Helyzetjelentés

 Először a betegségemről:

Szedem a gyógyszert, továbbra is féladagban, tehát napi 2 db reggeli után. A bal talpam katasztrófa, gyulladt, fáj, alig tudok rálépni. Olyan, mintha murva lenne a cipőmbe, és azon kell járnom. Fájdalmas. Fájdalomcsillapító csökkenti a kínt, de nem múlik el tőle asajnos. A hasam picike, nagyon tetszik, élvezem. Szinte teljsen jól nézek ki. Még a héten kell szednem a gyógyszert, jövő héten szünet. A talpfájdalom miatt mondta az orvosom, hogy szüneteltessem 3 napig a szedését, de inkább essen le a lábam, minthogy abbahagyjam a gyógyszert. 

Igyekszem sokat enni, sokat is eszek. 48 kg vagyok, az nem sok, sőt, nagyon kevés. Jó lenne hízni, de nagyon nehéz.

Összességében, ha nem fájna a talpam, minden jó lenne. 

Magánélet:

Együtt vagyunk. Sülve-főve. 0/24-ben. Együtt alszunk, együtt lélegzünk, mindent együtt csinálunk. Nagyon élvezem, nagyon jó. Nem tudom, hogy jogom van-e hozzá, de megkértem, hogy hagyja el a másik lányt. Ne alázzon meg ennyire. Ha tényleg szeret, nem kell mellém más. Nem tudom megteszi-e, nem tudom, hogy szabad-e nekem ilyent kérni tőle (magától kellene megtennie), de megkértem. Nem mondott rá semmit, nem tudom megteszi-e, de úgyis kiderül. Marcangol a mellkasom, mikor arra gondolok, hogy van valaki más mellettem az életében... de miért is?!

Készülök a költözésre. Még két hét. Fuvarosnak szóltam, dobozok vannak, a héten elkezdem a csomagolást. Valamelyik este szeretnék bemenni a lakásba megint körülnézni, le kell mérnem a falat a tévének és a kanapénak. Nagyon várom, hogy költözzek :-) Tudom, hogy egyedül voltam még, amikor beindultam a másik lakásra, de olyan jó lenne vele költözni. Együtt lenni. Együtt aludni, együtt ébredni, minden egyes nap. Szeretem őt.

Meglátjuk hogy alakul