendesen. Október 2-án kell újra mennem.

Tegnap a másik lánnyal volt. Kikészültem és hisztiztem. Azt mondta, hogy ma megbeszéljük, hogy miért nem könnyű elhagynia őt. Alig várom. Kíváncsi vagyok mi a csavar a kapcsolatukban. Arra gondoltam, hogy talán kisbabát vár a másik lány. Egyszerűen nem tudom mit csináljak. Várom a beszélgetést, hogy döntést tudjak hozni. Nem akarom elveszíteni, nélküle megint üres lenne az életem. De ha másik lánytól lesz gyereke, azt hogy kell kezelnem?

Rettegek

Helyzetjelentés

 Először a betegségemről:

Szedem a gyógyszert, továbbra is féladagban, tehát napi 2 db reggeli után. A bal talpam katasztrófa, gyulladt, fáj, alig tudok rálépni. Olyan, mintha murva lenne a cipőmbe, és azon kell járnom. Fájdalmas. Fájdalomcsillapító csökkenti a kínt, de nem múlik el tőle asajnos. A hasam picike, nagyon tetszik, élvezem. Szinte teljsen jól nézek ki. Még a héten kell szednem a gyógyszert, jövő héten szünet. A talpfájdalom miatt mondta az orvosom, hogy szüneteltessem 3 napig a szedését, de inkább essen le a lábam, minthogy abbahagyjam a gyógyszert. 

Igyekszem sokat enni, sokat is eszek. 48 kg vagyok, az nem sok, sőt, nagyon kevés. Jó lenne hízni, de nagyon nehéz.

Összességében, ha nem fájna a talpam, minden jó lenne. 

Magánélet:

Együtt vagyunk. Sülve-főve. 0/24-ben. Együtt alszunk, együtt lélegzünk, mindent együtt csinálunk. Nagyon élvezem, nagyon jó. Nem tudom, hogy jogom van-e hozzá, de megkértem, hogy hagyja el a másik lányt. Ne alázzon meg ennyire. Ha tényleg szeret, nem kell mellém más. Nem tudom megteszi-e, nem tudom, hogy szabad-e nekem ilyent kérni tőle (magától kellene megtennie), de megkértem. Nem mondott rá semmit, nem tudom megteszi-e, de úgyis kiderül. Marcangol a mellkasom, mikor arra gondolok, hogy van valaki más mellettem az életében... de miért is?!

Készülök a költözésre. Még két hét. Fuvarosnak szóltam, dobozok vannak, a héten elkezdem a csomagolást. Valamelyik este szeretnék bemenni a lakásba megint körülnézni, le kell mérnem a falat a tévének és a kanapénak. Nagyon várom, hogy költözzek :-) Tudom, hogy egyedül voltam még, amikor beindultam a másik lakásra, de olyan jó lenne vele költözni. Együtt lenni. Együtt aludni, együtt ébredni, minden egyes nap. Szeretem őt.

Meglátjuk hogy alakul

Hasleszívás

 Szerdán újra találkoztam főorvos úrral. Kinézett egy nagy cisztát, amit leszívott. Az eljárás ugyan az volt. Fertőtlenítés, műtéti lepel, lidocain, szike, tű, cső, csap, zsák. Körülbelül 45 percig folyt. Véres volt. Rákérdeztem, hogy ennek ilyennek kell-e lennie, azt mondta igen. A hasüregemben lévő folyadék pisi/tea színű volt, hát ez ugyan az, csak vérrel keverve. Míg ott heverésztem mozdulatlanul, azon járt az agyam, hogy milyen jó lesz Vele lenni úgy, hogy nincs nagy hasam. Azt vettem észre, hogy a műtéti lepel nyílásán már nem láttam a hasam. Nagyon vártam, hogy vége legyen, hogy milyen lesz a pocakom. A valóság minden képzeletet felülmúlt. 2150 ml folyadék jött le, az rengeteg. 2 zacskó tej. 

Mikor eltávolította a csövet a főorvos és levette a leplet, nem akartam hinni a szememnek! Ahogy hanyatt feküdtem, szinte teljesen síkban volt a hasam. Volt derekam! Ő is nagyon örült, azt mondta teljesen átformálta a hasam, és valóban!

Örömmel öltöztem fel, teljesen másképp állt rajtam a ruha. Van pocakom, de pici. Most úgy nézek ki, mint akinek nem tudják, hogy gratuláljanak-e, vagy ne.

Rettenetesen sovány vagyok, azzal is kezdeni kellene valamit. Igyekszem enni, de nem megy a hízás. Meg hát diétán vagyok, na. Így nehéz...

Jövő héten szerdán újra megyek főorvos úrhoz. Megnézi, hogy a hasüregbe jött-e vissza folyadék, és hogy a ciszta telik-e vissza. Remélem nem. Azt nem tudom, hogy lesz-e leszívás. A többi ciszta inkább csak esztétikai, nem fájnak, nem nyomnak, most már könnyedén tudok mozogni is. Van még egy, ami zavar, ez a köldökömnél van, annak örülnék, ha leszívná. Meglátjuk mi lesz.

A derekam sokat fáj, és a forgóim is. Elkezdtem kicsit tornázni, nyújtani, hátha segít. A forgóim pedig szerintem a fekvéstől, mivel csak az oldalom tudok aludni. Ha kicsit még lejjebb menne a hasam, és tudnék egyéb pózokat is felvenni, talán jobb lenne. Addig is, ha úgy van, veszek be fájdalomcsillapítót.

Várom a szerdát :-)

Amitől most szenvedek, az a bal talpam. Csak a bal, a jobbnak semmi baja nincsen. Szóval az egész bal talpam be van gyulladva. Forró, lángol, lüktet. Három helyen
világos folt van, ami rettenetesen fáj. Nem tudok ráállni, sántítok. Írtam az orvosomnak, elküldtem a képet, hátha van rá valami.

Csak nehogy miden szuper legyen :-)

Nem keresett

 Tegnap este már nagyon kész voltam, azt hittem írni fog. De nem.

Hazudott volna? Nem volt igaz semmi? Nem szeret, és nem akar velem lenni? Mégis a másik lány kell neki? Mondjuk megértem. Egészséges. Van jövője. Biztos jobb vele minden, mint velem, nyomorulttal. Bár azt mondta, hogy nem, hogy én vagyok a szebb, és velem minden jobb. Jobban tud nevetni, jobb velem kézen fogva sétálni, jobb velem csókolózni, jobb velem aludni és bárakármi.

És mégis

Hazudott volna?

Abban maradtunk, hogy várom, hogy jelentkezzen. De mikor? Hogyan? Mit mondjak majd? Változik valami? 

Nem tudom.

Beteg vagyok. Nehéz az élet. Tudom, hogy azzal a másik lánnyal jobban jár. De nagyon hiányzik. Jó vele. Vele minden jó. És mellette nem vagyok beteg.

Nemsokára költözök. Egyedül minek? Vele akartam belakni a lakást. Nagyobb. Elfér mellettem ő is. Kell nekem...

Annyira szeretnék vele lenni.

Hazudott volna?

Letelt a két hét

 Csodaszép két hét volt. Csak úgy elröppent. Nagyon sokminden történt velem/velünk, csupa jó dolog. Elég sok időt sikerült együtt tölteni, sok helyen jártunk, és együtt lenni mindig jó. Az utolsó hétvége már nehéz volt számomra, mert közel volt a két hét vége, és tudtam, hogy vasárnap este már mással lesz. Ez a gondolat beragadt a fejembe, és nem távozott.

Pénteken csak későn tudtunk találkozni, sztoriztunk mind a ketten, jó volt. Elaludtunk. Mikor megébredt, valamiért hazament. Nem is értettem, hogy miért. Szombaton mondta is, hogy nem érti, miért nem aludt nálam. Elmentünk strandolni. Megint megtörtént, ami a legjobb a közös strandolásban. Összebújtunk az egyszemélyes nyugágyon, s aludtunk egyet. A szél fújt, Ő ölelt, én pedig nyugodt voltam. Délutánra kisütött a nap, így combközépig be tudtam menni a vízbe. Ez is jó volt. Este átmentem hozzá és együtt aludtunk. Nem aludtam jól, nyűgös is voltam. Tudtam, hogy lejárt az időm. Reggel korán ébredtem, átmentem a nappaliba, nyomkodtam kicsit a telefonom. Aztán mégis elálmosodtam, így visszabújtam mellé az ágyba. Öleltük egymást, elaludtam, együtt ébredtünk. Megkávéztunk, kétszer is, beszélgettünk, fogtuk egymás kezét. Indulnom kellett, nem tudtam tovább húzni az időt.

Az ajtóban állva mondtam neki, hogy tudom, hogy lejárt a két hetem. Meglepődött, hogy ezen törtem a fejem. Persze, hogy ezen. Megkérdezte mikor randizunk legközelebb. Nem tudom, rajtad múlik. Döntened kell. Majd keress, ha úgy érzed. Ebben maradtunk. Elindultam, cipelve magammal a mélységes fájdalmat, mely azóta sem tágít.

Marcangol.

Várom, hogy jelentkezzen...

Mellékhatások

 Megjöttek a mellékhatások. Egy hete szedem fél adagban a gyógyszert, és már itt vannak.

- vérzik az orrom, mikor kifújom, tehát száradok

- el kezdett csípni a fogkrém, Corsodilt használok, az is eléggé csíp, tehát száradok

- rekedt vagyok, tehát száradok

- tegnap egész nap émelyegtem, és étvágytalan voltam. Ennek azért nem örülök, mert már olyan jókat és jóízűen tudtam enni, és szerintem híztam is 2 kg-ot. Vettem be hányáscsillapítót, utána talán jobb lett

- felment a lázam. 37,8-ig kúszott fel. Ettől vagyok a leginkább elkeseredve. Eleinte rázott a hideg, megijedtem, tudtam, hogy beköszönt a láz. Utána elkezdett verni a víz. Egész éjjel szenvedtem tőle. Úsztam az izzadtságban. Terítettem magam alá egy fürdőlepedőt, és tiszta pizsit vettem fel. Reggelre lement.

- talpfájdalom, inkább a sarkam fáj. Forró, mintha gyulladt lenne. Lábkrémben, zokniban aludtam, persze nem lett jobb. Lehet este jegelem majd kicsit. És szárad a talpaimon a bőr.

Nem mellékhatás szerintem, de fáj a hasam. Bal oldalt alul. Kisugárzik a derekamba. Napi 2 db fájdalomcsillapítót szedek. Muszáj, mert bár nem annyira nagy a fájdalom, de folyamatos. Ezért nincs türelmem, nehezen mozgok.

Írtam az orvosomnak, várom a válaszát, hogy most mi legyen. Emelni szerettünk volna a gyógyszer adagon, de így nem vagyok biztos benne, hogy akarom. A láz miatt azon aggódom, hogy leállítja a szedését. 

Akkor mi lesz?

A legjobb érzés

 Sokat gondolkodtam az élet értelmén. Értelmetlenül :-) Nem, valójában nem. Kell egy cél, amiért az ember minden reggel felkel. Sokaknak ez a család, látni a gyerekeinket felnőni, majd az unokáinkat ugyanígy. Vagy egy feladat, projekt, mondjuk ház, autó, vagy egy drága nyaralás, vagy bármi, ami hajtja az embert.

Az én életem elég "üres". Családom nincsen, vagyis van egy nyugdíjas Anyám és egy nyugdíjas Keresztanyám. Értük nem kell "dolgoznom". Meg van mindenük. Nyilván hiányoznék nekik, ha nem lennék, de nem függenek tőlem. Feladatom, projektem nincs. Vagyis a könyvem, amit olyan jó lenne befejezni, de elakadtam benne, és nincs elég időm vele foglalkozni. Azért, mert Vele vagyok, amikor csak lehet. És amikor Vele vagyok, nem vagyok beteg. Több az erőm, tervezünk, élünk. Tegnap a karácsonyt beszéltük. Nem tudom megélem-e, de tervezek vele. Talán így jobb. Amikor vele vagyok, vidám vagyok. Sokat nevetünk. És nem fáj semmi.

Beszéltünk az együttélésről, korábban is sokat, most is előjött. Szerinte a legjobb együttélés, mikor külön lakásunk van :-) Van benne valami, főleg az én élethelyzetemben. Azt mondta, hogy együtt éljük meg a jót, és ami nem jó, azt nem kell látnia a másiknak. Nem feltétlenül értek vele egyet, de nekem is jobb úgy, hogy amikor nem vagyok jól (hasmenés, gyengeség stb.), akkor inkább egyedül leheveredek a kanapéra, és csak túlélek, és várom, hogy elmúljon. Szóval most jó. Már tervezem a következő utazásunkat.

És az egészben a legjobb, hogy reggel van, dolgozom, és ő még ott alszik az ágyamban. :-) Olyan boldog vagyok!

Nehéz az élet

 A hétvége fantasztikusan telt. Elutaztunk. Megint. Nagyon eseménydús volt, rengeteg mindent láttunk, szívtuk magunkba a kulturát és egymást. Megint volt megpihenés, elcsendesedés, parton ücsörgés. Szerelem, szerelem, szerelem... Aztán hazafelé csak közénk állt a másik lány. Nem szereti, nem tudja mi legyen. Hát én tudom.

Hétfőn elkezdtem szedni a Stivargát. Egyelőre semmi mellékhatást nem érzek, bár fél adaggal kezdtem. És hogy minden jó legyen, megfáztam. Két napig fájt a torkom, aztán már csak köhögés és nátha maradt hátra belőle. Még szenvedek tőle. Közben jött a hólyaghurut is. Az orvosom írt fel gyógyszert, már rendben vagyok, úgy érzem. Nem tudom mi történt, hogy így lerobbant az immunrendszerem.

Eltűntek a csodaszép szempilláim. Ezt sem értem, hogy miért. Letöredeztek, kihullottak. A hajam nem hullik szerencsére, továbbra is szedem a hajvitaminom. Nem tudom a szempilláim most miért... kérem vissza őket!

Kedden mentem hasvíz ellenőrzésre. Visszajött. Tudom, éreztem, nehéz volt megint minden. És újra kaptam egy kibaszott csapot. Azt mondta az orvos, hogy nem fog 3 naponta szúrkálni. Értem, és megértem, és igaza is van. De! Nem tudok csappal élni. Fáj tőle a hasam. Nem tudok zuhanyozni, nehezen mozgok, nem tudok lehajolni, zoknit húzni, feküdni/aludni, nagyon rossz. Annyi nehatív hatása van, hogy nem tudom élvezni azt, hogy kisebb a hasam, mert folyamatosan szenvedek. Alig tudok beülni a kocsiba, mert fáj, húzódik stb. Pénteken megyek kontrollra, márpedig kivetetem!

Kell az életcél, ami miatt reggel felkelek. És most az én célom az, hogy vele legyek. Meglátom hogy alakul. Betegség ide vagy oda, nem tudok osztozni rajta. Azt mondta adjak egy kis időt. 

Pont időm nincs